Történetek

10 ember áll az állomáson. 10 egymástól különböző, idegen ember. TE is köztük vagy. Szürkén, kopottan, de ott vagy. Csak állsz, és nézel a semmibe. Látszólag mindannyian ugyanazt csináljátok: álltok, meredtek a semmibe, és vártok. Vártok, hogy értetek jöjjön a vonat, és elmehessetek INNEN. De TE nem ÚGY vársz...

Ahogy számolom, kb. 25 kilométerenként találkozunk összepréselt roncsokkal, legtöbb mellett még ott a rendőr is, vagy még ki sem ért. Vagy 80 kilométert teszünk meg az autópályán, aztán jóval Peshawar előtt lefordulunk egy főútra, de a roncsok nem szűnnek meg föl-fölbukkanni...

Átlagos szombat délelőtt. A fakószürke tömbházak ilyenkor szinte életre kelnek. Az ablakok nyitva, emitt porszívó búgása, ott edénycsörömpölés hallatszik, több helyen rádió szól, és a különböző zene sajátos kakofóniában fonódik össze mire a térre ér. A parkolóban alig van egy-két autó, többen elutaztak, vagy most vásárolnak be a hétvégére. Öt-hat kissrác, tizenkét év körüliek azonnal kihasználják az üresen maradt aszfaltot, nekiállnak focizni, bár kijelölt pálya híján inkább csak passzolgatják...

Könnyedén Emily mögé lopóztam, s a kés még azelőtt húsába csúszhatott, mielőtt még felcsillanhatott volna Jeremy gyermeki szempárja, amint meglátja apucit, arcán őrült vigyorral. Anyuci aztán meg akart fordulni, de így a kés csak jobban megsebezte, s nem mellékesen egy apró víztócsára is lépett, melyen megcsúszott, s fejét a kád szélébe verte...

Steph összeesve feküdt a földön, és könnyezett a szeme a hírtelen sokktól, fegyvere mellette hevert a levelek között. Lenézett a lábára, és szörnyülködve látta, hogy egy rozsdás, régi medvecsapdába lépett bele, ami a roppanásból ítélve a lábát is eltörte, ráadásul rögzítve is volt a talajhoz. Nagyon réginek tűnt, ahogy látta fátyolos szemein keresztül, majd lenyúlt, hogy szétnyissa...

De ne ragadjunk le 1001 éjszaka meséinél, hiszen nemrég a piacra dobták a magyaros hétmérföldes csizmát. Tíz másodperc alatt tesz meg hét magyar mesebeli mérföldet, de egy baja van, kettő után leválik a talpa. És egy új talp árából kijön két pár hétmérföldes csizma. Nagyobb gond az a fránya tíz másodperc. Annyi idő alatt a termék simán kimegy a divatból, helyét átveszi egy vadi új...

Azt mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet pusztán egy vékony hajszál választja el egymástól. Nos, igen! Ezt már én is belátom. Kezdetben mérhetetlen haragot és utálatot éreztem. Nem voltam képes elviselni nyers és talán túlságosan őszinte modorát és jellemét. Elhatároztam, hogy többet a közelébe se fogok menni. Majd csak eltelik ez a hét szépen, gyorsan...

Ha te magad nem hiszel saját céljaidban, álmaidban akkor ne is számíts arra, hogy egy idegen kéz felkarol. Mindenki saját céljaiért törtet. Nem számít másnak az életed. Mit hagysz majd magad után? ...

Lehettem vagy tizennyolc éves, amikor az akkori barátnőm, egy általam intimnek gondolt pillanat alkalmával felnyerített! Hihi, ő még ilyen csálét nem látott. Önérzetemben súlyosan megsértve érdeklődtem miről is beszél, hiszen nekem eleddig semmi bajom nem volt a szaporító nyúlványommal. Mint a nagy vihogva-nyihogva előadott szövegből kiderült, a fitymám alul lenőtt...

Tavaszba fulladt télben, göcsörtöstörzsű százéves tölgyek közt baktatva kézenfog a csönd. Vállon is vereget, mert mindent elrontottam, amit elrohantam, s ez ritka. Még a csöndnek is ritka. A madarak szerelmesen gazsulálnak mindenfelé, holott február derekán vagyunk még csak. Lovam ledobta rég a téli szőrét, a frissen sarjadt fűből harap időnként - persze nem díjazom túlzottan, mert századfordulós vonatkezdeményeket meghazudtoló döccenéssel áll meg ilyenkor...