Történetek

Különös dolog ez az élet. Mikor már azt hiszed, elfelejtettél valakit, és már nem érzel iránta semmit, se gyűlöletet, se szeretetet. Egyszerűen közömbös neked, felbukkan, és csak ekkor döbbensz rá, ez nem így van! Még mindig érzed, azt, amit fél éve éreztél. Az érzés ugyanaz...

Indián csatakiáltás hallik, rémületemben is érdeklődve fordulok irányába és látom, hogy a fejét rázza. Hujjogat és ringatja magát.
- Megint?! – kérdezem.
- Érzem, hogy valami baj van velem. Állandóan hallom.
- Úgy gondolom mindkettőnknek jobb, ha átnyergelek madár doktorrá. Mutasd a fejed - szólítom fel - megnézem már mi a csoda van benne. Tartja és hagyja, hogy matassak a nyaka fölött...

Az alkohol tüze kihunyt. Egy darab mell a kézben, a másikban reménykedik. Ja, hogy az is hamis! Beleharapott az édesnek tűnő keserűbe. Csaj átlagos volt, kivéve a lökhárítókat. Azok vertél ki a szemét. Na de mindegy. Ha már hozzáláttak... Két csupasz mellkas, mint két egymáshoz érő smirglipapír. Pazar...

- Kedves politikus barátaim, kollégáim! Mint tudják, a Nemzetközi Világtanács azért gyűlt össze, hogy vésztervet dolgozzunk ki az emberiség megmentésére. Környezetünk szennyezése következtében bolygónk, a Sziget ökoszisztémája visszafordíthatatlan szinten felborult: tömeges fajkihalásokat figyeltek meg az elmúlt évtizedemben, és ami ennél is elborzasztóbb, hogy a vízi fajok 97%-a elpusztult a folyamatos mérgeződés következtében...

Megnéztünk egy filmet, vagy lehet kettőt, igazából fogalmam sincs, de ment a tv. Nem jött álom a szememre. Éreztem az illatát, és karjával átkarolt. Az alkarja szőrösebb, mint az átlag fiúké az ő korában. Bizsergett mindenem. A szívem kalapált, alig aludtam egész éjjel. Reggel 6-kor éreztem is, hogy már nagyon ki kellene mennem. Sajna ez kellemetlen helyzet a számomra, mert már gyerekkorom óta csak 3-4 naponta van nagydolog, és bizony nem könnyű megküzdeni vele...

Arra ébredt, hogy a pasas matatja a mellét és liheg a fülébe. - Már azt hittem, hogy ingyen ad szállást - gondolta a lány és gyorsan kibújt a pulóveréből. A pasi nagyon föl volt izgulva, mert hevesen rángatta a cipzárját. Segített neki. Egyszerre húzta le a nadrágját és a bugyiját aztán a hátára fordult és hagyta, hogy a férfi kielégüljön...

Érdekes szerelem. Már kb. öt éve ismerem. Furcsa volt, hiszen mikor megláttam életemben először, szerelem volt első látásra, de csak az én részemről. Hiú ábrándnak tartottam, hogy esetleg mi valaha is kapcsolatba léphetnénk. Még azt sem mertem elképzelni, hogy szóba áll velem. Aztán, mikor egyre többet jártam a munkahelyére, ahol édesapám is dolgozik, ő is észre vett, de még mindig nem hittem, hogy kapcsolatba kerülök vele egyszer...

Futásnak eredt, nem tudta merre csak ösztönből futott. Két lövést hallott, de mivel nem érzett semmit, tudta, nem találták el. Valami beugró volt oda bekuporodott és várt, a pisztoly a kezében volt, nem tudta eldobni. A tüdeje majd kiszakadt, de nem mert hangosan levegőt venni, mert félt, hogy felfedezik. A rendőr rohant és nem vette észre a beugrót. Lendületből futott bele az ütésbe...

A keverés abbamaradt, mikor egy erős piros fény árasztotta el az üstöt. Carrie nem tudta sikerült-e a szoba szentelő varázslata, és azt sem, mi lehet ez a fény, ami most vérvörös felhőként emelkedett a magasba, s az ablakon át eltűnt. Kissé szédült, de nem érzett rosszat. Az órájára pillantott, s látta hogy késésben van. Ott az állásinterjú, és még Wesley- ért is el kell mennie az étterembe, ahol a fiú pincérként dolgozott...

- Vajon hogyan csinálták? Hisz több száz mohratára van a bolygórendszerünk, a fény is csak elképzelhetetlenül sok idő alatt ér oda. Az rendben, hogy mi hogyan jöttünk ide, na de… ezek csak gének, és egyszerű információkat közöltek a mi génjeinkkel. Hogyan csinálták?
- Nem tudom, nem tudom… de ha a mi génjeinket is teljesen megfertőzik, nincs esélyünk arra, hogy leállítsuk őket. Nem az okokkal és a „hogyan”-okkal kell foglalkozunk, hanem azzal, hogy megsemmisítsük a tervüket...