Ezüst és gyémánt

Kellemes tavaszi reggel van. Minden okom megvan rá, hogy jó kedvem legyen egész nap.
Vagy talán mégsem?Ha ma valaki megint elrontja a kedvem annak egy jó nagyot behúzok.
A fürdőszobában állok a tükör előtt és azon gondolkodom, hogy borotválkozzam- e vagy szakállt növesszek. Mindkettő mellett szólnak érvek. Ha nem borotválkozom akkor minden nap nyerek öt percet. Ha borotválkozom, akkor elég jó fiúnak nézek ki. Persze ez csak a főnökömnek tetszene igazán.
Azt hiszem ez a rádió zavar az elmélkedésben. Mikor odanyúlok, hogy kikapcsoljam, felfigyelek a bemondó izgatott hangjára. Bár be sem kapcsoltam volna ezt a dögöt, akkor nyertem volna egy nyugalmas félórát.
A bemondó azt- a szerinte- szenzációt közli, hogy már megint egy gyilkost találtak a Los Angeles- i

64- es rendőrőrszoba előtt kikötözve. A többit már meg sem hallgatom, hisz úgyis tudom, hogy a beismerő vallomása is rá volt tűzve. Kapom a dzsekimet és már rohanok is le a lépcsőn. A szakállam persze marad, s egy rossz pontot a főnöktől már el is könyvelhetek.
A kocsim a harmadik próbálkozásra indul el. Azt hiszem mégsem lesz ez a nap olyan kellemes, mint ahogy még néhány perce is gondoltam. Az őrszoba felé haladva semmi rendkivülit nem tapasztalok, minden olyan, mintha semmi sem történt volna. Az utcán sok ember, az úton sok kocsi, s mindenki nagyon elégedettnek látszik. Főleg ez a dagadt pofa aki most elém vágott a ronda nagy Buickjával. Mintha ő is engem akarna bosszantani. Próbálok arra gondolni, hogy a tavasz még mindig olyan szép, mint az előbb volt. A pasas a Buickban elégedett képet vág, gondolom azért, mert őt a főnöke nem fogja perceken belül leszúrni, mint engem. Odaérek az őrszobához és látom, hogy a fogadóbizottság előállt. Rengeteg ujságíró és TV tudósító tolong az ajtónál. Nagy levegőt veszek és sikerül egy szó nyilatkozat nélkül áttörnöm a tömegen.

A folyosón mindenki részvéttel néz rám, amiből jó nyomozó módjára kikövetkeztetem, hogy a főnök miket mondott eddig arról, hogy mit csinál velem, ha ideérek.
Kopogás nélkül lépek a szobába ahol sejtem, hogy lehet. Nem tévedtem. Szegény elég nyúzottnak néz ki. Azt hiszem ő sem igazán élvezte a mai reggelt.
Magas ősz és atyai ahogy rám néz. Még hárman vannak a szobában akiket nem ismerek. Gondolom a 64- es őrs vezetői. A szemükből örömöt és hálát olvasok ki. Örülnek, mert nem az ő ügyük lesz és hálásak mert nem ők az elsők akik ilyen csomagot kaptak. Ugyanis annak az őrsnek a vezetőit pillanatok alatt leváltották. Persze az három nappal ezelőtt volt és akkor még senki sem gondolta, hogy a csomagok ezután minden éjjel és mindig más őrszoba elé fognak érkezni.
A főnök rájuk néz és ők szó nélkül kimennek. A főnök nem kiabál csak halkan annyit mond, hogy- Azért még megborotválkozhattál volna. -
- Úgy döntöttem, hogy szakállt növesztek- mondom és látom a jó hírtől sem lesz jobb kedve.
- Hol a csudában voltál az éjjel?- tér rögtön a lényegre.
- A 10- estől a 30- as őrsig minden őrszobán és környékén. - nyugtatom meg és próbálom meggyőzni, hogy én mindent megtettem. De ő nem nyugszik meg igazán amiben talán igaza is van.

Ekkor egy rendőr benéz az ajtón és megkérdezi, hogy iszunk- e valamit. Persze az gondolom jobban érdekli, hogy engem a híres Sylvert hogyan szúrnak le. Azért én egy pohár tejet kérek a főnök meg a szokásos kávét. A rendőr becsukja az ajtót és én próbálom a Főnök egészségét védeni.
- Atyus, hányadik lesz ez már ma?- Tudja, hogy vigyáznia kellene. -
- Ötödik, de térjünk vissza a lényegre. Olvasol Te néha ujságot?Tudod, hogy mit írnak rólunk?Syl ma éjjel mindenhol legyél ott ahol lenned kell. -
- De Atyus most azt kapjuk el aki helyettünk dolgozik és nem is akárhogyan?Ki a mai csomagunk?Na és mit mond?-
- A mult heti kéjgyilkos aki azt a kislányt fojtotta meg és nem mondd semmit. Hallgat mint egy csuka. Fél. Azt viszont neked is tudnod kell, hogy bárki is legyen aki idetálalja nekünk a tetteseketel kell kapnunk, mert már mindenki rajtunk röhög. Szerinted hányan vannak a fickók?-
Legalább hárman. Ujszerű KKK lehet. Talán többen is vannak, de az szinte biztos, hogy a rendőrségnél is van emberük. -
- Úristen!Mit mondasz?- egy kicsit meghökkent az öreg.
- A tegnap esti ügyeletünket csak olyan tudhatta, aki itt dolgozik. Ez szigoruan titkos volt. -
- Fél órán belül jelentést kérek írásban részletesen a terveiddel együtt. -
Hú a Főnök ha tudná, hogy fél óra alatt az írógépen az első betűt sem fogom megtalálni. Keresnem kell valakit, aki gyorsabban gépel mint én. Közben megérkezik a tejem. Gyorsan nyúlok a pohárértés fölhajtom. Abban a pillanatban fúlom is ki ezt az ocsmány wiky izű förmedvényt.
- Mi volt ez?- kérdezem a mosolygó arcú rendőrt.
- Gondoltuk, hogy jót fog tenni. - mondja nyugodtan.
Mit is mondhatnék erre. Kimegyek az ajtón és úgy gondolom keresek egy kellemes gépírólányt és egy csendes zugot ahol a gépírótudásán kívül a kedvességét is megvizsgálhatom.

Fél óra tényleg elégnek bizonyul mindenre. Bár a lány kedvessége néhány csók után egy esti randevúig terjedt csak.
A főnöknek azt javasoltam, hogy nézzük át a rendőreink személyi kartonját. Legfőképpen azokét akik nyomoztak ezekben az ügyekben.
Már hazafelé tartottam mikor eszembe jutott a délelőtti gépírólány és a beigért randevú. Vacsorázni hívtam és erre a gondolatra korogni kezdett a gyomrom. Ez nem is csoda, hiszen ma néhány pohár tejen két almán és egy csomag rágón kívül nem ettem semmit. Na és éjfélkor kezdődik a nagy megfigyelés.
Azt hiszem ma éjjel nem kapunk csomagot azoktól az igazságtevő, engem szomorító halálra dolgoztató alakoktól. Már azért sem, mert ha tényleg van valaki közülünk is aki az ő oldalukon áll, akkor biztosan tudják, hogy ma éjszaka mindenhol figyeljük őket. De most félre gondEgy órám van, hogy összevakarjam magam és a csúcsformámat hozzam a kis gépírócicánál. Már olyan éhes vagyok, hogy a zárba is másodszorra találok bele a kulcsommal. Első utam a fürdőszobába vezetett és jó forró vízzel zuhanyozom. A végére olyan puhának és elfolyósnak érzem magam, hogy lépni is alig tudok. Iszom egy pohár tejet és mindjárt frissnek érzem magam. Gyorsan öltözöm és rohanok az étterembe, ahol már vár a kis Cicababa. Most talán még csinosabb mint délelőtt volt. Köszönésképpen néhány apró csók és egy bátortalan kérdés.
- Kedvesem hogy is hívnak?-
- Mary- volt a válasz.

