Történetek

- Több éves igazgatói munkám során nem tapasztaltam ehhez foghatót! Amit ti műveltek tizenkét éves korotok óta... először a napkő, aztán a Zombik Völgye, aztán Dawin, Retó... Azon gondolkozom, hogy elküldenélek titeket egy küldetésre.
Sanyi összevonta a szemöldökét.
- Miféle küldetésre?
Eleshar égnek emelte a tekintetét, úgy felelte:
- Egy jeges bolygóra kéne utaznatok holnapután...

Csak ülök és gondolkozok. Visszajön az összes régi emlék. Az első csók Billel, az első átbeszélgetett éjszaka, az első találkozás. Könnyek csak csurogtak végig az arcomon. De eszembe jutott az is, amikor benyitottam a SAJÁT szobámba és ott vetkőztette azt a ribancot…

Hagyjak nekik levelet? Minek? Azzal csak még szánalmasabbá tenném magamat, és elérném, hogy a halálom után is röhögjenek rajtam. Idegességemben földhöz baszkodtam egy borotvát. Kijött a pengéje. Vékony volt és csodálatos. Megtört rajta a hold fénye. Egy ideig álltam még, és néztem, néztem mintha ezzel a fürkésző, érdeklődő nézéssel szóra tudnám bírni. Remegett a kezem. Nem voltam benne biztos, hogy ezt tényleg akarom-e...

Bemegyünk a lakásba. Leül az asztalhoz. Mögé kerülök, és bilincset kattintok a csuklójára.
- Mit csinálsz? –kérdezi.
- Megvendégellek. – válaszolom mosolyogva.
Megkötözöm és beviszem a kazánházba. Begyújtom a régi, szenes kazánt és bedobom. Nem kell sokáig hallgatnom a kiáltozását. Most sem használtam a bozótvágót.
Miután kihűlt, a hamvait eltemetem a kertben. Oda, ahova az előző hármat is temettem...

Mikor úgy éreztem, akkor magamra szorítottam a csípőjét, hogy ne tudjon rajtam mozogni, így várva meg, hogy elmúljon az inger. Nagyon vágytam már az igazi orgazmust (a prostiknál ez csak olyankor volt meg, ha szájjal elégítettek ki), de ugyanakkor nem akartam abbahagyni a szeretkezést, egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival, az ölelésével, azzal, ahogy hozzám ért, ahogy simogatott...

Minden gyilkosságot nyilvántartott, újra és újra átrágta magát a jelentéseken, de továbbra sem tudott rájönni az összefüggésekre. „ Vajon mi lehet az indíték?” Már nem csak egy megoldatlan úgy volt a sok közül. Már személyessé vált. Ugyanis a három gimnazista diák közül, az egyik kollégájának, és legjobb barátjának egyetlen gyermeke volt...

Én akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk de Ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. Én megkaptam a szörnyű hírt…

Bob hasonlított bajtársára azzal az egyetlen fokozati különbséggel, hogy még jobban imádta a pénzt, s bármilyen gaztettet kellett is, hogy elkövessen érte, bátran vállalta a feladatot. Amúgy is vegyült valamilyen érdekes szadizmus jellemébe, mely akkor mutatkozott meg, ha rendkívüli jókedve volt. S ez legtöbbször a rablásokkor tört ki belőle...

A zászlóvivő hős volt, legalábbis annak tartották. Több csatában jeleskedett már és a vívási tudása is kimagaslik a seregből. Most mégis csupán zászlóvivőnek osztották be. Nem bánta. Elvégre, ha kitűzi most a domb tetejére a zászlót, akkor a csata eldől. Márpedig Ő eltökélte, hogy kitűzi a zászlót...

Még egy ijesztő gondolat hatolt belé: mi lesz ha egész éjjel itt kell ülnie, és közben Sanyi meg az udvaron várja?
Miközben ott ücsörgött, tekintete akaratlanul is a sötétet pásztázta. Aztán egy hirtelen támadt ötlettel dacosan fölszegte az állát, felpattant, és újult erővel állt neki a varázspálcája kereséséhez...