Elnémult az eső, a lámpa zöldje a pocsolyákon nyújtózott el hosszan. A fáradtan meggörbült utakon egy férfi sietett a meghitt lak felé, szorosan fogta alkalmi nője kezét, az meg csak lobogott utána. Sietett, nehogy kihunyjon az alkohol tüze.
A lépcsőház vakolat erei alatt kitörtek a csókok. A türelmetlenségtől rezgő, ügyetlen kéz végre lyukba talált és felcsikordult az ajtó. Ritmusban, ahogy még nem olyan régen az eső koptatta a tetőt, padlóra hulltak a hiúságból felvett, most már értelmetlennek tűnő ruhák. Aztán hirtelen minden megdermedt, mint az élet a fotón. A ritmus megszakadt. A férfikézben maradt a női mell, elvált a testtől akárcsak a hanyag kenyérnél, ahol magától elválik a héj a béltől. Mellrák.
A mellrák miatt? Biztos, hogy nem vagy transzszexuális? Érted? Alul megcsináltad, de felülre már nem futotta rendesre. Én vagyok bunkó? Hogy mondani akartad? Mikor? A meglepetésekhez értesz.
Az alkohol tüze kihunyt. Egy darab mell a kézben, a másikban reménykedik. Ja, hogy az is hamis! Beleharapott az édesnek tűnő keserűbe. Csaj átlagos volt, kivéve a lökhárítókat. Azok vertél ki a szemét. Na de mindegy. Ha már hozzáláttak... Két csupasz mellkas, mint két egymáshoz érő smirglipapír. Pazar...
Ki van éhezve, ezért hálisten nem konyul le.
Nyugi, csak a halott feleség visszajáró szelleme. Kicsit tör-zúz, igaz már nincs mit. Mondom, hogy nyugi! Láttod, ez egy amulett. Nagybani piacon vettem, megóv a szellemektől! Klinikai tesztek bizonyítják. Jaj most ne menj már el! Illetve menj el, de úgy hogy maradsz. Jaj most ez neked miért sok?Hát mondom, hogy szellem! Na figyelj nekem hererákom volt, az egyik üvegből van. Sorstársak vagyunk. Mi az, hogy ezzel nem lehet viccelni? Tök komoly! Bassza meg, majrés picsa!
Egy hónapja késnek azok a baszott szellemirtók. Pont a válás előtt kellett meghalnia. Most örülhetsz, baszd meg!
De nem hagyja ennyiben. Megveti a lábát a világot alakító dac. Spájzból felkutatja a guminőt zseblámpával, egy hete elszállt az égő. Veszi a biciklipumpát, ad neki rendesen. Lassan két dimenzióból háromba vált, halvány fagyott mosoly életre kel, szélesedik. Egyre nagyobb. Átvált ironikusba, sőt egyre gunyorosabb.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Amúgy tetszett ez a sztori, bravó! :blush:
Requiem
Típus: vers
Publikus: privát
Szerző(k): No0oB (Szerző),
Szavak száma: 96 db
Karakterek száma: 790 db
Beküldés: 2007.01.13 22:54
Publikálás: 2007.01.24 0:00
Aktív: igen
Automatikus formázás: nem
Letöltések száma: 0
És azóta sem jelent meg. LoL?
Vajon hogyan lehetne átállítani, azt is meg tudod mondani?
köszi amúgy