A másik

A férfi szúrós szemekkel nézett a zokogó lányra. Eszébe jutott, hogy annak idején az anyja is hasonló helyzetben volt. Kissé morbidnak tartotta, hogy Kathrine Thomson lánya ugyanabba a hibába esett, mint annak idején az anyja, és neki Perselus Pitonnak kellene rendbe hozni az esküdt ellenségének lányának életét.
- Black! Az isten szerelmére ne bőgj már! - rivallt a lányra.
- Sajnálom, csak úgy érzem, lehetetlen helyzetben vagyok, és még maga sem akar segíteni. Kihez fordulhatnék? Az egyetlen ember, aki segíteni tudott volna halott!
- Segítek, de meg kell ígérned, hogy mi után ez a öhm kis probléma rendeződött vissza mész a főhadiszállásra, és senkinek nem beszélsz arról, ami történt. Meg persze arról sem, hogy nekem milyen szerepem volt ebben az egészben.

A lány kézfejével letörölte a könnyeit. Arca maszatos volt a sírástól, de még így is nagyon szép volt. Piton nem értette, hogyan hogy nem veszik észre ezt a hasonlóságot. Kiköpött az anyja, csak a szeme az apjáé... Nem szerette, amikor a lány rá nézett, mert hiába hasonlított Kathrinre, azokról a jégkék szemekről mindig az apja jutott eszébe. Gyűlölni akarta őt, akár csak az apját. Potternél könnyebben ment a dolog, mert neki a stílusa kiköpött James volt. Arogáns. De Emily egészen más. Ő látta benne azt, amit más nem, amit csak Lily Evans és Kathrine Thomson látott meg benne, meg persze Dumdledore.

- Hogyan? - zökkentette ki a gondolataiból egy apró kérdés.
- Elmegyek veled ahhoz a nőgyógyászhoz. És miután mindennel megvagy, módosítom az emlékeit.
- Rendben.
- Elmondanád végre, hogyan kerültél ebbe az állapotba?
- Nem. Induljunk inkább.