Hosszú eltáv

Egy kicsit fázott, pedig nem volt hideg. A nap is ellő-elő kandikált a lassan kúszó felhők mögül, mintha ő is bújócskázna.
Az eligazítás elég zavaros volt, fényképeket mutattak és egy filmet is levetítettek. Egy két személy ismerős volt, nemrég látta őket a laktanyában, amikor a szokásos politikai oktatás keretén belül tartottak előadást.
Akkor azt mondták rájuk palesztin békeharcosok, és a gerillaharcról tartottak előadást, meg valami majom pol-beat zenész zenélt PFSZ egyenruhában.

Most meg terroristák. Nem lepődött meg, azon már túl volt. Elvesztette a szüzességét, 19 múlt, megalázták, megzsarolták és az a kép mely az eddigi életét meghatározta köddé vált.
Megtanították ölni, kínozni, vallatni, vagy csak megnyomorítani embereket. Alkut kötöttek, vagy teszi, amit mondanak, vagy szovjet határ és soha nem szerel le, élve.
Ő az életet választotta, talán túl gyáva volt. Pedig hívő katolikusként hányszor elképzelte, hogy ő is mártírrá válik, de félt a haláltól. Nem az elmúlástól, hanem ami utána jön. Félt, pedig megcsinálta a kilencedet, többször is. Mégis félt, hogy bűnben fog meghalni. És félelme valóra vált, mert gyáva volt és az életet választotta. Most már nincs olyan egyház, aki feloldozhatná, mert saját magának nem tud megbocsátani.
Nem érzett haragot, nem érzett már semmit, csak túl kell lenni ezen a 18 hónapon, hogy utána mi lesz? Nem számít, túl kell élni.
Megtanulta a leckét, soha nem lesz a régi.
Megint civilben volt, ha valami szarul ütne be, katonaszökevény, ez a minimum. Senki sem védené meg.

Ő nincs is itt, a többiekről nem tud semmit, de nem is érdekli, a lényeg most egymás seggét kell védeni, a parancs egyértelmű volt, ha a célszemélyek megjelennek a területen, ártalmatlanná kell tenni őket. Ha fegyveres személyek jelennek meg, ugyan ez. És mindezt feltűnés nélkül.
A többiekről, valahogy ugyan az az érzés lengedezett, mint magáról, pótolhatóak, nem kár értük.
A legrosszabb az egészben, hogy nem lehet tudni meddig kell a területen maradni. Röhej feltűnés nélkül kell lődörögni Pest olyan részén, ami tele van minisztériumi objektumokkal. Csoda hogy egy rendőr sem jött erre.
Amikor ez az eszébe jutott viccesnek találta, az is fegyveres lenne, a parancs szerint.... Na de ne gondoljunk erre, az a múltkori rendőr is rossz helyen volt. Megint előjött az arca, émelyegni kezdett. Gyorsan valami másra kell gondolni, mert hányni fog és az most nem lenne jó, talán túlélte.

Az ivókúthoz ment és ívott, fémes poshadt íze volt a víznek, de segített, elmúlt a hányinger.
Az volt az első éles dolog. Azt mondták kényes téma, meg kell oldani. Három héten át készítették fel. Már az is szar volt, hazudozni, hiszen elvileg a laktanyában senki nem tudott semmit. Állandó kimaradása volt és ezt használták ki. Valaki mégis lehet bent a laktanyában, mert nagyon keveset volt szoliban, a többiek baszogatták is eleget. Az akció nem volt nehéz, csak okádék, meg úgy kellett kiszökni, mert aznap viszont szoliban volt, ügyalos volt, nem kellett semmit csinálni, csak dekkolni a körletben.

Tíz után pattant meg. Kerítés bérlet, még szerencse, hogy senki sem veszi komolyan az őrséget, a járőr fél órát dumált a kapussal hátul. Aztán kocsival be Pestre, Dunapart, szállodasor. A kocsiban átöltözés, és a fegyver egy szaros kis női Brauning, ha nem megy elég közel el sem találja a célpontot. Utolsó rövid eligazítás: a célszemély feltehetően ittas lesz és egyedül megy a szállodája felé, egyet a hátába és minimum kettőt a fejébe közvetlen közelről, meggyőződni hogy meghalt-e.
Fegyvertől megszabadulni, nyomot nem hagyni, mert nincs védelem, megértette törzsőrmester elvtárs?
Röhej, milyen elvtárs vagyok, ha nincs védelem csak gyilkolni kell? Megint hányingert érzett.
Fene a gyomromba- morogta.
Mi van öreg mit motyogsz- kérdezte a nagyobb darab srác.
Felnézett az ivásból aztán csak annyit mondott, csak leittam magam, de nincs gond.
Nincs a faszt nincs utálom az egészet- gondolta. Ez a srác- úgy harminc lehet- állandóan vigyorog meg vicceket mesél, már az eligazításon is lebaszta egy tiszt. Mondjuk ő szart rá. A másik három, aki még ott volt a területen, azokon látszik a felsőbbrendűség, na meg az is lerí róluk, hogy belügyesek. A vezetőnk, meg olyan semmilyen óránként előmászik az álcatragacsból és a két elittel konzultál. Valami gáz lehet mert pár óra óta veszekednek, de nekünk kettőnknek semmit nem mondanak.