A pincért úgy vártam a megrendelt étellel, mint a messiást. A lány csak csipegetett illedelmesen én viszont nem türtőztettem magam. Kínai étteremben késsel villával tömtem magamba a finom falatokat. Édes- savanyu csirke, sült rizs, pompás volt Desszertnek kókuszkosárkákat ettem egy tucatnyit, aztán úgy döntöttem, hogy holnap öt perccel többet futok és nem lehet baj, aztán még ettem kettőt.
A lány csak bámult és olyan illedelmesen elutasító volt, hogy már láttam ma sem jön össze semmi kellemes éjfélig.
Vacsora után hazafuvaroztam és búcsúzásképpen a kezem hosszú kirándulásokat tett a ruhája alatt csókolózás közben. Mikor kiszállt kölcsönösen megigértük , hogy majd hívjuk egymást. Az órára néztem. 11 óra. Rohannom kell. A csomagokat mindig éjfél után tették ki az őrszobák elé. Ma éjjel minden őrs előtt két emberem szobrozott éjféltől reggelig. Egyedül a 64- es előtt nem volt senki. Oda indultam én. Bár ennek van a legkissebb esélye, hogy oda fognak kirakni valakit. Éppen ezért voltam én egyedül. A sarki bisztróban vettem két üveg tejet. Ez talán kitart reggelig, meg egy üveg kólát ami abban segít, hogy ne aludjak el. Háromnegyed tizenkettőkor már az őrs előtt parkoltam és a rádiót hallgattam. Mindenhol készenlétben álltak már a fiúk, de nyugalmas volt a környék mindenhol.
Én is csak egy lányt láttam aki a kocsiját bütykölte már percek óta pár méterre előttem. Az arcát nem láttam és így még gondolkodtam, hogy fölajánljam- e a segítségemet neki. Jó öt perc mulva látszott, hogy már elég dühös, lecsapta a motorház tetejét és körülnézett. Ahogy a gyér fényben ki tudtam venni érdemes arra, hogy segítsek neki.
Végigsimítottam borostás államat, ami már kezdett viszketni és megfogadtam, hogy ha most összejön valami, akkor reggel az lesz az első, hogy megborotválkozom. Kiszálltam a kocsimból és odamentem hozzá.

- Elnézést segíthetek?
- Köszönöm, de azt hiszem minden hiába. A kocsim már menthetetlen. -
Közelebb érve jobban szemügyre tudtam venni. Hosszú barna haja és kék szeme volt. Nem volt cicaszépségű, de mégis olyan vonzó volt, hogy rögtön tudtam, soha nem lesz szakállam, ha most összejön valami.
- De én szeretnék segíteni. - erősködtem.
- Haza tudna vinni esetleg?- kérdezte sajnos. Én ebben a pillanatban újra megátkoztam azt a bandát akit most figyelnem kellett.
- Sajnálom, de én most nem mehetek el innen. Esetleg hívok egy taxit. A nevem Sylver Stone-
- Kösz annyira nem sietek. Majd gyalog megyek haza. Különben sem túl messze lakom. -
Gondoltam, hogy még megpróbálok egy utólsó lehetőséget hátha nem tud ellenállni. Éreztem, hogy megőrülök, ha elmegy csak így.
- Kér egy pohár tejet, vagy inkább kólát?. . . . . . . Hogy is mondta hogy hívják?-
- Nem mondtam semmit, de nem akarok zavarni, biztosan vár valakit. - Jujj de titokzatos, miért nem böki már ki, hogy hívják. Más már régen a nyakamba borul ennyi udvarlás után.
- Én ugyan nem várok senkit, csak ez a hobbim. Tudja éjszakánként mindig itt ülök és őrzöm a rend őreinek az álmát. -
- A múlt éjszaka azt hiszem egy kicsit lazított. - jegyzi meg a drága.
- Szabadnapos voltam. - kezdek védekezni, de ő nem sok időt hagy nekem, mert kiveszi a táskáját a kocsijából és indulni készül. Erőszakos módszereket kezdek fontolgatni az itt tartására, de mire végig gondolnám már köszön is.
- Viszlát Stone- mondja és elmegy, olyan izgatóan, hogy nekem egyre jobban viszket a szakállam.

Rohantam a kocsimhoz és hívtam a Központi nyilvántartót. Nem örültek nekem, de mondtam, hogy nagyon fontos és titkos az ügy és megadtam nekik a lány kocsijának a rendszámát. Kértem tőlük az adatokat a kocsi tulajdonosáról. Ezt nem fogom annyiban hagyni- mormogtam magamban. A számítógépkezelő már diktálta is az adatokat
Judith Diamont Los Angeles Fifth Avenue 132. és a foglalkozása ápolónő.
Lehet, hogy van valakije azért volt ilyen elutasító?Meg fogom keresni, döntöttem el. Ilyen gondolatokkal voltam elfoglalva reggeligMindenhol csend volt. Csomagunk egy őrszoba elé sem érkezett. Végre egy csendes éjszaka. Hat órakor indultam hazafelé, fáradtan és elgyötörten. Már az utcám sarkán láttam, hogy valami nincs rendben. Kocsik álltak a házam előtt és az ajtóm előtt kisebb tömeg tolongott. Rosszat sejtettem. Azt hiszem rám haragszik valaki és most ezzel büntet. A sejtésem beigazolódott. A csomag most a saját nevemre és címemre érkezett. A kocsiból beszóltam a fiúknak, hogy jöhetnek hozzám reggelizni. Pár perc mulva ott is voltak. A reggeli előtti aperitif a nagy port kavart betöréses rablással ízesített gyilkosság elkövetője volt, egy ronda gengszterpofa. Jó alaposan össze volt kötözve és tényleg olyan volt mint egy csomag. Még levélmelléklet is volt rátűzve, a kézzel írott vallomása. Nem mondom jó munkát végeztek, akárkik is csinálták. Csak ne az én ajtóm elé rakták volna, mert nem szeretem, ha fotóznak. Így viszont kivédhetetlen, hogy a másnapi ujságok címlapján szerepeljek. Mire kicsomagoltuk a nehézfiút már a főnök is ott volt. A szeme alatt karikákat és talán kezdődő gyomorfekélyt is hozott magával.
- Még mindig úgy gondolod, hogy szakállt növesztesz?- kérdezte és erről nekem az éjszakai gyémánt jutott eszembe, amitől megint viszketni kezdett az állam.
- Syl, az ügyet teljes egészében rád bizzuk. Szabadkezet kapsz, de gondold meg, hogy mit csinálsz, mert a közvélemény az ő pártjukon áll. Nyerd meg őket, hogy dolgozzanak inkább nekünk hivatalosan is és ne csak a csomagokat küldjék. -
Örültem, hogy megkaptam az ügyet, de azért jobb, hogyha a Főnök ezt nem tudja.
- De Atyus ez nem is az én profilom, inkább valaki mást. . . . .
- Syl neked kell folytatnod, hiszen ők is úgy gondolták és ez a csomag is a te címedre jött. -

Igazat adtam neki. Hát akkor munkára fel.
- Egy óra múlva benn vagyok. Addig senki se hallgassa ki a csomagomat. Viszlát Főnök. -
Úgy gondoltam 15 perc futás, egy kiadós reggeli és egy zuhanyozás teljesen rendbe fog hozni. Igazam volt. 45 perc múlva, mikor kijöttem a zuhany alól, frissnek és ötlettelinek éreztem magam. Az első nagy ötletem már meg is volt. Mivel a reggelinél megvágtam az ujjamat gondoltam benézek a Los Angelesi St. Angels kórházba elsősegélyt kérni, hátha összetalálkozom egy ismerőssel és talán holnap levághatom a borostáimat.
A kórház parkolójában rengeteg kocsi állt. Alig találtam helyet. Végül egy szabálytalan helyen kitettem a "Rendőr szolgálatban "feliratot. Ismerős kocsit nem láttam, pedig alaposan körülnéztem.
Az ambulancián gondosan elrejtettem sérült ujjamat és úgy érdeklődtem éjszakai ápolónőm után.
Pár perc mulva meg is jelent a lány és csodálkozva fürkészte a tömeget. Látszott rajta, hogy nem várt látogatót. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Ez a nő tüneményes. Smink sincs rajta és így természetesen is olyan vonzó. Na és azok a vonalak, ez a sokat sejtető fehér köpeny. Pár pillanatig csak a szemem legeltettem és azután odaléptem hozzá.
- Judy!Segítségre van szükségem- Megpróbáltam nagyon fájdalmas arcot vágni. Megrettent, gondolom a kétnapos szakállam volt az oka. Nem akartam tovább fokozni a feszültséget és előhuztam a sérült kisujjamat. Mikor így elétártam a bizonyítékot, amin már alig látszott a vágás láttam, hogy megkönnyebbül.
- Mentse meg az életemet. Lehet, hogy véátömlesztésre is szükségem lesz. - Végre elmosolyodott. Megfogta a karom és mintha áram futott volna végig a testemen. Rögtön éreztem, hogy ez a szerelem legalább egy hétig el fog tartani.

