Történetek

A kiskertnek csodájára járt az utca embere.
- Formák, színek, illatok mesés dömpingje, az élő ékszerek paradicsoma, - ez volt olvasható a tágra nyílt íriszekben.
A kertész boldogan nyesegette a rózsafákat, nyírta a gyepet, maga is sokszor belefeledkezett a látványba. Csak egyetlen virág nem nyerte meg a tetszését, egy a többiek között megbúvó, uram bocsá’, csenevész növényke...

"Lehet, mégsem jó ötlet ez az öngyilkosság. Valaki csak kisegít pár dollárral" gondolta akkor ő, bár ennek pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve; hónapokkal azelőtt elveszítette minden hitelezőjét, befektetőjét, többen közülük perbe is fogták, s az ügyek sikeresen haladtak a bíróság falain belül...

A gyógyítók sürgölődtek a betegek körül, néha egyet - egyet el is támogattak különböző termekig. Tünde egy idő után rájött, nem igazán érdeklik ezek a mindennapi unalmas gondok. Ezeket különböző átkokkal, vagy veszélyes tárgyakkal lehetett "megszerezni". Tudta nélkül is az a terem vonzotta, ahol az a Gilderoy betegeskedett...

Mariora bólintott és a bögrét ajkaihoz emelte, de amint belekortyolt, el is húzta száját, s kis híján kis is öklendezte, amit lenyelt.
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...

Mik voltunk mi? Gyilkosok, alantasak, kárörvendők, aljasak? Nem csak anyánk gyermekei, magzatai egy gyilkosnak, egy olyannak, aki önnön önzősége foglya. Mégsem vádoltuk soha. Háború volt, hol pusztult a gyáva és a hős…

A kocsi hirtelen, kiért egy fényesebb helyre, mintha egy hegy belseje lett volna. Ekkor pillantották meg egymást valójában az utasok. Mindhármuk arca egyformán torz volt és ugyanúgy néztek ki. Szörnyen megrettentek, nem hittek a szemüknek, vadul egymás arcát kezdték el tépni, mintha egy maszkot próbálnának lehúzni róla...

- Faith! Itt vagyok! Én vagyok! Nem tudom mit keresek itt! Pedig tudom, hogy meghaltam! De utána… nem tudom hogy mi történt! De megértem, ha nem szeretsz. És tudom hogy Spike imád téged. Bevallotta nekem. És én áldásomat adtam rátok. És remélem boldogok lesztek...

Néhány éve találkoztak csak először, de attól kezdve elszakíthatatlan kötéllel fonta össze őket a sors. Mindig együtt voltak. Egészen addig, míg Tom feleségéből ki nem tört az igazság férje kettősségével kapcsolatban. S a néhány évvel azelőtt kezdődött problémákra hivatkozva, egyszer csak izzó dühvel ki nem utasította férje életéből Louist, mondván neki egyetlen egy szerető családapára van szüksége, nem pedig két félre...

A farkas megállt pár lépésre, úgy mintha ismerné azt a tárgyat, ami a vadász kezében van. Régi fájdalmas tapasztalatból. A férfi megcélozta az állat fejét, de ahogy az ott állt, valami fajta sajnálat szállta meg, olyan amilyen még soha...

Ellenben nagyon is úgy festett, ezek itt valami rosszban sántikálnak. Na jó, akkor nem tévedtem el. Feleszméltem. A csapos ott tornyosult előttem, arcáról heveny érdeklődést olvastam le. Nem vettem volna rá mérget, hogy információéhsége csak fogyasztási szokásaimra irányult. Fittyet hányva rá, rendeltem egy vodkanarancsot. Míg megkaptam végigtekintettem a pulton...