Ez úgy átfutott az agyán de nem törődött vele. Egyszer szólt a főnöknek, még délután, hogy enni kellene, mert ma még nem evett, de lebaltázták, hogy nem állófogadás, ezért befogta a száját. 16 órája volt kint és tele volt a segge. A gyomra korgott. Lehet, hogy ettől émelyeg.
Aztán megint előjött a kép duna-parti sétány senki nincs a közelben, a célszemély megy előtte, énekel. Hát ránézésre nem segg részeg. Kb. 1.90 magas és olyan háta van, mint egy teniszpálya. Valamit énekelt, nem értette, mert nem magyarul volt. Külföldi. Mindegy Ő, vagy én, egyet a hátába... A keze úgy remegett, hogy azt hitte nem fogja eltalálni, de elég közel volt és a lövés előtt higgadt lett. A dal megszakadt és megfordult, csak csodálkozás volt a szemében, aztán egy golyó a mellbe, nem szólt egy szót sem. Térdre esett, két lövés közvetlen közelről a fejbe, a kezével eltakarta az arcát, hogy ne menjen a vér a szemébe. Eldőlt, félre kellett ugrania a test elöl. Nem tudta megnézni, hogy halott-e, de érezte, érezte a gerincében azt a rossz fémes ízt, megérezte a halált. Csak állt. Arra eszmélt, hogy valaki rákiált- álljon meg, dobja el a fegyvert!
Egy rendőr szaladt felé.

Futásnak eredt, nem tudta merre csak ösztönből futott. Két lövést hallott, de mivel nem érzett semmit, tudta, nem találták el. Valami beugró volt oda bekuporodott és várt, a pisztoly a kezében volt, nem tudta eldobni. A tüdeje majd kiszakadt, de nem mert hangosan levegőt venni, mert félt, hogy felfedezik. A rendőr rohant és nem vette észre a beugrót. Lendületből futott bele az ütésbe.

Úgy dőlt el, mint egy rongybábu. A kezéből kiesett a pisztoly, az arca merő vér. Még kétszer fejbe verte, majd a rendőr pisztolyát is eltéve lement a Duna-partra. Levette a dzsekijét, belecsavarta mind a két pisztolyt és bedobta a Dunába. Aztán belehányt a vízbe.
Semmi nem jelent meg másnap az újságokban a lövöldözésről, mint ha meg sem történt volna. Úgy látszik, adni kell a látszatra, Magyarországon nincs bűnözés.
Nagyon este van- futott át az agyán. Kezdett fázni, jó lenne, ha történne valami.
Ekkor valamit érzékelt, jeleztek a többiek, hogy valami alakul.
Egy nagydarab középkorú férfi közeledett. Valami nem stimmelt vele. Megvan, gondolta, fegyver van nála. Igazából csak érezte, hogy fegyver, mert látni nem látta, csak a ruha volt furcsa.

A nagydarab vidámkodó srác elővette a pisztolyt és ráfogta a tagra. Üvöltött- fel a kezeket, hasra, ne mozduljon! Tiszta vadnyugat, ha nem éles helyzet még röhögött volna. De így elég kemény volt, látszott, hogy nem volt még éles helyzetben. A barom elfelejtette, mit mondtak. Likvidálni, csendben.
Na ebből csak kettő nem jött be.
A barom ezt elszúrta- gondolta. Nem tudok lőni, mert ez a barom belelóg.
Érezte, hogy aki bejött a képbe az profi és nem fog lefeküdni, érezte a zsigereiben.
Három lépésre volt.
Rövid rugaszkodás ugrás, sikerült letarolni a célszemély, és hál’ Istennek az a barom sem lőtt.
Csak állt tátott szájjal és pisztollyal a kezében.

Az első pillanatban nyerőnek tűnt a dolog, de a férfi masszív volt és nem ez volt az első eset az életében, hogy verekedni kell. Két másodperc előny után olyan hererúgást kapott be, hogy kétségessé vált, hogy valamikor 19 év után gyereke lehet-e még.
Mondjuk hosszú önsajnálatra nem volt idő, mert közelharcban is jó volt a férfi, a kollégák meg valahogy nem segítettek. Kezdte szarul érezni magát, mert nagyon sokat kapott, valamit üvöltött, lehet, hogy a többieket hívta, vagy csak káromkodott, de erre nem emlékezett. Csak az hatolt a tudatáig, hogy a másik is üvölt valamit, és ez a valami ismerős volt. Reggel hallotta az eligazításon, ismertető szöveg. A kurva anyát ez is belügyes- cikázott át az agyán. Elengedték egymást.
A nagydarab srác még mindig csak állt és nézett, a keze leengedve, de a pisztoly még benne volt.
A célszemély bemutatkozott, hogy valami Gipszjakab ezredes, aztán laza lendülettel szájba vágta a nagydarab fószert, aki ettől leült és végre elejtette a pisztolyt.
Ezután letorkolta a másik három profit is, és ekkor derült ki, hogy 5 órája nem volt rádiókapcsolat a központtal, Két órája lefújták az egész akciót és ő azért jött ki, mert ez a csapat hiányzott.

Hozzá nem szóltak eddig, de tudta, hogy leszúrják őt is.
Fájt mindene és elég nehéz lesz a laktanyában megmagyarázni, mitől kék-zöld mindenhol.
Az ezredes odalépett hozzá.
Bassza meg, majdnem meghalt, azt tudja? De az ugrás az szép volt. Bejön velem a központba, lemosakszik, aztán hazaviszik P...re, ma szombat van, úgy is eltávon van. Dugja meg a barátnőjét, az talán segít a heréjén, aztán szedje rendbe magát törzsőrmester elvtárs.

Tényleg segített!