2
Fehér paravánnal kettéválasztott rendelőbe vezetett. Nem volt benn senki rajtunk kívül. Gyorsan és szakszerűen dolgozott. Bekötözte az ujjamat, talán jobban is mint kellett volna és megszólalt.
- Van még valami ellátnivaló magán?-
- Igen. - vágtam rá és már húztam is oda magamhoz, hogy megcsókoljam. Az igazi áramütés csak most ért, mert egy hatalmas pofont kaptam tőle. Ezután, mint aki jól végezte dolgát kivonult. Otthagyott egyedül, vöröslő képpel és viszkető állal. Nem is tudom nekem miért nincs szerencsém a nőknél. Pedig ez is milyen jól indult, még mosolygott is rám.
Azt hiszem mára ennyi elég volt az élvezetből. Az ambulancián leadtam a névjegyemet, hogy adják oda neki és elindultam a munkahelyemre. Már ideje volt, mert legalább két órája, hogy azt mondtam, hogy egy óra mulva ott leszek.
A délelőtt a csomagom kihallgatásával telt el. Nem volt hajlandó egy szót sem szólni és miután az ügyvédje megérkezett még annyit sem mondott mint eddig. Lehet, hogy meg fogja úszni az ügyet, főleg ha lesz elég pénze a honoráriumra márpedig a rablott értékekből és pénzből telni fog neki a legjobb ügyvédre. Én csak arra lettem volna kiváncsi, hogy ki kapta el, de ő csak rémülten nézett rám és csak annyit mondott. -
- Tudják azt maguk jól-
Tehát most már biztos lehetek abban, hogy rendőr áll az ügy mögött. De miért nem nyíltan dolgozik ilyen jól?

Délben elindultam a Főnök után, hátha rá tudom beszélni, hogy ebédeljen velem. Igazán ráférne a rendes táplálkozás.
Senki sem tudta, hogy hol van. Mindenki nálam látta reggel utoljára. Biztosan hazament. Így hát az otthoni számát hívtam. Egy idegen akcentussal beszélő női hang közölte, hogy a Főnököt reggel autóbaleset érte és a Los Angelesi St. Angels Kórházban fekszik a baleseti osztályon.

A dzsekimet már a folyosón vettem föl úgy rohantam a kocsimhoz. Mielőtt indítottam volna még végig futott az agyamon, hogy reggel mikor ott voltam a kórházban, akkor ő már ott volt és én nem is tudtam róla. Ha legközelebb arra járok föltétlenül megnézem a betegnévsort is, hátha éppen akkor hoznak be egy ismerőst.
Most is alig találtam parkolóhelyet, de most nem álltam meg az ambulancián, hanem rohantam a negyedik emeletre gyalog. Mire fölértem alig kaptam levegőt. A folyosón sokan jöttek mentek. Az első fehérköpenyes férfit megszólítottam.
- Roger Smith- t keresem. Hol fekszik?-
- A 422- esben, de most nincs látogatás. - volt a mogorva válasz.
- Rendőrség- kaptam elő az igazolványomat, hogy lássa kivel van dolga.
- Oké- mondta és többé nem is foglalkozott velem.
Elkezdtem nézni az ajtókon a számokatés a folyosó végén az utólsó ajtón találtam meg a 422- est. Nagy levegőt vettem és minden rosszra elkészülve léptem be a szobába.
Atyus szürke arccal feküdt az ágyon a lába fölpolcolva és egy csigán súly húzta. . Fölnézett.
- Gondoltam együtt ebédelhetnénk- mondtam neki rögtön. Mosolygott.
- Jól van Atyus?Mi történt?Fáj valamije?Mit segíthetek?-
- Van egy cigid?- kérdezte lényegretörően.
- Nincs- mondtam neki és már láttam, hogy nincs nagy baj.
- Képzeld ezek itt nemcsak kínoznak ezzel a felfüggesztéssel, hanem még a cigit és a kávét is megtiltották, mert szerintük árt nekem. -
- Főnök, ha tudná, hogy most milyen szívesen cserélnék magával. - nézek rá ábrándozva.
- Miért? Ennyire nem megy az ügy?-
- Nem arról van szó, de van itt egy gyémánt ami olyan csodásan ragyog.
- Itt?Itt édes fiam csak egy vén boszorka van aki állandóan csücsörít a szájával és parancsolgat. Na és mindent megtilt. -
- Azt hiszem az nem az én gyémántom. - mondtam neki bánatosan.
- De most az ügyem állásáról kell beszélnem. Azt hiszem ezt a legújabb csomagomat nem fogják elitélni és ha kiszabadul, akkor bárki is volt aki elfogta nem élvezi már sokáig a tavaszt. Most már szinte biztos, hogy nálunk dolgozik az igazságtevő aki saját szakállára dolgozik. Az, hogy a csomagjaink nem nyilatkoznak az annak is köszönhető, hogy maguk akarnak leszámolni az elfogójukkal. Erre minden esélyük meg is van, mert sok a pénzük és kitűnő ügyvédjük van. Szóval nyomozzak tovább a jók után, vagy inkább szálljak le róluk legalább én?-
- Kapcsolj rá!Most már az a feladatod, hogy megvédd, és ha kiengedik őket te figyelmeztesd a veszélyre. Ki kell szivárogtatni, hogy felmentik őket. Na és ha kiengedik őket, akkor figyeltesd minden lépésüket. De neked egy lépéssel előbb kell odaérned, mint ők. Arra is figyelj, hogy ők négyen találkoznak- e. Biztosan megpróbálják, hiszen az újságokból ismerik egymást. -
- Oké!Különben hogy is volt az a baleset Főnök?- tértem át más témára.
- Semmiség, csak egy kicsit elbámészkodtam. Most menj haza aludni. Holnaptól pedig teljes gőzzel előre. Vigyázz magadra, na és borotválkozz már meg végre. -
A folyosón jutott eszembe, hogy még egy kisérletet teszek és megkeresem Judyt. A nővérszobába mentem, azzal, hogy ott biztosan tudnak felvilágosítást adni róla. Mikor beléptem arra számítottam, hogy az Atyus által emlegetett sárkány fog lángokat lövellni, de két csillogó kék szem tüzelt rám csak.
- Mr. Stone nem szállna le rólam?- köszönt kedvesen.
Láttam, hogy hazafelé készül, már civilben volt. Elnézést kértem és Atyus állapotáról érdeklődtem. Megenyhült és mondott pár megnyugtató szót. De azt is javasolta, hogy egy orvosnál érdeklődjek. Gondoltam a hangulat megengedi, hogy ujra megkörnyékezzem.
- Hazavihetem? Éppen arra van dolgom. -
- Kösz mehetünk. - mondta meglepetésemre.

Mikor kiléptünk a kórház kapuján, akkor vettem észre magamon, hogy napok óta alig aludtam és nagyon fáradt vagyok. Megkértem hát, hogy ő vezessen. Alig vettem észre magam és már a háza előtt álltunk. azt hiszem elszundítottam. Pont most.
- Feljön egy kávéra?- kérdezte, és én válasz helyett már szálltam is ki a kocsiból.
A legfelső szinten lakott egy négyemeletes házban. Lift persze nincs és én csak szuszogtam mire fölértünk. Mikor beléptem az ajtón a lakásába egy magas sötéthajú, kék szemű farmeros pasas nézett rám aki ronda borostás volt. Megtorpantam, majd pár pillanat múlva magamra ismertem. Egy tükör volt a bejárati ajtóval szemben a falon. Ő rögtön ment a konyhába és engem beküldött a nappaliba.
- Mit kér?- szólt ki.
- Tejet, ha lehetne. -

Leültem a kanapéra és a többire nem emlékszem. Még azt tudom, hogy lehunytam a szemem, hogy pihentetem. . Amikor fölébredtem - mert hát azt hiszem elaludtam- sötét volt. Egy ágyban feküdtem, ami nem az enyém, egy lakásban ami kellemes, de idegen. - Úristen, hol vagyok?- Pár pillanat múlva minden eszembe jutott. Na és hol van Ő?Na és hol van a nadrágom?Csak az alsónadrág volt rajtam. Be voltam takarva, de a többi ruhámnak semmi nyoma. Már megint elszúrtam valamit. Az órámra néztem. Tíz óra húsz. Óvatosan fölkeltem és a plédet magam köré tekertem. Elindultam megkeresni elveszett ruhadarabjaimat. Benyitottam egy ajtón. Ő ott ült egy hintaszékben és olvasott valamitÚgy nézett rám, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lenne, hogy én ott állok az ajtóban élsónadrágban mezítláb egy plédbe csavarva. Gondoltam nekem kell megszólalni, mert ő csak ült és mosolyogva nézett rám.
- Azt hiszem elaludtam. Elnézést. Hova lettek a ruháim?-
- Gondoltam kényelmesebb így aludni és mivel a szakmámban sokat gyakoroltam a vetkőztetést, magán is kipróbáltam. Remélem jól aludt. Jobbra van a fürdőszoba, a ruhái is ott vannak. Zuhanyozzon le, aztán meghívom vacsorára. -
Szó nélkül kimentem és a víz alatt kezdtem el igazán fölébredni. Ha nálam lenne a borotvám, hát most levághatnám a borostáimat, hiszen kellemesebben nem is végződhetett volna a napom.

