A vádlottak padján

Misi szíve hevesen vert. Elgondolkozott, most mit keres itt valójában, miért kell neki itt állnia a tanárok előtt. Szigorúan méregették a diákot, akibe belefagyott a szó, s már didereg, a szája is kiszáradt, szólni nem tudott.
- Felelj! - ordított rá az egyik kerekarcú ősz tanár. Misi összerezzent, próbálta magát összeszedni, de nem ment. Úgy szédült, úgy meg volt ijedve. Bántani akarják? Nem bánthatják! Nyilas Misit senki nem ütheti meg! Veled nem lehet kikezdeni. Ő becsületes, még ha hazudott is egyszer. Ő jó tanuló, okos, szófogadó.
Most mégis itt van. Hiába minden szorgoskodás, tanulás, ő ott áll, ahol a rossz tanulók szoktak állni, ha meg akarják büntetni.
Rossz tanulónak érzi magát. Tudja, hogy a férfiak is, akik szemben vele ülnek az asztalnál, ugyanezt gondolják róla. Tágra meresztik szemüket, Misit vizsgálják.
- Felelj, te semmirekellő! - ordított rá ismét a kerekarcú. Misi úgy megijedt, hogy sírva fakadt. - Én nem bántottam senkit, én nem csináltam semmit. - Szemét öklével dörzsölgette, a szíve a torkában dobogott. Hát olyan rossz, amit elkövetett, hogy ezt át kell élnie?
- Nem hallod? Bezzeg a cipőkenőcs ízlik. Ne nyafogj, válaszolj a tanár úrnak, ha kérdez! - kelt
ki magából a kerekarcú mellett ülő alacsony tanár.
- Valóban semmirekellő ez a fiú, semmi kérdésre nem válaszol, ahelyett, hogy kitárná a szívét!
Micsoda gonosz lélek! - Misi nem tudta hova tegye gondolatait. Azon elmélkedett, hogy ha ő nagy, híres ember lesz, mind az összes tanár az ő kezét csókolja majd; olyan csodálatos gazdag ember lesz.
- Én nem csináltam semmit! - vágta rá Misi öntudatlanul. De meg is bánta, most mit gondolhatnak róla. Egy taknyos gyerek, felesel, ha kérdezik, nem válaszol. Ilyen ő valójában? Elhatározta, hogy válaszolni fog mindenre, akár jó, akár rossz, de nem fog feleselni. Hátha hamarabb túl lesz rajta.
Misiből sikerült kihúzni a válaszokat, de újra kezdte elveszteni önbizalmát, mikor minden válaszába belekötöttek.
- Nem hallod, mi az apád? - kérdezi egy tanár ordítva.
- Ács. - felel Misi csendesen, lehajtott fejjel.
- Na, meglátszik. Így nevelni rá a hazugságra! - Misi felemelte a fejét, aki ezt mondta neki, s olyan szúrósan nézte, hogy meg tudta volna ölni. Összeszorította fogait, ökölbe szorította kezét, jó, hogy neki nem ment a tanárnak.
A tanár megértette Misi "jelzéseit", fölállva a helyéről kiabált a gyerekre:
- Te alávaló! Nem reszketsz előttem? Hogy merészeled? Te gaz lélek!
De Misi állta a felnőtt pillantását, orrcimpái kitágultak, falfehér arca még fehérebb lett. De ő bátran szembenézett a nagy emberrel, s tudta, hogy mennyivel jobb nála.