Rosszul sikerült nap

Különös dolog ez az élet. Mikor már azt hiszed, elfelejtettél valakit, és már nem érzel iránta semmit, se gyűlöletet, se szeretetet. Egyszerűen közömbös neked, felbukkan, és csak ekkor döbbensz rá, ez nem így van! Még mindig érzed, azt, amit fél éve éreztél. Az érzés ugyanaz. Meleg, és belülről, a lehető legmélyebbről jön. Már másnál vígasztalod magad, mással képzeled el az életet. Még sem hagyhatod hidegen ezt az érzést. Főleg, meg akkor nem, ha felajánlja a találka lehetőségét. Töprengsz, gondolkozol. Húzod egy kicsit az időt, hogy alaposan átgondolhasd mitévő is akarsz lenni. Beszélgetésbe torkollik töprengésed, hogy megbizonyosodhass róla, ez a személy még mindig az, kit egykor szerettél. Bizony az. Ám még is feltűnik valami. Mintha kedvesebb lenne, és többet beszél, mint azelőtt.

Mi történt? Lassan kiderül a személy ideges, valaki nagyon felhúzhatta előtted. A beszélgetés vége iszonyúra sikerül, olyanokat mond, amelyeket szerinted máskor nem mondana. Nem bántana meg ilyenekkel, de a barátnőid szerint a srác meg van zakkanva! Nem érted miért vannak ilyen rossz véleménnyel róla, hiszen ők nem ismerik, őt. Igaz te sem ismered eléggé. Közben megbeszéltetek egy találkát és most nem tudod mi tévő légy, elmenj, ne menj el. Végül a barátnőid tökéletes érvelései mellett úgy döntesz nem mész el, de megbánod.

Mert ahányszor végigjátszódik a fejedben, hogy mi történt, annyiszor többször gondolsz arra, hogy nem a te hibád volt, és nem te idegesítetted fel őt. Csak annyit mondok, hogy ezen rágódsz, és már nem tudod, hogyan javítsd ki. Tönkretettél egy nagyszerű lehetőséget. Emellett a találkán megmagyarázhatta volna az egész szituációt, és még ihattál volna egy remek teát is. Elszalasztottad azt a lehetőséget, amelyre már régóta vártál. Elrontottál vele mindent. Lehet többet nem lesz ilyen. Ráadásul írtál neki egy levelet, amelyben te tűnsz zakkantnak, hiszen mindenre magyarázatot kérsz.

Ugyan kérem, nem jártok! Na akkor most ki is őrült meg? Mindenkinek van rossz napja, lehet, hogy neki az volt az. Mégis hogy érzed most magad? Boldog vagy? Büszke vagy magadra, hogy egy levélben te sértetted agyon az illetőt? Én nem lennék. Az arcomat mélyen a párnámba nyomnám, és addig sírnék, amíg nem csöpög a párnából a könny. Még sem teheted ezt! Nem lehetsz szívtelen! Aggódsz, hogy átvert volna… Megeshet, de tudod mit? Könnyebb azt elviselni, mint azt, hogy kihagytál egy nagyszerű lehetőséget, és egyben lehet az utolsót is. Talán el kellett volna menned, hogy esélyt adj neki a dolog megmagyarázására. Nem tudja a címed, a telefonszámod…

Még is hogy érjen így utol? Mit vársz? Majd futni fog? Lehet, azt kellene tennie, de nem fogja. Hiszen 100 + 100 másik lány van rajtad kívül, akit elhívhat randira. Melyik fájt volna jobban? Ha elmész és felültet? Magadra maradsz egy időre, legalább gondolkozhatsz a dolgon, vagy ha te ülteted fel?? Többet nem szól hozzád, legalábbis nem fogja keresni a társaságodat, és te is menekülőre fogod. Kínos helyzet. Te szereted, csak nem akarod bevallani. Egyet tudok javasolni: Hallgass a szívedre, figyeld, mit mondd! Majd irányítani fog lépésről lépésre. Súgni fogja a szavakat, mit mondj neki! Hogyan hozd helyre! Csak hallgass rá!