A vacsora csodás volt és Judy gyönyörű. Éjfél körül aztán búcsúzni kezdtem és ő nem tartóztatott. Egy ilyen este után nem mertem lerohanni, pedig egész vacsora alatt azt tervezgettem, hogy hogyan fogom megcsókolni a végén.
Otthon eszembe jutott amit a Főnökkel beszéltünk. Fölhívtam egy ujságíró ismerősömet és kiszivárogtattam, hogy a napokban fölmentik és kiengedik az ajándék gyilkosokat. Remélem a reggeli lapokban már benne is lesz. Azt is remélem, hogy a kollégánk is komolyan fogja venni. Csak tudnám, hogy ki az akit meg kell védenem. Még betelefonáltam a fiúknak és megkértem őket, hogy érdeklődjék meg pontosan, hogy mikor engedik ki a csomagban kapott gyilkosokat. Aztán ujra lefeküdtem aludni, most már a saját ágyamba.
Reggel kíméletlen telefoncsörgésre ébredtem. Csak tíz percet vártak volna. Olyan szépet álmodtam. Csukott szemmel nyúltam a telefonért. Közben azt fontolgattam, hogy mit fogok azzal csinálni, aki most hívott.
- Stone- mondtam, hogy tudja kivel van dolga.
Közben még átfutott az agyamon, hogy semmivel sem hagyom magam kiugrasztani az ágyból.
- Syl, gyere gyorsan, mert uj csomag érkezett a 26- os őrsre. - erre csak egy válaszom lehetett.
- Hogy az a. . . . . . . . . . Megyek!- Még az a tervem is összedőlt, hogy visszafekszem és folytatom az álmomat. Zuhanyoztam és már indultam is. A postaládámból kiszedtem az újságokat és útközben a piros lámpáknál próbáltam átfutni a híreket. Semmi rendkívülit nem írtak, csak amit elmondtam nekik az éjszaka. Mikor beértem, megittam egy pohár tejet és hozzáfogtam a rendőrök nyilvántartásának átnézéséhez. Egy kedves számítógépkezelő segített. Sajnos délig semmi lényegeset nem tudtam meg és a kollégáim sem az uj csomagtól. Akkor viszont átszóltak a bíróságról, hogy Joe Parker a legelső csomag két óra múlva szabadul, mert óvadékot tettek le érte. Abba kellett hagynom a nyilvántartás átnézését és Joe Parker megfigyelésére kellett minden erőt összpontosítani.

Parker egy igazi nehézfiú, akit azért kaptak el, mert lövöldözni kezdett egy lokálban, ahol ketten haltak meg aznap éjjel. Aztán ő elmenekült és szerzett egy jó alibit magának. Az embereink hiába csípték el, mert mivel kiterjedt baráti köre volt az alvilágban senki nem mert rá vallani. Aki viszont elkapta, most veszélyben van. Két óra mulva teljes készültséggel álltunk a bíróság környékén. Vártuk Parkert, aki meg is érkezett egy hasonlóan csúnya barátjával. Beszálltak egy taxiba és elhajtottak. Mi is utánuk eredtünk. Négy kocsink követte őket fölváltva. A mozgásukon látszott, hogy sejtik a sleppet a hátuk mögött és ha nem vakok, akkor látták is. Háromszor szálltak át másik taxiba. A végén abba a lakásba mentek, aminek a címét a bíróságon megadták lakhelyként. Szóval bolondot csináltak belőlünk. Gondolom jobb lesz, ha most elmegyek, és a fiúk folytatják a megfigyelést. Ha van valami, úgyis szólnak.

Elgondolkodva léptem a lakásba és egy pillanat alatt hasra vágódtam. Valaki van a szobámban. Az ajtó résnyire nyitva volt. Azt tudtam, hogy én ezt reggel gondosan bezárttam. Mivel a bejárónőmnek sem ma van a napja kúszva mentem el az ajtóig. és belöktem magam előtt. A pisztolyom a kezemben volt lövésre készen. Aztán minden elsötétedett előttem. Persze arra nem gondoltam, hogy a konyha felől fognak hátbatámadni. Pár percig feküdhettem a földön és mikor kezdtem magamhoz térni nagy harangzúgást hallottam aztán az is elhalkult. - Leütöttek- állapíítottam meg. és még a pisztolyomat is elvették. Fölálltam és bekóvályogtam a szobába. A lakás föl volt dúlva. Ugyan mit kerestek nálam?Tehát ezért sétáltattak Parkerék. Talán azt hiszik, hogy közöm van az ő elkapásukhoz?

3

Tehát csak olyan ember lehet, akit keresek, akivel én sűrűn szoktam érintkezni. Olyan viszont csak egy van. Atyus! Rohantam a telefonhoz és hívtam a kórházat. A biztonsági személyzetnek elrendeltem, hogy fokozottan figyeljék a negyedik emeletet és a 422- es szobát. Senki sem mehet be ellenőrzés nélkül. Aztán rohantam a kocsimhoz zúgó fejjel. Persze a kerekei ki voltak szúrva. Kimentem a szomszéd forgalmasabb utcára taxit fogni. Sikerült is rögtön. A taxis rádióján szóltam be a Parkert őrző fiúknak, hogy mi történt és, hogy a kórházba megyek. Arról mélyen hallgattam, hogy milyen következtetésre jutottam Atyussal kapcsolatban. Mikor kiszálltam a biztonsági őr aki az ajtóban állt odalépett hozzám. Megmutattam neki az igazolványomat és utasítottam, hogy fizesse ki a taxit és kérjen számlát. A liftnél és a lépcsőknél is biztonsági emberek álltak, amit megelégedve konstatáltam. Most liften mentem a negyedikig. Kopogás nélkül léptem a 422- es szobába. Atyus nagy nyugalommal olvasott.
- Atyus megvan az emberünk, aki a csomagokat küldte és tényleg nálunk dolgozik. -
- Ki az?- kérdezte és letette az újságot.
- Maga Főnök!- elképedve nézett rám.
Rögtön én is kételkedni kezdtem a dologban, hiszen még az éjszaka is érkezett csomag. A Főnök viszont már itt volt a kórházban. Elnézést kértem és elmondtam a történteket. Gondolkodott, majd azt mondta.
- Jól gondolkodtál, de szerintem rád gondolnak. Hogy miért nem kaptak el téged, annak az a magyarázata, hogy a cinkosodat is el akarják kapni. Szerintem most el kell tűnnöd néhány napra valahová. Zárkózz be egy lakásba és ne mutatkozz. Mi addig figyeljük őket és talán a nyomára bukkanunk az igazságtevőnek. Az ügyet innen fogom irányítani. Van hová menned? Még nekem sem szabad elmondanod, hogy hová bujsz. Teljesen magadra leszel utalva, ha lehet ne is telefonálj. Az ujságokból majd megtudod, ha vége lesz a dolognak. Oké?-
- Azt hiszem van egy hely ahol biztonságban lehetek. Kösz mindent Főnök és elnézést a gyanúsítgatásért. Még valamit Főnök, van egy stukkera kölcsön?- benyúlt a takaró alá és egy 45- ös magnumot húzott elő, majd a párnája alól egy 38- ast.
- Van még?- kérdeztem és a 38- ast a zsebembe dugtam.
A folyosóra kilépve körülnéztem, de nem vettem észre semmi gyanúsat. A nővérszobába mentem. Judy nem volt egyedül. Egy idősebb nő is volt vele. Gondolom ez az a sárkány akiről Atyus tett említést, hogy mindig csücsörít.
- Kit keres fiatalember?- kérdezte és csücsörített hozzá. Nem tévedtem ő az.
- Roger Smith kéri, hogy menjen be hozzá Asszonyom. - mondtam neki komolyan.
- Igen?- nézett rám csodálkozva és kivonult. Magamban elnézést kértem a Főnöktől és Judyhoz fordultam.
- Segítségre van szükségem-
- Mr. Stone megint elvágta az ujját?- kérdezte.
- Komolyabb. Rejtekhelyre van szükségem. Lakhatok nálad egy pár napig?- Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik és fürkészőn nézett rám.
- Miről van szó?- kérdezte, mint aki csapdát sejt.
- Nálad elmondom. Mikor indulsz haza?-
- Már mehetek, csak a biztonsági intézkedések miatt vártam eddig. -
- Akkor induljunk. - mondtam és megfogtam a karját. Megint éreztem az áramütést, mint tegnap és egy pillanatra lehunytam a szemem. Szabad őt is belekevernem, esetleg veszélybe sodornom?De mire a gondolat végére értem ő már elindult. Engem biztosna figyeltek amikor idejöttem, így hát gondolkodnom kellett azon, hogyan fogunk innen kijutni, hogy ne kövessenek.
- Kocsival vagy?- kérdeztem
- Igen a barátnőm kocsijával. Az alagsori parkolóban áll. Nálam hagyta, mert elutazott. -
- Oké az jó lesz. Menj oda szállj be és indítsd be a motort, aztán várj. Milyen kocsi?-
- Fekete Wolwagen bogárhátú. -
- Indulj és várj. - mondtam.

