Évike 1

Ezt a történetet egy angol lapon olvastam és lefordítottam!

Évike gyönyörű szép fiatal 20-22 éves leányzó. A haja barna, a háta közepéig ér, a magassága 165-170 cm körül van, a testalkata arányos. A mellei formás közepes méretűek, a hasa lapos, a dereka vékony. A csípője lehetne egy kicsit szélesebb, és a cicije egy kicsit nagyobb, de ebben a korban még ez a természetes. Nagyon szereti a szexet, és igyekszik minden formáját kipróbálni. Előítéletei nincsenek, minden új befogadására nyitott. Az ismeretlen megismerésének vágya vezette, amikor megismerkedett a mesterrel, és engedve a kérésének, ellátogatott erre a titokzatos, számára kissé félelmetes helyre.

Évikét a mester bevezeti egy szobába, ahol felszólítja, hogy vetkőzzön le. Ő tiltakozik, de a csuklóira csatol egy-egy vékony és szoros bőrszíjat, amin kívül karikák vannak. Ideje sincs feleszmélni, már rá is kapcsol mindkét bilincsére egy kötél végére kötött karabinert, amelyek a mennyezetre szerelt csigákon vannak átvezetve . A köteleket kicsit távolabb a falon levő karikákhoz lehet kikötni. Érzi, hogy a kötelek fölfelé húzzák a kezét, egészen a feje fölé, addig, amíg el nem kezd lábujjhegyre emelkedni. Ekkor a köteleket rögzítik a karikákhoz. A bokáira is hasonló bőrbilincseket tesz. Ezeket a padlón levő karikákhoz rögzíti, úgy, hogy a lábát kb. 20 cm-re föl tudja emelni. Évike ott áll párhuzamosan fölemelt kezekkel, és ellenkezni még eszébe sem jutott. Próbálja a lábait mozgatni, de a kötél csak 20 centit engedélyez neki. A mester elmondja neki, hogy le fogja vetkőztetni meztelenre, és előkészíti a testét a kínzáshoz. Minden ellenállást, vergődést megpróbálhat, úgy sem megy vele semmire . Ezért legjobb lesz, ha nem ellenkezik, és csinál mindent úgy ahogy mondja neki. Ha nem, akkor is meg fog történni minden, csak erőszakkal. Évike érzi hogy csapdába esett nincs menekvés. Kezd úrrá lenni rajta a rémület.

Hosszú ujjú blúz van rajta, és miniszoknya. A lábán magas sarkú cipő. Érzi, hogy a kezén levő kötelek megfeszülnek, és ő fölemelkedik a talajról. Ez csak ahhoz kellett, hogy a mester levegye a lábáról a cipőt, aztán rögtön vissza is engedi a padlóra. Utána a blúz következik, kigombolja, és leveszi róla úgy, hogy a blúz ujjait fölhúzza egészen a kezét tartó kötelekre. Ott rögzíti valamivel, hogy ne essen vissza. A melltartó is erre a sorsra jut. Elfogja a szégyenérzet, tiltakozik, siránkozik, de hiába. Lehúzza a szoknya zipzárját, és lecsúsztatja a bokájáig. Már csak a bugyi van rajta, de nem sokáig. Azt is lehúzza a szoknyához. Ekkor a kezénél fogva újból felemeli, úgy, hogy a lábán levő rövidke kötél is megfeszüljön. Erre azért volt szükség, hogy a szoknya és a bugyi lecsússzon a bokájáról a lábát tartó kötélre. A lábbilincseire új karabinert és kötelet tesz, de az is ugyanolyan rövid. A régit pedig lecsatolja, így eltávolítható a szoknya és a bugyi. Leengedi a talajra, a kezeire is ráakaszt egy-egy új kötelet, a régit pedig eltávolítja. A ruháit elviszi a szobából. Ott áll teljesen meztelenül és kiszolgáltatottan.

