Történetek

1. VENDÉG: Kitalálom! Egy nő miatt bánkódik, igaz?

2. VENDÉG: Mi? Hozzám beszél?

1. VENDÉG: Igen magához. Már vagy 1 órája ülök ebben a nyomorúságos bárban és figyelem magát, meg a sötét felhőt a feje felett. Nő ügy, igaz?

2. VENDÉG: Miből hiszi?

1. VENDÉG: Már az ötödik sörét issza, s közben a semmibe mered...

Miután kiszöktem és megtaláltam akkor rám nézett és azt kérte, hogy mentsem meg a lelkét. Aztán hagyta, hogy megölje az a farkas, kitépte a szívét és elvitte. Vissza akartam fordulni, de egy farkas állt előttem és közeledett nem volt más választásom, mint, hogy leugorjak, de a lány azt kérte mentsem meg a lelkét és odamentem hozzá. Ez a medál volt a nyakában és valahol már láttam ezt a medált - és a kezébe adtam, Ő is megnézte - elvettem tőle aztán kezemből valami fényesség tört elő......

- Tanci néni, miért pont egy ilyen alakot kaptunk idegenvezetőnek – fakad ki a fiú. – Nem lehet másikat kérni?
- Ez a fazon úgy néz ki, mintha az ükapja lenne – csatlakozik Dániel is. – És a neve is… Zebulon Oldamúr.
- Nem tudunk másikat kérni – szól rájuk Juli néni. – Ő most itt az egyetlen idegenvezető. Nyafogás helyett inkább figyeljétek, mit mondd. Bizonyára nagyon érdekes történetek vannak a tarsolyában...

Tamika összekészített mindent, szólt az őket kísérő katonáknak is. Csak párat visz magával, ha erősítés kell, majd szólít lényeket. Nagyon izgatott volt. Minden tagja bizsergett. Tudta, hogy kemény harcnak néznek elébe és, hogy sokan nem élik majd túl, de ezt inkább kihívásnak tekintette. Szerette a kihívásokat és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a végén az övé és Rioné legyen a Grál...

A férfi szúrós szemekkel nézett a zokogó lányra. Eszébe jutott, hogy annak idején az anyja is hasonló helyzetben volt. Kissé morbidnak tartotta, hogy Kathrine Thomson lánya ugyanabba a hibába esett, mint annak idején az anyja, és neki Perselus Pitonnak kellene rendbe hozni az esküdt ellenségének lányának életét...

Misi szíve hevesen vert. Elgondolkozott, most mit keres itt valójában, miért kell neki itt állnia a tanárok előtt. Szigorúan méregették a diákot, akibe belefagyott a szó, s már didereg, a szája is kiszáradt, szólni nem tudott.
- Felelj! - ordított rá az egyik kerekarcú ősz tanár. Misi összerezzent, próbálta magát összeszedni, de nem ment. Úgy szédült, úgy meg volt ijedve. Bántani akarják? Nem bánthatják! Nyilas Misit senki nem ütheti meg! Veled nem lehet kikezdeni. Ő becsületes,...

A düh és a félelem zamatos keveréke hatotta át minden egyes porcikámat, éreztem sikoltva lüktető ereimben, a szívemben, az izmaimban. Nem volt elég, hogy kijutottam, az évmilliókban gyökerező ösztönök tovább akartak hajtani. „El! El innen messzire!” - üvöltötték, én pedig remegő lábakkal, félig futva, félig kúszva engedelmeskedtem nekik...

Az első megrökönyödések után, a meglepődés helyét átvette valami egészen más, de nem volt biztos önmagában. Nem tudta eldönteni mit tegyen és mit nem. Itt volt az a férfi, aki egy egész életre tönkretette, miközben egy másik férfi vágyát szívta magába. Rhys követelőző volt ugyan, de nem durva. A szájával csodákat művelt, nyelvével a mennyországba repítette, kezei pedig az öntudatlanság határára sodorta...

Mindig siettem befejezni a munkámat, hogy vele lehessek. Személye volt a legnagyobb motiváló erő. Gyorsan dolgoztam és precízen, mert soha nem akartam utólagos javításokkal húzni az időt és ez a főnökeimnek is tetszett. Én így hatottam rá. Megvolt benne az a különös erő, mely a valódi művészeket az átlagember fölé emeli. Sok versében és egyéb művében megemlített. Én voltam az állandó pozitív hős. A végén már csak egy dologtól kellett félnem. A végtől. Voltam annyira racionális, hogy tudjam...

Három család érezte úgy az ifjú Kharrel koronázásakor, hogy itt az alkalom. A három családfő összedugta a fejét hadvezéreikkel, és olyan tervet kovácsoltak a trón megdöntésére, amely tökéletesen hatékonynak és egyszerűnek látszott. Amelynek minden emberi számítás szerint ragyogóan kellett volna sikerülnie.
Rejtély maradt, hogy miért vallottak mégis kudarcot...