Beszállt a liftbe és elment. Én gyalog indultam lefelé. Nem vettem észre, hogy követnének. Valószínű, hogy az épület előtt várnak. Az első emeletnél átmentem a hátsó lépcsőházba. Itt nem járt senki. Remélem az alagsorig nem is találkozom senkivel. Mikor kiléptem a garázsba rögtön meghallottam a kocsi hangját és megláttam Judyt a volánnál. Lehajolva mentem a kocsiig a parkoló autók takarásában. Mikor beszálltam, lebújtam az ülés alá.
- Indulhatunk- adtam ki a parancsot. és megsimogattam a combját. Nem adott gázt rögtön. Előbb megjegyezte:
- Ha erre ment ki az egész játék, akkor ki is szállhat. -
- Bocsánat, de nem tudtam ellenállni. - és átkoztam magam a meggondolatlanságomért. Végre elindult. Megkértem rá, hogy figyelje, követnek- e. Azt mondta nem veszi észre. Tíz perc mulva megálltunk. Megkértem, hogy menjen be a házba és csináljon úgy mintha egyedül jött volna.
- Majd én is megyek. -

Elindult. Az ő oldalán bezárta a kocsitPár perc telt el és a lábaim már zsibbadtak. Kikukkantottam. Néhány kocsi parkolt a környéken, de egyikben sem ültek. Kiszálltam és rohantam a házig, gyalog föl a negyedikig. Az ajtó nem volt becsukva. Beléptem. Mikor megláttama tükörben a borostás arcomat egy kicsit megrettentem, mert nem voltam valami szívderítő látvány. Mikor megálltam a nappali ajtajában, láttam, hogy nála is ugyanaz a vendég járt aki nálam. A lakást alaposan átkutatták és itt sem ügyeltek arra, hogy minden a helyére kerüljön vissza. Arra a következtetésre jutottam, hogy már régebben figyeltek engem és tudták, hogy itt jártam. Tehát ez sem egy biztonságos hely és most már Judy is veszélyben van miattam. A konyhából lépett ki egy pohár tejjel a kezében.
- Gondoltam jól fog esni- mondta nyugodtan. Elvettem a tejet és fölhajtottam. Megkértem, hogy üljön le és elmondtam neki mindet. Úgy gondoltam joga van tudni, hogy mibe keveredett miattam. Mosolygott és még mindig olyan nyugodt volt, mintha csak egy teára ugrottam volna föl és már megyek is. Aztán megszólalt.
- Stone, ha itt keresték és itt nem találták, akkor ide nem fognak visszajönni. Különben a kórházban úgy tudják, hogy ma én is elutazom a barátnőm után. Ha valaki utánam érdeklődik nem fog megtalálni. . Maga itt biztonságban van. Pár napot csak ki fogunk bírni együtt. Persze csak akkor, ha segít rendet rakni. -
Igazat adtam neki és csak azt mondtam:
- Sylver a nevem. -
- Oké, Sylver- és elkezdte összeszedni a ruhákat a földről. Én körülnéztem az ablakon keresztül és leengedtem a redőnyöket. Tíz perc mulva olyan rend volt, mintha a jamaicai bejárónőm járt volna itt. Kimentem az ajtóhoz és az összes létező zárat bezártam. Aztán a kamrában tartottam szemlét. Gondosan gyüjtögető háziasszonyra valló készletet találtam. Két hétig is bőven elég lenne, de remélem Atyus előbb elintézi az ügyet. Bár ha belegondolok, ilyen társaságban szivesen leszek itt bezárva. Visszamentem a nappaliba, de őt nem láttam sehol, csak a víz zuhogását hallottam a fürdőszobából. Gondoltam egyet és kimentem a konyhába vacsorát csinálni. Már nagyon éhes voltam. Amíg a csirke sült , egterítettem az asztalt. Jó negyedóra mulva jött ki hosszú fürdőköpenybe burkolózva és meglepett örömmel nézett körül.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen házias Sylver. - mosolygott és én szerettem volna megcsókolni, de a kocsiban való jogos rendreutasítás miatt nem mertem. Csak a szakállamat vakargattam és azon gondolkodtam, hogy hol fogok aludni az éjszaka. Megvacsoráztunk. Nem akarom magamat dicsérni, de ez a majorannás csirke nagyon finom volt. Aztán csak néztünk egymásra és megint elkezdtem reménykedni, hogy hátha őt is megrázta az áram amikor hozzám ért. Nem sokáig tartott a varázs, mert fölállt és bekapcsolta a tévét. Valami régi filmet vetítettek. Judy leült és nézte. Én meg őt. Aztán leszedtem az asztalt és elmosogattam. Mi lesz ebből, ha ez így megy tovább még mosni is én fogok. Gyorsan megfogadtam, hogy ez volt az utólsó házimunka amit én csináltam. Visszamentem a szobába. Ő még mindig a filmet nézte. Utáltam a Huphry Bogartot amiért ő így le tudta kötni. Leültem mellé és ő ekkor felém fordult és megcsókolt. Majdnem elájultam. Ezért megérte mosogatni. Először nem mertem visszacsókolni, mert azt hittem álmodom. Aztán boldogan belemerültem és belezuhantam a mélybe. Néhány boldog pillanat után furcsa zajok rántottak vissza a valóságba. Judy átrohant a másik szobába, gondolom felöltözni, mert még mindig csak a fürdőköpeny volt rajta, és az sem maradt volna sokáig, ha most nem zavarnak meg. Dühösen indultam a zajok irányába a bejárati ajtóhoz. Közben előhúztam a 38- asomat amit a Főnöktől kaptam. Az előszobában nem láttam semmit, de nyilvánvaló volt, hogy valaki nagyon be szeretne jutni az ajtón. Pont most, mikor már alig voltak kétségeim, hogy hol fogok aludni. Beálltam az ajtó mögé, de ahogy végignéztem az előszobán megláttam magam a falon lévő tükörben. Odarohantam, leakasztottam és a fal felé fordítottam. Közben benéztem a szobába és láttam, hogy Judy már farmerban és egy 38- assal a kezében áll a nappali közepén.
- Menj be oda és ne mozdulj- mondom neki szigoruan egy hím fennsőbségével és a hálószoba felé mutatok.

