Holland kikötők

Van Beholder úr igazi holland eleganciával, és persze igazi holland füves cigivel a szájában szállt ki a vadonatúj krémszínű E osztályú Mercedeséből. Közben nézte a tengerpart felett a szabadon szálló sirályokat és a felgyújtott makett boltból kiszálló pernyét, amit a környékbeli kis tizenéves köcsögök gyújtottak fel. Tudniillik a makett boltban az eladó néni egy ritka nagy gennyláda volt, és az igazat megvallva Van Beholder úr sem a tengerpartot nézni jött, hanem a nemrég Belgrádban vett gyalogsági aknákkal körberakni a makett bolt bejáratát, majd kis kavicsokkal dobálni a kirakatot, abban reménykedve, hogy az eladó néni megint ki fog rontani az üzletből egy rekedt, csupasz földkábelre hugyozó bagzó kandúr hangján vernyogva, majd a nagy loholásban rálép az aknákra, és onnan már csak a sirályok után, darabokban szállás, a boltos néni szabadság abszurd, torz idillje maradt volna neki; bár azt talán még Van Beholder úr sem gondolta volna, hogy a makett boltos néni őszinte vágyat érzett volna a saját lerobbantott lábai, kiszakadt fél veséje és a levegőben tekergő belei között szabályos parabolikus ívet járjon be, majd a sirályok szánakozva nézzék odafentről, a kék ég birodalmából, hogy egy ritka nagy gennyláda nagyjából ötven méteres körzetben hogyan szóródik szét.

Sajnos a környékbeli, játszani vágyó, huncut és aranyos gyermekek szeretetteli pirománkodásuk miatt ez meghiúsult. Van Beholder úr pedig füves cigijétől és a tulajdon gyermekkorára emlékeztető látványtól röhögve elfordult a tenger felé, és könnyes szemekkel, görcsölő rekeszizmokkal nézte a rozsdás, szögletes teherhajókat és a szabadon szálló sirályokat…