Történetek

Mikor odaérek Félix mellé, csuklómhoz tartom a pengét, csontig bevágom, s Félix fölé emelem. Az első néhány vércsepp meztelen mellkasára hullik, csak utána sikerül beletalálni ajaki közé. Ahogy az első korty vér leér torkán, megrebbennek szempillái, majd lassan kinyitja a szemét, s bizonytalanul megereszt egy mosolyt felém. Én visszamosolyogok rá, s nem ellenkezem, amikor újult erővel leránt maga mellé...

- Eljössz velem a táborba - szögezte le a férfi, miután a lány kezdett csendesedni.
- Nem. Nem mehetek - tiltakozott a lány. A szemében föllángolt valami, ami eddig nem volt ott. - Ha engem elvisz innen, akkor megnyugszik a lelkiismerete? Na és mi lesz a többiekkel? Mi lesz a többi táborban lakóval? Mi van azokkal, akiket meggyilkoltak? Eddig ez nem az én háborúm volt, nem értettem miért kell harcolni, de most már ez az én harcom...

Csattanás! Fém sikít a fémen. Porfelhő száll, kavicsok kopognak az alvázon, és a szélvédőn. Rettenetes a zaj, és a káosz. Eltart egy ideig, mire végre csend lett. Mintha vattába csomagolták volna az agyamat, lassan eszmélek. Fájdalmat érzek a lábamban. A harmonikává gyűrt motortér rágyúrta magát, mind a két lábamra. Próbálom a táskámat elérni, ami a földre zuhant, hogy felhívhassalak, de nem bírok mozdulni. Körülnézek, látom a másik két kocsit. Valaki elhaló hangon segítségért kiállt,...

- Sophie, ha nem tévedek – mosolyodott el.
- Honnan tudja a nevemet? - kérdeztem kíváncsian.
- Megkérdeztem a takarítótól – mosolygott a pasas továbbra is, megrázva a fejét, amitől a haja még jobban a vállára omlott.
- Ilyenkor nem dolgoznak takarítók az épületben – húztam el halványan én is a számat. - Nem akarja megmondani, honnan szerezte az értesüléseit velem kapcsolatban? ...

De itt, a Földön, emberként, felszabadult benne a szerelem. Tom is megérzett valamit az angyalban végbemenő változásból, mert gyengéden rámosolygott, és magához ölelte a remegő testet. Szótlan megegyezés alapján indultak el, egymást átkarolva, de nem tudták merre mennek. Végül a fiú házánál kötöttek ki. Tom kérdőn nézett az angyalra, aki bólintott. Halkan fellopakodtak a fiú szobájához, és kulcsra zárták az ajtót. Tom, talán életében először, nem azért vitt fel egy lányt a szobájába, hogy...

- Több éves igazgatói munkám során nem tapasztaltam ehhez foghatót! Amit ti műveltek tizenkét éves korotok óta... először a napkő, aztán a Zombik Völgye, aztán Dawin, Retó... Azon gondolkozom, hogy elküldenélek titeket egy küldetésre.
Sanyi összevonta a szemöldökét.
- Miféle küldetésre?
Eleshar égnek emelte a tekintetét, úgy felelte:
- Egy jeges bolygóra kéne utaznatok holnapután...

Csak ülök és gondolkozok. Visszajön az összes régi emlék. Az első csók Billel, az első átbeszélgetett éjszaka, az első találkozás. Könnyek csak csurogtak végig az arcomon. De eszembe jutott az is, amikor benyitottam a SAJÁT szobámba és ott vetkőztette azt a ribancot…

Hagyjak nekik levelet? Minek? Azzal csak még szánalmasabbá tenném magamat, és elérném, hogy a halálom után is röhögjenek rajtam. Idegességemben földhöz baszkodtam egy borotvát. Kijött a pengéje. Vékony volt és csodálatos. Megtört rajta a hold fénye. Egy ideig álltam még, és néztem, néztem mintha ezzel a fürkésző, érdeklődő nézéssel szóra tudnám bírni. Remegett a kezem. Nem voltam benne biztos, hogy ezt tényleg akarom-e...

Bemegyünk a lakásba. Leül az asztalhoz. Mögé kerülök, és bilincset kattintok a csuklójára.
- Mit csinálsz? –kérdezi.
- Megvendégellek. – válaszolom mosolyogva.
Megkötözöm és beviszem a kazánházba. Begyújtom a régi, szenes kazánt és bedobom. Nem kell sokáig hallgatnom a kiáltozását. Most sem használtam a bozótvágót.
Miután kihűlt, a hamvait eltemetem a kertben. Oda, ahova az előző hármat is temettem...

Mikor úgy éreztem, akkor magamra szorítottam a csípőjét, hogy ne tudjon rajtam mozogni, így várva meg, hogy elmúljon az inger. Nagyon vágytam már az igazi orgazmust (a prostiknál ez csak olyankor volt meg, ha szájjal elégítettek ki), de ugyanakkor nem akartam abbahagyni a szeretkezést, egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival, az ölelésével, azzal, ahogy hozzám ért, ahogy simogatott...