Közben az ajtófeszegető is haladt a munkájával. Ujra az ajtó mögé álltam. Végre engedett a zár és egy ismerős arc nézett be az ajtón. Joe Parker. Ez a pasas nem nyugszik. Na és a fiúk mit csinálnak addig amíg ez a pofa rám töri itt az ajtót és megakadályozza, hogy végre célba érjek ennél a lánynál?Nem sok időm volt gondolkodni. A nykához nyomtam a pisztolyom csövét
- Gyere be szépen Joe és csukd be az ajtót magad után- invitáltam befelé.
Bejött, de úgy döntött, hogy dulakodni fog velem egy kicsikét. Állok elébe, vagyis már a főldön püföltük egymást. Aztán egy nagy ütést kaptam a fejemre. Először arra gondoltam, hogy ma ilyen napom van, aztán minden eltűnt egy időre. Aztán ujra jött a harangzúgás. Mikor végre elhalkult és a szemem is kitisztult Judy térdelt fölöttem és egy vizes törölközővel törölgette az arcomat.
- Bocsáss meg! Bocsáss meg!- suttogta kétségbesetten. Az első gondolatom az volt, hogy na végre tegeződünk, amásodik az hogy most már tudom ki ütött le. Körülnéztem és láttam, hogy a második ütése célba talált. A látvány azért kissé meglepett, bár reméltem, hogy a kupánvágásból Joe is kapott, de egy ötletet adott amit láttam. Ugyanis Joe Parker tőlem messze szintén a mélybe szállt. Az ötletet viszont az adta, ahogyan Joe össze volt kötözve mint egy csomag.
- Judy segíts- mondtam és még zúgó fejjel, de fölálltam és elkezdtem fölállítani Parkert. Elég nehezen jutottunk le a kocsiig. Szerencsére Parker haverjai a rendőrök lerázásával voltak elfoglalva. Betettük a saját kocsijába és a rendőrség elé hajtottunk. Judy a bogárhátúval jött mögöttünk. Ott leparkoltam és átszálltam a lányhoz. Senki sem figyelt föl ránk. Aztán a sarkon megálltunk és én kiszálltam telefonálni. Közöltem a fiúkkal, hogy kellemes csomagjuk érkezett.
De most hová menjünk, hisz bármikor ránktörheti bárki az ajtót. Beültem Judy mellé és gondolkodtam. Azt hiszem ez látszott is rajtam, mert azt mondta kedves barátnőm.
- A barátnőm, akié a kocsi a szomszéd lakásban lakik és a kulcs nálam van. Mit szólnál, ha átköltöznénk oda?- Erre mit mondhatnék én? Ez a nő nem csak szép, de okos is.
- Indulás- adtam ki a parancsot, de már oda is értünk. De hogy mit gondolok róla azt nem kötöm az orrára, mert még elbízza magát. A környék megint csendes volt. A költözködéssel hamar megvoltunk. Pár napi hideg élelmet átvittünk. Judy még hozott egy nagy nehéz koffert, gondolom tele ruhákkal. Ez a lakás is ugyanolyan volt, mint a másik. Egy nappali és egy hálószoba volt benne. Gondoltam ma már senki nem fog zaklatni, mert Joe barátunk ujra pihen és a barátai nélküle nem fognak mozdulni, legalábbis holnapig. Szóltam Judynak, hogy készítse el az ágyat én addig zuhanyozom. Ezzel rábíztam, hogy döntse el, hogyan fogunk aludni, vagy fogunk- e aludni. Mikor kész voltam fölvettem egy rózsaszín kisméretű fürdőköpenyt, ami valószínüleg a lakás női tulajdonosáé volt és reménykedve vonultam ki a nappaliba. Judy ugyanott ült ahol hagytam. Talán ő sem tud dönteni?Tehát megint rám hárul a neheze. Egyszer már a nők is a kezükbe vehetnék az irányítást. Leültem szorosan mellé és távolról próbáltam indítani.
- Köszönöm, ma nagyon sokat segítettél. Nagyszerű lány vagy. -

Nem válaszolt, csak szó nélkül átment a hálószobába. Utánamentem, de mire odaértem ő már bebújt a takaró alá. Gyorsan ledobtam a fürdőköpenyt és mellébújtam. Nem mozdultam. Ekkor megszólalt.
- Jó éjszakát Syl- tehát akkor aludni fogunk. Ez volt az ő döntése. Én másképp is el tudtam volna képzelni a dolgot, de hát ha ő aludni akar, akkor aludjunk. Reggel arra ébredtem, hogy valaki szorosan hozzám bújik és nincs rajta semmi. Ilyen csodásan még nem ébredtem soha. Magamhoz szorítottam és csókoltam. Már teljesen elvesztettem a fejem, mikor kisiklott a kezemből és fölkelt. Fölkapta a rózsaszín fürdőköpenyt és kiment a szobából. Hát én teljesen impotens leszek emellett a nő mellett. Lehet, hogy tíz perc mulva megint magázódni fogunk?Behozta az ujságokat és odatette elém mindet. Amit láttam abból az derült ki, hogy nem lesz egy nyugalmas napunk. Az ujságok szerint ma a többi csomagban érkezett bűnözőt is szabadon engedik. Csak arra lennék kíváncsi, hogy mit csinál ilyenkor az a híres igazságtevő, aki miatt ez az egész elindult. Azt hiszem ma sok vendége lesz a szomszéd lakásnak. Mire végeztem az ujságokkal ő már hozta a reggelit tálcán. Ezt hamar meg tudnám szokni. Visszabújt mellém és együtt reggeliztünk. Most ő nézte az ujságokat. Perzse az én agyam közben lázasan dolgozott. Ez őrjítő, hogy már második napja lesz, hogy ezzel a gyönyörű nővel együtt vagyok egy bezárt lakásban és még csak ma reggel jutottunk el a forró csókig. Miért kell mindent ilyen lassan adagolnia?Aztán, mivel láttam, hogy végez az ujságokkal, próbáltam megismételni a reggeli ébredést, de ő eltolt magától és fölkelt.

- Öltözzünk. Sok dolgunk lesz ma. - adta ki a parancsot. Igazat adtam neki, de legalább meg kellett próbálnom. Aztán átmentem a szomszéd lakásba és betelefonáltam Atyusnak a kórházba. Nem örült, hogy hívtam, mert attól tar, hogy lehallgatják a telefont, de legalább le tudott szúrni. Meg is kaptam a magamét a tegnapi csomagküldő viccért. Pedig én még mindig jó ötletnek tartom. Legalább Joe Parkert megint kikapcsoltuk egy kis időre. Az ujságokkal ellentétben megtudtam, hogy az egyik csomagunkat mégis benntartják, mert úgy néz ki, hogy mégsem annyira ártatlan, mint ahogyan az ügyvédje mondja. Ő volt a fojtogató. Legalább ennyivel kevesebb dolgunk lesz. Persze azt nem tudja még mindig senki, hogy miért rám szálltak a gengszterek. Atyus szerint nem jó helyen vagyunk. Azt tanácsolta, válasszunk másik búvóhelyet. A végén még megígérte, hogy most már jobban fognak vigyázzni és most már nem lesz több váratlan látogatónk. Mikor visszaértem a másik lakásba Judy már föl volt öltözve és a haja is föl volt tűzve. Úgy nézett ki, mint aki készül valahová. Mire megkérdeztem volna ő már mondta is.
- Szerintem más helyet kell keresnünk magunknak. Ez a lakás hosszú távon nem biztosnágos. Ha ugyanis minket akarnak kivárni, ide biztosan benéznek. Nekem lenne egy ötletem. Menjünk ki a városból és béreljünk egy nyaralót a tengerparton valami eldugott helyen. . Mit szólsz hozzá?- mit is mondhatok én erre?

