Az ördög városa 4. (befejező rész)

Feltámadás

9. rész


2001. szeptember 1.

Szokatlanul meleg szeptemberi estén Carrie éppen az otthona védelmében igyekezett elmondani egy igézetet. Egy üstben összegyűjtötte az alapanyagokat. A legfontosabbak a só, és a víz, ami a mágia alapvető tartozéka, majd pedig a többi. Szurokfű, fokhagyma, valamint öt fekete gyertya. A fűszereket a só és a víz keverékébe tette, majd az üst köré az öt gyertyából pentagrammot rakott ki. Ezután következett az igézet, melyet hangosan szavalt, miközben keverte a hozzávalókat.


Az élet könyvéből kitörlöm neved,
A béklyót kioldom, átvágom köteled,
Eloldom minden kötelékünk, mi összekötött,
Ezután megbújok vastag falak között!

Hatalmad és forrása ellen,
Örökre elűzlek magamtól,
Rontásod elűzöm magamról.

Duplán áramlik rád vissza,
Magadtól égsz össze izzva,
Három hatalom átkoz,
Távozz, távozz, távozz!

Szabadságom elnyerem,
Úgy legyen!
Fuss gonosz, ne gyere be!




A keverés abbamaradt, mikor egy erős piros fény árasztotta el az üstöt. Carrie nem tudta sikerült-e a szoba szentelő varázslata, és azt sem, mi lehet ez a fény, ami most vérvörös felhőként emelkedett a magasba, s az ablakon át eltűnt. Kissé szédült, de nem érzett rosszat. Az órájára pillantott, s látta hogy késésben van. Ott az állásinterjú, és még Wesley- ért is el kell mennie az étterembe, ahol a fiú pincérként dolgozott.
Az állást szerencsére megkapta, mire a megbeszélésnek vége lett, máris késésben volt Wes- től. Carrie remélte, hogy a fiú elnézi neki, ha elmondja hogy megkapta az aszisztensi állást a fordítóirodában. Leintett egy taxit, beszállt, bemondta az étterem címét, majd a kocsi elhajtott.

Wesley dühöngött. Az egyik vendég perrel fenyegetőzött amiért rákot szolgált fel neki, mondván ő allergiás a rákra.
- De hiszen allergiás vagyok a rákra maga őrült! Meg akar ölni????- mondta az ideges asszony.
- Maga rendelte azt a rohadt rákot. Szálljon le rólam. Fizessen és aztán távozzon!
- Én nem fizetek ilyen pocsék kiszolgálásért! Ki van zárva. Tiszteletlenül bánik velem, és nem ismeri el hogy hibázott. Ez hallatlan.- kiabálta a nő sértődötten.
Ekkor Wesley főnöke lépett az asztalhoz.
- Hölgyem, meg kell kérnem, hogy fizessen, aztán pedig távozzon. Én magam is hallottam hogy rákot rendelt.
- Na persze, a mai fiatalok védik egymást a legnagyobb aljasságokban is. Állandóan az öregeket bántják…- elégedetlenkedett az asszony. Letette a pénzt az asztalra, majd szó nélkül távozott.

Körülbelül negyed órával később befutott Carrie. Már kintről látta, hogy Wes az óráját nézi, és az ujjaival dobol a pulton.
- Kösz hogy előbb elengedsz ma Will.
- Szivesen haver.- mondta a főnöke.
Carrie beviharzott, majd megállt Wesley előtt. Meg akarta csókolni, de a fiú elfordította a fejét, így a csók csak arcát érte.
- Mi a baj? Ne haragudj, hogy késtem.
- Fél órája várok rád. Mégis hol voltál?
- Hé, ne kiabálj velem! Állásinterjún voltam, és tovább tartott, míg terveztem. Sajnálom.
- Az állás! Jesszusom, teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj. De azért felhívhattál volna.- mondta mosolyogva Wesley.
- Tudom. Igazad van.
- És hogy sikerült?
- Kapaszkodj meg. Megkaptam!!!- mondta, és széles vigyorra húzódott a szája. Ahogy Wes- nek is, majd felkapta a lányt, és megcsókolta.
- Gratulálok kedves.
- Ünnepelünk?
- De még mennyire. Nyomás.

Carrie és Wesley kínait rendeltek, elmentek Carrie lakására, kivették a kölcsönzőből Stephen King regényéből készült filmet, a Cujo –t. Letelepedtek a kanapéra, majd Wes elindította a filmet. Wes nem tudta, hogy kedvese egy egyszerű, ám elrontott igézettel feltámasztotta halottaiból, a féltékeny szeretőt, ki szörnyeteggé változott…