Kincskeresés

13. fejezet: Kincskeresés





Másnap Tamika ébredt fel elsőként. Mikor kinyitotta a szemét, megpillantotta a még alvó Riont. Bevillantak neki a tegnap esti események. Erre érezte, hogy elpirul és elmosolyodott. Hosszú percekig csak némán bámulta a férfit, amíg az fel nem ébredt.
- Jó reggelt szépségem – köszöntötte Rion vigyorogva és adott neki egy rövid csókot.
- Neked is jó reggelt – válaszolt vissza Tamika.
Az idilli pillanatot Xsi zavarta meg. Olyan hirtelen rontott be, hogy az uralkodóknak csak annyi ideje volt, hogy rendesen magukra húzzák a takarót.
- El…- kezdett bele a tanácsos, de ahogy ott találta Riont és Tamikát elakadt a lélegzete. Fogalma sem volt róla, hogy a férfi itt aludt a királynőnél, arról meg végképp nem, hogy mik történhettek itt tegnap este. Bár a földön heverő ruhadarabokból rájött.
- Mond, hogy mit akarsz! – parancsolta vékonyka hangon Tamika. Nem akarta mindenki orrára kötni a dolgot, főleg a tanácsosára nem, de ha már így sült el a dolog, inkább tereljék a témát.
- Csak azt szerettem volna közölni, hogy az Inferno is megtudta, hol rejtőzik a Grál. Nem tudjuk hogyan, de megtörtént. – mondta inkább csak a padlónak, hiszen nem tudott volna úgy a másik kettő szemébe nézni, hogy azok testét csak egy takaró fedi.
Tamika és Rion rémült pillantást váltottak egymással. Fel akartak pattanni az ágyból, de még idejében észbe kaptak, és befejezték a vészes műveletet.
- Köszönöm a jelentésed, most elmehetsz – utasította a királynő Xsit, aki derült arccal hagyta el a szobát.
- Most mit csináljunk? – fordult Rion Tamikához.
- Azonnal el kell indulnunk a keresésre. Nem csaphatják le a kezünkről a Grált. – hadarta a lány, majd ledobta magáról a takarót a férfi nagy örömére. Már nagyjából felöltözött, észrevette a másik vigyorgó fejét.
- Igyekezz már! Ha miattad nem kaparintjuk meg a Grált, megöllek. – szólt ingerülten Rionnak, aki ettől észbe kapott és ő is öltözködni kezdett.

Egy óra múlva mindnyájan készen álltak az útra. Tamika viszont nagyot nézett, amikor meglátta, hogy Xsi is csatlakozni kíván hozzájuk. A tanácsos kihozta lovát és az állat egy nagy zsákot is cipelt a hátán.
- Te hová készülsz? – érdeklődött a királynő.
- Veletek tartok – jelentette ki határozottan a nekromanta.
- Hogy mi? – hökkent meg a két uralkodó Xsi kijelentésén.
- Amit reggel láttam, azok után jobb, ha szemmel tartalak titeket. – mondta szemrehányóan és már fel is ült a lovára. Rion és Tamika pirulva egymásra néztek, de aztán ők is felszálltak hordárjaikra.