Csak az a kérdés vetődik föl bennem, hogy minden ápolónőnek szüksége van- e ilyen konspirációs készségre?Mivel nem szóltam csak bambán néztem rá ő folytatta.
- Én már beszéltem is telefonon egy irodávalMinden el van intézve. Akár indulhatunk is. A címet megkaptam és a helyet ismerem is, mert már nyaraltam arra. Csak másik kocsit kellene szereznünk. - úgy gondoltam, hogy ha nem akarok alulmaradni, akkor meg kell szólalnom.
- Oké. A kocsit tíz percen belül hozom. - gyorsan kimentem az ajtón. Az órámra néztem. Már tíz óra volt. Még van egy- két óránk amit nyugalomban tölthetünk. , mert a fickókat délben engedik ki. Az utcára érve körülnéztem. A sok kocsi közül egy kényelmes barna Fordot választottam ki. Pillanatok alatt kinyitottam és odaparkoltam a ház elé vele. Fölszóltam a kaputelefonon Judynak, hogy jöhet. Pár perc mulva a koffert cipelve lépett ki a kapun. Betette a hátsó ülésre és beült mellém.
- Menjünk dél felé ki a városból, de valahol álljunk meg bevásárolni. - adta ki a parancsot. Már egy ideje, kezdem úgy érezni, hogy ő a főnök kettőnk közül. Azt hiszem ez ellen tennem kell valamitA város szélénél megálltam egy szupermarketnél. Ő bement vásárolni valami élelmet. Én addig a ruházati üzletbe néztem be. Fehérneműket és néhány pólót vettem. Mikor visszaértem a kocsihoz Judy már bepakolta amit vásárolt és a parkoló szélén a telefonfülkében állt és valakivel beszélt. Mardosni kezdett a féltékenység. Talán van valakije, hiszen egy nagyon vonzó és csinos lány. Talán ezért nem hagyott közeledni jobban. Megint a szakállamat vakargattam és visszafordultam az üzlethez. Bementem és vettem egy borotvát magamnak. Amint kiérünk a házba levágom a szakállamat. Mire visszaértem a kocsihoz ő már a volánnál ült.
- Most én vezetek, mert én ismerem az utat. - mondta és már indított is.
- Kinek telefonáltál?- bukott ki belőlem a kérdés. Kaptam utána, de már késő volt kicsúszott.
- Nem fontos- mondta nyugodtan és láttam, hogy többet nem fog mondani. Engem meg csak úgy mardosott a féltékenység és kezdtem ráébredni, hogy csapdába estem. Azt hiszem én beleszerettem ebbe a nőbe. Ha időben odaadja magát akkor ez nem esik meg, de így megőrülök érte.

Már elhagytuk a várost és egy elég elhagyatott helyre értünk mikor lekanyarodott egy mellékútra, ami a tengerhez vezetett. Pár perc mulva egy hangulatos kétszintes nyaralóhoz értünk. Már állt egy kocsi a bejáratnál. Egy alacsony szemüveges pasas állt mellette. Amint megálltunk a pasas már jött is oda hozzánk.
- Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértek Mrs. Hopkins. Jöjjenek megmutatom a házat. - invitált befelé. Mrs. Hopkins alias Judy elhárította.
- Köszönjük, de ismerjük a házat, pár éve itt voltunk nászúton. Csak a kulcsot adja ide Mr. Hammel.
- ... Ááá, örülök, hogy újra itt töltik a vakációt asszonyom. Mennyi időt is?- miközben beszélt cinkosan nézett rám a barom. Mit néz ez az én borostás képemen?
- Még nem tudjuk, majd időközben ahogy alakul. Most adok előleget a többit majd meglátjuk. Egy hét mulva fölhívom és megmondom, hogyan döntöttünk. - és már fizetett is.
- Minden rendben Mrs. Hopkins érezzék jól magukat. Viszlát. - mondta és odaadta Judynak a kulcsokat és elhajtott.

Én a tengert fürkésztem. Olyan csodás volt. Kár hogy még hideg a fürdéshez. A házat is szemügyre vettem. A zsaluk be voltak csukva. Azt hiszem tényleg biztonságos hely. Judy megkért, hogy indítsam be a világítást és ő addig kipakol a kocsiból. A ház mellett egy kis kamrában volt a motor amit egyszerű volt beindítani. Mire visszaértem a kocsit már bevitte a garázsba. Bementem utána a házba ahol a földszinti nappaliban már égett a villany. Büszkén néztem rá, mert ezt én csináltam. A zsalukat nem nyitotta ki. A konyhába ment és a hűtőszekrénybe pakolta az élelmiszerkészletünket. Mikor végzett visszajött a nappaliba. Odaállt szorosan elém és átölelte a nyakamat. Csókolgatni kezdte a fülemet és azt suttogta.
- Miért ilyen morcos Mr. Hopkins. ?- nem válaszoltam, csak elkezdtem csókolni és elhatároztam, hogy nem hagyok neki időt a védekezésre. Most nem csúszik ki a kezemből semmilyen indokkal. És csak csókoltam. . . . anikor autózúgásra lettem figyelmes. Mintha villám csapott volna belém. Az ajtóhoz rohantam és majdnem lemerevedtem. Két kocsi közeledett. Az elsőben négyen a másodikban öten ültek. Az arcuk nem volt ismerős, de sejtettem, hogy nem a barátaim szaladtak be egy italra. Honnan tudták meg ezek a gengszeterek, hogy itt vagyunk? Nem volt időm gondolkodni. A dupla ajtót becsuktam és elkezdtem fölmérni a helyzetünket. Még valamit tisztáznom kellett.
- Judy nem sok esélyünk van, de tudni akarom, hogy számíthatok- e rád?Tudsz te lőni egyáltalán?Azt látom, hogy pisztolyod az van. - és a 38- asra mutattam ami az övébe volt tűzve. Már el is felejtettem az előbbi tervemet a csókkal kapcsolatban. A kérdésemre válaszolva odament a kofferjéhez és kinyitotta. A kocsi éppen akkor állt meg a ház előtt. Én a zsalun keresztül figyeltem. Aztán visszafordultam, hogy újra megkérdezzem, de amit láttam attól a tartalék levegőm is elfogyott. Judy a kofferjében egy jól felszerelt fegyverkereskedést tartogatott. Ezt nem álltam meg szó nélkül.

- Ilyen az új fehérneműdivat?Kicsit bizarr, de neked biztosan jól áll. - mosolygott és most már nem volt kétségem afelől, hogy tud- e a pisztollyal bánni. Gyorsan felmértem a készletet. Nyugtáztam magamban, hogy ezzel nagyot nőttek az esélyeink. Még felvillant az agyamban, hogy miért hord egy csinos ápolónő kézigránátokat a táskájában?De úgy gondoltam, hogy ennél nagyobb meglepetésmár nem érhet. Közben a kinti vendégekre is kellett figyelnem. Kilencen voltak. Mindegyiknél fegyverarzenál. A kocsik mögött álltak és gondolom arról beszéltek, hogy hol fognak bejönni. Gondoltam jobb lesz, ha én kezdem a társalgást és kilőttem a kocsik kerekeit. Ezzel is marasztalni akartam a kedves vendégeket. Aztán hátranéztem és láttam, hogy Judy a másik oldalon áll egy kisméretű géppisztollyal a kezében és tüzel. A fickók már szétoszlottak és most több oldalról próbáltak bejutni. Én azokat idegesítettem, akik a bejárati ajtón akartak bejönni. Judy a konyhában volt, mert hát hol a helye egy nőnek és a hátsó ajtón tüzelt kifelé. Ebben az első percben kiderült, hogy a helyi üvegesnek lesz itt rengeteg dolga, mert az ablakok szinte mind betörtek. Aztán hallottam, hogy a hátsó bejárati ajtó nem bírta a strapát és bedőlt. Hasra vetettem magam és próbáltam segíteni Judynak, de mire odaértem, már nem volt rám szükség.

Két pasas feküdt az ajtó előtt kinyúlva. Ezek sem mennek többet váratlanul vendégségbe. A 38- asomat az övembe dugtam és én is egy géppisztolyt vettem elő a kofferból. A tár kattant és már lőttem is a bejárati ajtón át közeledőkre. Az egyik megsebesült a vállán, de a másik eltűnt a szemem elől. A sebesültnek még belelőttem a lábába is a biztonság kedvéért és visszamentem a konyhába. Judy ott állt föltartott kezekkel és egy pisztoly volt a hátába nyomva. A pisztoly végén az egyik gengszeter állt és vigyorgott. Nem gondolkodtam, lőttem az agyába. Szét is mentJudy kezdte visszanyerni a szinét és a puskáját. Intettem neki, hogy fedezzen és még két tartaléktárt tettem az övembe, aztán a fal mentén kezdtem megkerülni a házat. A kamránál ahol az áramfejlesztő van egy pasas kezdte piszkálni a motort. Kicsit megharagudtam rá, mert ha elrontja megromlik a kaja a hűtőben és egy sorozattal büntettem meg. Mikor hátranéztem megláttam, hogy két alak a kocsik mögött hasal és Judyt próbálják leszedni a konyha ajtón át. Én is lehasaltam és kúszva oldalról közelítettem ami elég nehéz volt, mert Judy megállás nélkül tüzelt. Mikor már rendesen a látóterembe értek kilőttem mind a kettőt. Aztán gyorsan eléjük hasaltam ami így utólag nem volt egy jó ötlet, mert az egyik olyan büdös volt, hogy csak úgy csavarta az orromat. Innem gyorsan odébb kell állnom. Elkezdtem fürkészni, hol van a maradék. Ekkor valaki elkezdett kiabálni a házból. Persze nem valami szimpatikus hangnemben.
- Stone add föl! A lány a kezemben van. Nem fogtok többet igazságot szolgáltatni. -
Biztosan a bejárati ajtón mentek be és hátbatámadták Judyt. Most mit csináljak?Gondolkodtam, hogy most mit várnak el tőlem. Szerintem azt várják, hogy tárgyalni fogok. El fogom őket keseríteni. Odakúsztam a bejárati ajtóhoz és benéztem. Az egyik a konyha felé tartotta a pisztolyát és kifelé kiabált nekem. A másik a szoba közepén állt és Judyra fogta a fegyverét.
- Stone! Dobd el a fegyvered és gyere elő föltartott kézzel. - kiabálta a magasabbik kifelé naivan.

