Beteljesülés

12. fejezet: Beteljesülés


Egy hetes mosolyszünet után, Tamika úgy gondolta, beszélni fog Rionnal és elindulnak megkeresni a Grált. Ezzel az egy héttel is sok időt elvesztegettek, nem engedhették meg maguknak a további késlekedést.
Az esti órákban el is teleportált a Castle fővárosának vára elé. Az őrök kissé megrettentek a hirtelen feltűnésére, de aztán készségesen beengedték a őt. Mikor belépett az ajtón, kishíján beleütközött Rionba.
- Te mit keresel itt? – hökkent meg a férfi.
- Békülni jöttem – hangzott a válasz. Rion egy kicsit elgondolkozott, majd odaszólt Loynisnak:
- A te ügyed várhat Loynis. Most más dolgom van – jelentette ki a király.
- Ahogy óhajtod, kegyelmes úr. Egy ilyen szép hölgy mindig fontosabb, mint az én problémáim – hajolt meg jó mélyen a tanácsos és kiment az ajtón.
- Miért nem nyírtad még ki? Vagy legalább kirúghattad volna. Vagy száműzhetted volna egy lakatlan szigetre – morogta Tamika.
- Szándékozom eltávolítani. De még nincs itt az ideje. De nem erről akartál velem beszélni igaz? – komoly arccal tekintette a lányra.
- Nem.
- Akkor menjünk a szobámba – javasolta a férfi.

Miután mind a ketten helyet foglaltak a szobában, Tamika belekezdett mondókájába.
- Nincs értelme ennek, hogy ennyire elridegülsz tőlem.
- Szerintem nagyon is van okom rá Tamika.
- Az ég szerelmére Rion! Vámpír vagyok, nem tudok más lenni. – kiabált a királynő.
- Nem is várom el, hogy más legyél – szólt higgadtan a házigazda.
- Dehogyis nem! Elvárod, hogy normális ember módjára viselkedjek, pedig nem vagyok az. Ha ezzel nem tudsz megbirkózni, akkor el is válhatnak útjaink – mondta mérgesen Tamika.
- Én nem akarom, hogy elváljanak az útjaink – szólt rekedten Rion és elindult a lány felé.
- Akkor mit akarsz?
- Hagyjuk ezt a vitát és induljunk megkeresni a Grált.
Hosszú ideig csak farkasszemet néztek egymással. Végül Tamika megszólalt:
- Rendben, hagyjuk. Én mindent előkészítettem – mondta szárazon a lány.
- Nekem még pár dolgot el kell intéznem, de holnapra én is kész leszek. Majd este meglátogatlak.
- Ahogy akarod – mosolyodott el Tamika. Örült, hogy végre a Grál keresésére indulnak. Mekkora hatalom lesz a kezében, ha az övé lesz. Vagyis az övé meg Rioné. Búcsúzóul puszit adott a király arcára, aztán denevérré változott és kirepült az ablakon. Rion még sokáig mosolyogva nézte a távolodó lányt. Félt tőle, de ugyanakkor csábította is őt Tamika. És alighanem a csábító erő fog felülkerekedni. Teljesen összezavarta ez a nő. Olyan határozatlan és szétszórt lett mióta megismerte. Ez nem nagyon jó hatás. De éjszaka ellátogat a Nekropoliszba. Csak ne csináljon semmi hülyeséget.


Tamika összekészített mindent, szólt az őket kísérő katonáknak is. Csak párat visz magával, ha erősítés kell, majd szólít lényeket. Nagyon izgatott volt. Minden tagja bizsergett. Tudta, hogy kemény harcnak néznek elébe és, hogy sokan nem élik majd túl, de ezt inkább kihívásnak tekintette. Szerette a kihívásokat és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a végén az övé és Rioné legyen a Grál. Az elmúlt hetekben sok időt töltött a férfivel, rengeteget beszélgettek, jól megismerték egymást. Mármint lelkileg. Soha nem tárulkozott még ki ennyire senki előtt. Még Xsi és Septienna előtt sem. Azért ez elég ijesztő. Egy olyan embert fogadott a bizalmába, aki bármikor ellene fordulhat, de mégis. Már az elejétől fogva, hogy először meglátta tudta, hogy benne bízhat. Nem tudta megmondani, miért érezte ezt. Ez csak úgy jön és kész. Vannak olyan emberek, akikben az ismeretségetek első pillanatától megbízol. Kicsit hülyén hangzik, de tényleg így van. Van egy bizonyos kötődés ahhoz az emberhez. De Tamika nem csak lelki kötődést érzett Rionhoz. A testi vágya egyre jobban felülkerekedett. Most is, mikor elment a férfihoz, végig hevesen dobogott a szíve és forróság járta át. Vágyott rá, hogy megérintse, hogy csókolgassa. De ez nagyon helytelen dolog. Még hogy ő, meg egy ember? Igaz, hogy Rion a lehető legjobb ember, akivel kikezdhet, de még sem volt benne biztos, hogy meg lehetne-e tenni. Talán pont úgy járna vele, mint az anyja Inghammal. Eddig nem igazán érdekelték a férfiak, de Rion egészen más volt. Nagyon felkeltette az érdeklődését, mind lelki és mind testi szempontból. A lelki részét már kezdi kielégíteni, a testi rész viszont nagyon le van maradva. És csak úgy lehet teljes az elégedettség, ha a test is megkapja azt, amit akar.
Gondolatából Xsi zökkentette ki.