Ők mentek legelöl, gyors tempóra ösztökélve a mögöttük haladókat. Sokáig szótlanul baktattak egymás mellett, végül Rion megszólalt:
- Tudod, én egyáltalán nem bántam meg a tegnapi dolgot. – mondta, hogy csak Tamika hallja.
- Nem tudsz másra koncentrálni? – szólt ingerülten a lány és próbált az előttük lévő tájra koncentrálni.
- Nem. Elég nehéz lenne másra koncentrálni. – vigyorodott el a férfi, de Tamikától csak egy megsemmisítő pillantást kapott. Még most sem tud kiigazodni a lányon. Talán sosem fog. Mindenesetre őszinte volt, egyáltalán nem bánta meg a tagnap éjszakát. Egyetlen nőnél sem élvezte ennyire. Ezen gondolataiból az zökkentette ki, hogy felértek a dombtetőre és megpillantották az Inferno csapatát, Zydarral az élen. Nem sokkal ez után az ördög is megpillantotta őket. Szája gúnyos mosolyra húzódott. Mikor már elég közel értek jó hangosan elkiáltotta magát, hogy mindenki jól hallja.
- Nicsak, kiket látnak szemeim? Az új álompárt! Mondd csak Tamika, hogyan sikerült rávenned ezt a szerencsétlent, hogy szövetkezzen veled? – kérdezte derűsen.
- Önszántamból léptem vele szövetségre Zydar – felelt a királynő helyett Rion.
- Tényleg? Akkor biztosan…- még folytatta volna mondókáját, de Tamika beléfojtotta a szót.
- Nem ezért vagyunk itt, hanem, hogy megszerezzük a Grált. Ha már így összetalálkoztunk, küzdjünk meg egymással – ajánlotta fel a lány.
- Nem is rossz ötlet. Az mehet tovább, aki nyer. Rendben. Katonák, szedjük szét őket! – kiáltotta el magát az Inferno királya. A másik kettő sem tétlenkedett. Ők is csatasorba állították harcosaikat. Xsié volt az a megtiszteltetés, hogy elindítsa a csatát. Egyáltalán nem nézte jó szemmel a dolgot, de hát kell neki antiharcos hitelveket vallania. Ha szükség lesz, akkor azonban feltétel nélkül segíteni fog Rionnak és Tamikának.

Elkezdődött a küzdelem. Mind a két fél nagyon izgult. Ezen a csatán több múlt, mint egy egyszerű díj a Bajnokok Csatáján. Sokkal több. Igyekeztek hát a maximumot nyújtani. Egy ideig hagyományos módon harcoltak. Mikor Tamika egy démon vérét próbálta venni, gyorsan ki is vette szemfogait annak nyakából, és undorodva köpte ki a vért. Rion értetlen tekintettel meredt rá.
- Borzalmas íze van. – mondta Tamika és tovább köpdösött. Mellesleg már megelégelte, hogy csak kifárasztják magukat, egy jól kiválasztott varázslattal elsöpörte az Inferno harcosait a föld színéről. A mágikus szélben a démonok és gogok egyszerűen elporladtak és hamvaikat elfújta a szél. Zydarnak leesett az álla. Csak ő maradt életben az egész csapatból. Rémülten nézett a Nekropolisz királynőjére.
- Jobb, ha te is elhordod magad innen, Zydar. Ha nem akarod így végezni. – szólt fenyegetően Tamika. Az ördög, tűz kíséretében sebtében elteleportált.
- És még te kérdezed, hogy miért félek tőled? – fakadt ki Rion, meredten bámulva a lányt.
- Nem számít. Gyerünk. Szerintem már nem csak ő van a nyomunkban. Vagy, ha még nem is tudja mindenki, ez az ördögfajzat valakinek meghunyászkodik, hogy segítsen neki, és még nagyobb sereggel jön. Azt pedig nem szeretnénk ugye? – mondta csevegő hangon Tamika, azzal elindult a Taurus felé. Ez volt Erathia egyik legnagyobb hegylánca, amit meg kellett mászniuk ahhoz, hogy közelebb jussanak a Grálhoz.

A következő két nap csendesen telt. Túl csendesen. Egy kis varázslattal is kellett csalniuk néhány helyen, de igyekeztek nem túl sokat mágiát használni. Ki tudja, miket tartogat még nekik a táj?
Felértek a hegy tetejére. Elakadt a lélegzetük is, amit a hegy másik oldalán láttak. Egy hatalmas erdő terült el a szemük előtt, melynek végénél egy barlang állt. Onnan aranyló fény áradt ki a rengetegre.
- Ezt nem hiszem el. Megtaláltuk! – nevetett fel Tamika. A többiek is boldogok voltak, hogy végre megtalálták. Az már más kérdés, hogy hogyan fogják megszerezni…