Gyorsan kellett döntenem és én döntöttem. Reméltem, hogy Judy olyan okos lesz, mint ahogy eddig már olyan sokszor bizonyította és rögtön hasra fogja dobni magát. Aztán lelőttem azt aki Judyra szegezte a pisztolyát. Igazam volt. Judy rögtön ledobta magát a kanapé mögé. Én aztán rögtön leszedtem az alkudozó pofát és nagyot sóhajtottam. Vége. Behunytam a szemem és ujra utánaszámoltam. Megvolt mind a kilenc. Becsukott szemmel feküdtem a földön és vártam. Nem sokáig kellett, mert lassú simogatást éreztem az arcomon, aztán egy csókot. Lassan kezdte lefejteni rólam a ruhámat. Úgy gondoltam nem mozdulok, nehogy elillanjon ez a csodás álom. De a lány szerencsére nem tágított és egyre bátrabb lettem. Már a szemem is kinyitottam. Már rajta sem volt ruha. Hozzámbújt, csókolt és szerettük egymást őrülten. Még átgondoltam, hogy mi lesz, ha mindig csak akkor kapom meg , ha előtte kilenc embert kinyírok. Aztán már nem gondoltam másra csak arra, hogy neki minél jobb legyen és ő arra, hogy én boldog legyek. Aztán csak feküdtünk egymás mellett összebújva, örökre összetartozva. Én bontottam meg a varázst, azzal , hogy fölkeltem megkerestem a ruháimat és felöltöztem. Ő is öltözni kezdett, de nem nézett rám. Kimentem a fürdőszobába és végre megborotválkoztam. Judy is bejött és megállt mögöttem.
- Kár, hogy levágtad. Nekem tetszettél szakállal. - mondta, de már késő volt, mert végeztem.

Megfordultam, de ő már kiment. Az volt a sejtésem ez a nő haragszik valamiért. Aztán kezdtem átgondolni az elmúlt napok eseményeit és furcsa sejtésem támadt. Ezt tisztáznom kell sürgősen. Kimentem utána a nappaliba. A telefonnál állt.
- Azt hiszem föl kéne hívnod a főnöködet. - mondta. Éreztem, hogy most erősnek kell lennem.
- Judy ülj le és beszélj. Miért hordasz te magadnál egy koffernyi fegyvert?Honnan tudták ezek, hogy mi itt vagyunk?Beszélj. - és nagyon szigorúan néztem rá.
Akkor aztán elkezdett beszélni. Bevallom nem erre számítottam.
- Az úgy kezdődött, hogy egy telefonos kvízjátékban nyertem egy komputert. Mivel megvolt, elkezdtem vele komolyan foglalkozni. Volt akkoriban egy 16 éves lábszártörött fiú az osztályon aki szintén kedvelte a számítógépet. Amikor látta, hogy engem is érdekel elárult néhány olyan dolgot, amire egy felnőtt agya nem jött volna rá. Nagyon jó érzéke volt a dologhoz. Titkosnak vélt adattárokból tudott lehívni információkatMivel a vállalati ügyintézés nem érdekelt a rendőrségi komputereket kezdtem figyelni. Nagyon elkeserítő, de izgalmas dolgokat láttam. Aztán mikor az egész nyilvántartást gépre vitték egyre érdekesebb lett a dolog. A te neveddel is sokat találkoztam. Elkeserítő volt látni, hogy rengeteg olyan eset van ahol tudtátok ki a tettes, de mivel törvényesen jártatok el mindig volt egy hamis alibi egy jó ügyvéd és már futhatott is a bűnös. Ekkor döntöttem úgy, hogy nekem tennem kell valamit. Először arra gondoltam, hogy újra kezdem a karateleckéimet és a lőni tudásomat is felelevenítem. Egy ideig keményen edzettem, de aztán egy véletlen nagyon jó ötletet adott.

Lenn jártam a kórház kísérleti laboratóriumában és láttam, hogy a patkányokat a fülükre csíptetett egyre növekvő áramütésekkel, milyen sok mindenre rá tudják venni. Szereztem hát egy ilyen berendezést és néhány patkányt. Aztán az első adandó alkalommal léptem. A pasast elkaptam. Persze női mivoltomat is latba vetettem, hogy jöjjön fel hozzám. Nem nagyon kellett győzködni. Aztán mikor már ott voltunk egy adandó alkalommal leütöttem. Mire magához tért megkötöztem és a fülén volt az elektróda. Ha nagyon ellenkezett és nem akarta írni a vallomását megmutattam neki, hogy mit tesz a gép a patkánnyal. Sajnáltam a patkányokat, de mindent a cél érdekében. Mikor kész voltunk kivittem a pasast egy őrs elé. Később, hogy melyiket figyelitek az is be volt írva a gépbe. Tehát én mindent tudtam rögtön. Mindenre számítottam, csak arra nem , hogy még ez sem lesz elég, ha egy bűnözőt a sajátkezű vallomásával együtt kiteszünk e rendőrség elé. Azt is tudtam a gépből, hogy rád bízták az ügyet és hogy a 64- es őrs előtt egyedül leszel. Azért mentem oda, mert be akartalak vonni az akciómba, de aztán olyan rámenős voltál, hogy nem mertem elkezdeni a dolgot. Inkább a lakásod elé raktam a csomagot. Másnap mikor bejöttél a kórházba egy kicsit megrémültem, mert azt hittem, hogy rájöttél valamire. Mikor elmentél sem nyugodtam meg igazán. A gépből tudtam meg, hogy a gengszterek arra gyanakodnak, hogy együttműködsz velem. Akkor már engem is figyeltek. Eljöttél hozzám és elaludtál. Még mindig nem mertem elmondani neked, hogy mibe rántottalak. Tegnap viszont már te vontál be az ügybe és ezért nem szóltam. Ma a szupermarket elől a gengsztereket hívtam föl, mert tudtam, hogy úgysem szállnak le rólunk. Tudtam, hogy jobb, ha leszámolunk velük, mintha bujkálunk. Bocsáss meg, hogy még mindig nem szóltam. Ha szóltam volna, akkor idecsődíted a rendőröket és ezek a szépfiúk három nap múlva újra szabadlábon vannak. Joe Parkerrel még így is lesz gondunk. -

Befejezte de nem nézett rám. Odamentem a telefonhoz és hívtam a Főnököt. Megmondtam neki, hogy nem várjuk meg a fiúkat és megígértem, hogy holnap reggel beviszem a részletes jelentésemet. Mikor befejeztem, Judy még mindig ott ült és nézett rám várakozón. Lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy olyan sokáig az orromnál fogva vezetett. Hát lehet is neki. Megfogtam a karját és kivittem a kocsihoz. Beültünk. Hazahajtottam a lakásomhoz. A lányt magam előtt terelgettem. A hálószobába érve nem hagytam neki időt a gondolkodásra csak szerettem csókoltam. Most már ő is fölengedett és suttogott valamit a fülembe az ezüstről és a gyémántról. Magamban arra gondoltam, hogy reggelig semmi sem késztethet arra, hogy kiszálljak az ágyból. Utána nagyon meg fog lepődni ez a gyémánt, mert le kell gépelnie a jelentésemet, és le kell, hogy tartóztassam.