Azt hiszi, hogy álmodik, pedig ez a valóság, a kötelek erősek, nem engedik szabadulni. A nyakára fölcsatol egy nyakörvet, körben ezen is több karika van. A derekára is hasonló kerül. Ennyi elég is az egyszerűbb megkötözési módszerekhez. Elmondja neki, hogy most át fognak menni a szomszéd szobába. A lábain levő bilincseket egymáshoz köti egy rövid lánccal, és eloldozza a padlótól. A kezeit leengedi és a derekán levő övhöz erősíti. A nyakörvére egy póráz kerül, ennél fogva lehet vezetni, a lábain levő lánc miatt pedig csak kicsiket tud lépni, ami meggátolja, hogy elfusson, de abban is, ha esetleg rugdalózni támad kedve. A mester óvatosan meghúzza a pórázt, és apró léptekkel elindulnak a másik szoba felé. Itt a szoba közepén egy nőgyógyászati vizsgálóasztal áll, több helyen bőrszíjakkal kiegészítve, hogy a rajta helyet foglaló pacienst biztonságosan le lehessen rögzíteni. Mellette állványok mindenféle tartályokkal és csövekkel. A padló műköves és a vizsgálóasztal előtt jókora padlóösszefolyó van.
A szerkezetek láttán Évikének a torkában dobog a szíve, hogy most a punciját is fel kell tárnia. A nemrég elmondottakra gondol, és tudja, hogy nincs semmi értelme a menekülésnek. Természetesen a vizsgálón kell helyet foglalnia. Odatesz elé a mester egy alacsony zsámolyt, hogy könnyebb legyen felülni rá. Ez azonban így is elég körülményes a lábait összekötő lánc, és a derekához rögzített keze miatt.

Sikerül felülni a szélére, azonnal szól a mester, hogy feküdjön hanyatt. Meg is teszi. A kezét eloldozza derekától, és rögtön az asztal oldalán, a lapjától jóval lejjebb levő karikákhoz kapcsolja. A lábait Évike felhúzva tartja és görcsösen összeszorítja. Ez most az utolsó mencsvára. Leveszi a mester a bokáiról a láncot, és a lábacskáit az oldalt levő tartókba akarja helyezni, de ő csak szorítja önkéntelenül össze. Végül szólni kell neki, hogy tegye a lábait a helyére. Nagy nehezen engedelmeskedik is, és érzi, ahogy feltárul a puncija. A mester ekkor a lábait rögzíti a bokájánál, és a térde alatt egy-egy szíjjal. A vizsgálóasztal lábtartó része állítható oldalirányba, és a test hossztengelye irányában is. A mester úgy ítélik meg, hogy

Évike nem tartja elég nagy terpeszben a lábát, ezért még terpeszteni kell egy kicsit. Érzi a lábait, ahogy még jobban széthúzzák egészen addig, amíg fájni nem kezd. A fájdalomtól kicsit nyöszörög, és kéri, hogy ne feszítsék tovább. Így pont jó is lesz. Tesznek még a testére két széles rögzítő szíjat egyet a melle fölött a vállainál, egyet pedig csípőjére keresztben éppen a fölhúzott combjai fölé. Jól megszorítják mind a kettőt, így már meg sem tudja szinte mozdítani a gyönyörűen föltárulkozott kis testecskéjét. A puncija szétnyílik, előbújnak a rózsaszínű kisajkak. Most a mester elmondja Évikének, hogy mi következik soron az előkészítésből. Le fogja borotválni a puncijáról a szőrt, és ki fogja tisztítania popsi lukacskáját.

A csupasz punci még meztelenebbé teszi, és a szőr sem akadályoz semmit, amit a puncijával csinál. Erre csak néhány naponként van szükség, amíg ki nem nőnek a szőröcskék. A végbelet kitisztítani, majd mindig csak akkor kell, amikor valamilyen beavatkozásra kerül sor itt. Ez egyáltalán nem fájdalmas, és később neki magának kell majd megcsinálni. Ez az első, csak gyakorlás, hozzászoktatás miatt történik. A mester elővesz egy motoros hajvágó gépet, olyat, amilyet a fodrászok használnak. A vizsgáló asztalnak van egy kis állítható fejtámlája, ami most éppen fel van emelve, így Évike láthatja, hogy mit csinálnak vele. A gép elkezd zümmögni, és szépen levágják a szőröket a szeméremdombtól egészen a feneke lyukáig. Ez azonban még nem eredményez elég szép sima felületet, csak a hosszú szőröket távolítja el. A mester megnedvesíti, és bekeni borotvahabbal az egész punciját, majd egy borotvával elkezdi borotválni a megmaradt szőröket.