- Rion megérkezett – sípolta Tamikának. A lány szíve hatalmasat dobbant.
- Rendben, engedd be – mondta kicsit idegesen.
Kényelmesen elhelyezkedett trónszékében, aztán már kattant is a kilincs. A férfi vigyorogva lépett be a trónterembe.
- Mi ez a nagy vigyor Rion? Ennyire örülsz, hogy köztünk lehetsz? – kérdezte szintén vigyorogva Tamika.
- Nem. Csak neked örülök – hangzott a válasz. A lány el is pirult, ami egy vámpírnál nagy teljesítmény. A férfi a trónszékhez sétált és kezet csókolt neki.
- Nagyon hízelgő. Ennyire bánod bűneidet?- cirógatta meg a király arcát.
- Szánom-bánom minden bűnöm és haragom, mely ellened irányult. – mondta továbbra is vigyorogva Rion.
- Helyes. Ez esetben megbocsátok neked – folytatta a játékot Tamika. Egészen élvezte a helyzetet. Kíváncsi volt mi sül ki belőle. Annyi bizonyos, hogy a testének is nagyon kedvére volt ez a dolog. A férfi közelsége megbolondította, a lány attól félt, nem lesz majd képes irányítani saját testét, ha itt lesz az ideje.

Rion fejében is hasonló gondolatok kavarogtak. Minden porcikájával kívánta a királynőt, ugyanakkor borzalmasan félt is tőle. Tapasztalta és látta, hogy mire képes Tamika, mégis vonzódott hozzá. Az elmúlt hetek még erősebbé tették iránta érzett vonzalmát. Végérvényesen eldőlt, hogy a félelem felett eluralkodott a fékezhetetlen vágy. Az eszére azért még számított, hátha kihúzza majd a csávából. De a lány minden bűbáj nélkül is teljesen elbűvölte őt.
- Köszönöm. Hogyan fejezhetném ki hálámat? – ördögi mosoly terült szét az arcán, amitől csak még szexisebben nézett ki.
- Hát, tudok egy-két dolgot, ami nem jönne rosszul? – kacérkodott a lány.
- Bármit megteszek – mondta mohón a férfi.
- Rendben. De előbb intézzük el a fontos dolgokat. Mindennel készen vagy? – terelte a témát Tamika. Rion egy pillanatig meghökkent, de aztán válaszolt.
- Igen, mindennek készen állok. Mikor indulunk?
- Amikor te szeretnéd. Nekem mindegy mennyit fekszem, neked viszont ki kell pihenned magad.
- Rendben. Bár nem hinném, hogy ma éjjel sokat fogok aludni – mosolyodott el.
- Pedig muszáj lesz – lökte meg egy kicsit Tamika, majd elindult a szobája felé.
- Mire készülsz? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Pont arra, amit te is szeretnél – válaszolta a királynő és benyitott szobájába. Miután Rion is bejött, kulccsal és varázslattal is bezárta az ajtót.
- Hoppá? Mi ez a nagy elővigyázatosság? – érdeklődött a király.
- Csak nem akarom, hogy megzavarjanak minket.
A lány félig ülő helyzetben lehuppant az ágyra és várakozóan tekintett a férfire. Rionnak sem kellett sok idő, hogy felfogja mit is szeretne a lány. Odasétált az ágyhoz és Tamika fölé hajolt.
- Hm. Egészen meglepsz, hogy ennyire készséges vagy. Biztos tudod, hogy mit akarok? – suttogta bele a másik fülébe.
- Egészen biztos – mondta halkan a lány, majd megcsókolta Riont. Most végre szabadjára engedhette vágyait. A teste már kiabált az férfi után, de most teljesíti a kívánságát.
- Nem hittem volna, hogy valaha az enyém leszel Tamika.
- Kiszámíthatatlan vagyok. Már megtanulhattad volna – mosolygott a lány és megint megcsókolta a férfit. Rion felhúzta Tamikát az ágyról, magához rántotta és így kezdtek el csókolózni. Mind a ketten nagyon élvezték. Most végre beteljesedik a kapcsolatuk. A király egyre haladt lejjebb. Puszilgatta a lány arcát, majd a nyakát csókolgatta végig. Közben simogatta a hátát. Lehámozták egymásról a ruhát, így most már test a testnek nyomódhatott. A férfi a lány testének minden egyes centiméterét birtokba akarta venni. El sem hitte, hogy végre beteljesül az, amire már oly rég óta vágyott. Álmai nője a karjaiban van, és azt tesz vele, amit csak akar.

Tamika sem tétlenkedett, elégedetten és epekedve simogatta végig Rion testét. Újra és újra végig futatta ujjait, azokon a kívánatos domborulatokon, közben pedig élvezte, ahogy a férfi kényeztette őt. Végighúzta mutatóujját a király hátán, amibe a másik beleborzongott. Tamika csak egy elégedett nyögést hallatott. Testük egymásnak nyomódott, szívük olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéről, légzésük szaporává vált, alig győztek levegő után kapkodni.
Rion lefektette Tamikát az ágyra, majd elkezdte csókolgatni. Nyakát, mellét, hasát, jó lassan haladva végig, amivel csak a lányt akarta kínozni. Mielőtt a kritikus ponthoz elért volna, gyorsan visszakanyarodott a királynő ajkaihoz. Hosszú csókcsatába kezdtek, miközben Tamika ráfűzte kezeit Rion testére.
- Gyönyörű vagy – nyögte a férfi az egyik lélegzetvétel közben.
Tamika egy határozott mozdulattal maga mellé lökte Rion, hogy aztán fölé kerekedjen. Most ő csókolta végig a királyt, közben finoman karmolgatva mellkasát.
Még jó sokáig ment az előjáték, míg egészen felhevültek. Hatalmas gyönyörök között lettek egymáséi. Azzal viszont nem számoltak, hogy ez beláthatatlan következményeket von majd maga után…