Érzi, ahogy kihúzza a nagyajkait, hogy azokhoz is hozzáférjen. A popsi lyuk két oldalán sem hagy semmit. Mikor kész, vízzel lemossa a megmaradt habot, és szárazra törli. Szép sima lett mindenhol, mint egy kislánynak. Furcsa érzés tölti el Évikét, olyan mintha fázna a puncija, és érez rajta minden apró légáramlatot. Valamilyen nyugtató hatású kenőccsel bekeni az egészet, úgy, hogy a végbélnyílás környékére is kerüljön bőven belőle. Ujjával benyúl a lyukba is, és ott is bekeni. Ez meglepi Évikét, mert erre nem számított. Egy kicsit föl is jajdul tőle, de fájdalmat nem érez. Most a fenék tisztítása következik, ettől már jobban fél. A mester leakasztja az állványról az egyik tartályt, ami olyan, mint egy tejeszacskó, csak nagyobb. Az aljából hosszú átlátszó és hajlékony műanyag cső lóg ki. A csövön van egy elzáró eszköz, így nem folyik ki a víz, amikor megtölti. Visszaakasztja az állványra, és a csőre egy másik kemény műanyag csövet illeszt, ami egy ujjnyi vastag, a vége zárt és gömbölyű, de a végénél az oldalán kisebb lyukak vannak körbe. Egy pillanatra megnyitja az elzárót, és a csőből úgy spriccel a víz, mint a rózsa. Amikor odaérinti a végét a lyukacskához, Évike önkéntelenül összeszorítja azt, hogy meg akadályozza a behatolást. Ennek ugyan semmi értelme, mert így is be lehet dugni, csak kicsit kellemetlenebb. A mester elveszi a csövet és az ujjával finoman, nyugtatóan elkezdi masszírozni a magfeszült záróizmot.
Közben nyugtatgatja Évikét, és elmondja neki, hogy próbálja meg ellazítani a fenekét, mert úgy egyáltalán nem lesz fájdalmas a behatolás.

Évike megpróbál engedelmeskedni, de amikor hozzáér a cső vége, újból összeszorul a feneke. A mester egy kicsit vár, ott tartja a csövet, és amikor érzi, hogy kezd ellazulni, lassan betolja a fenekébe. Szépen könnyedén becsúszik a krémezésnek köszönhetően. Éva semmi fájdalmat nem érzett, sokkal rosszabbra számított előtte. Ő is meglepődik, hogy a cső csak egyre csúszik befelé, mélyebbre, és még mindig nem érez semmi mást. Egyszer azonban csak véget ér, és enyhe nyomást érez valahol a teste belsejében. Ezt azonban a mester is észreveszi, és nem tolja tovább a csövet. Akkor megnyitja a hajlékony csövön levő elzárót. Évike valami szörnyű dologra számít, de nem érez semmilyen változást.

A víz, ami a fenekébe folyik se nem hideg, se nem meleg, pont olyan hőmérsékletű, mint a teste. Csak kis idő elteltével kezd valami furcsa érzése támadni a hasában. Érzi, hogy kezd feszülni a feneke valahol legbelül. A tartály félig kiürül, amikor a mester elzárja a csapot, és kihúzza a csövet. Megint eltelik egy kis idő, mire Évike érzi, hogy a víz egy re jobban feszíti, és kissé már erőlködnie kell, hogy ne buggyanjon ki belőle. A mester megkéri, hogy most már próbálja meg kinyomni a fenekéből a vizet, de előtte följebb billenti a vizsgálóasztal lapját, így Évike félig ülő helyzetbe kerül. Ezzel is megkönnyíti neki a víz kiengedését a testéből. A popsiból kispriccelő víz sárgás színű, és egyéb bent lévő szennyeket is hoz magával. Az egész a padlóra folyik és eltűnik a lefolyóban. Amikor már az egész kifolyt, nagy megkönnyebbülést érez.

A mester azonban megtörli a fenekét, visszabillenti az asztallapot, és újból elkezdi bedugni a csövet. Észre sem vette, hogy amíg ő a víz kinyomásával volt elfoglalva, azalatt újból megtöltötte a tartályt. A cső újbóli bevezetése most korán sem okozott olyan reakciókat, mint az első esetben, mert a popsija a víz kinyomásától teljesen ellazult. Amikor a csapot megnyitották, már érezte a testébe áramló vizet, mert ez sokkal melegebb volt, mint az előző. Annyira azért nem, hogy kellemetlen legyen, inkább kellemes volt a szétáradó melegség. Már egyre jobban feszült a popsija belül, és a hasa is, de a mester csak nem akarta elzárni a csapot. A tartály már háromnegyed részig kiürült, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt, lassan elkezdte összenyomni, és a maradék benne levő vizet bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt.

Amikor a csövet eltávolították, a melegtől még jobban ellazult Évike popsija és azonnal megindult a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt, mint előbb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a műveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike először nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettől sokkal rosszabbra számított. A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítőkész. Azért a másnaptól nagyon tartott, mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.

Mielőtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levő bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az előzőnél, belül valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak látva egy kicsi zárral, hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen őket. A nyakörv és a derekán levő öv már először is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjait, Évike teste el volt gémberedve, főleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el előtte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjához kapcsolni. A póráz is rákerült a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erős volt és csak kívülről volt rajta kilincs. A berendezés egy asztalból, egy székből és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó is volt. Az ágy egyszerűsége ellenére kényelmes volt és puha.

Évike nem sok időt töltött egyedül, amikor nyílt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki. A lányon is az övéhez hasonló bilincsek voltak. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.

Ha tetszik a történet, van folytatás!