Történetek

- Már régóta figyeljük magát, láttuk nehéz helyzetét, s mi óvjuk az értékeket. Elvisszük magát a bolygónkra, megtanítjuk arra, amit mi is tudunk, s a világ minden nyelvén beszélni, azt, hogy ne ismerje a féelmet, s gondolatenergiával beszélgetni velünk Felkaptam a farmert magamra, s mentem ETY-vel az űrhajóra...

A halastó vizének felszínén olybá tűnik, mintha megszomjaztak volna, s a tó vizéből oltanák szomjukat. Visszamegy a kicsiny lakba. Kinyitja az ablakot, hadd áradjon be a friss levegő. Eztán kihajol az ablakon, élvezi a koradélután új erőre kapott Nap fényét. Elmereng, közben a zöld-barna szalagot nézi: jegenyesorral keretezett, az iménti esőtől sáros utat. S lám, ott jön Élet! ...

A vad harcosok, felbuzdulva a sikerek láttán, bekebelezték az egész vidéket, földig rombolva a falvakat s városokat. A szomszédos birodalmak, rémült félelemmel tekintettek, új szomszédaikra, kik csak úgy nevezték magukat, kregek. E nép ezelőtt, ismeretlen volt a mágusok, hatalmas könyvtáraiban...

Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcájukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösztönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága, anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen...

Fernandez, embereivel, lassan araszolt a csúszós vájatba, míg végül az aljára értek. Nem láttak sem meteort, sem más kőzetet. Az ezredes, elkeseredetten kutatott valami rendkívüli után, de a percek múlásával, kezdte feladni. Ám ekkor Felix őrnagy, megbotlott valami keményben. Fernandet felfigyelt erre s a helyszínre sietett. Ő és katonái, kezükkel, ásni kezdtek, s hamarosan egy fémes tárgy bukkant elő a laza földréteg alól...

- Miféle pletykákról beszélsz? – kérdezte Julia
- Ne haragudj drágám, de a sógorommal ellentétben, nem szokásom kiteregetni a családi szennyest, elég, ha csak mi ketten tudjuk, hogy miről beszélek
- Azokból az ocsmány rágalmakból semmi sem igaz! – csattant fel Appius
- Mérsékeld a hangod kedves rokon, amíg a házamban vagy – mondta Domitia hidegen...

Jennyn, remegő kézzel tartotta a petróleum lámpát. Lassú léptekkel haladt a lépcső felé. A feszületet markolászva próbálta túltenni magát, félelmein. A fiúk elmesélték az ebédlőben történteket. Elhatározta, hogy szembenéz a kisfiúval s igyekszik majd, szót érteni vele. Nem retteghet örökké. Abba beleőrülne. Nincs más választás, mint a találkozó. Elérte a lépcsőt...

- Amikor Angéla idejött, a férfi már törzsvendégem volt egy ideje. Majdnem minden este leitta magát, na persze csak addig, amíg tartott a pénze. Egyszer megjelent itt a párja, hűű, de oltári nagy balhét csapott. Először kiabált, aztán sírt, de nem segített: a fickó másnap újra megjelent itt és újra ivott...

- Varázslat ellen talán varázslattal kellene próbálkozni – morogta Caleb és odébb húzódott. Chasity energiagömböket vágott az útjukat álló anyagba, sebtében megidézett villámokkal próbálta keresztülfúrni, a sárkány pedig tüzet okádott. A kettejük lényéből fakadó mágia végre megtette hatását, az üvegfal pont úgy ezer darabra szakadt, mint az előcsarnokban az óriási jégcsapok...

. De aztán jöttek az én megmentőim az én szép kismadaraim, akik jóízűen fogyasztották őket, hogy biológiailag pontosak legyünk azért nem is voltak annyira kicsik. Ennek megfelelően nagy volt a hangjuk és minden egyes reggel az ö flörtölésükre ébredtem, azonkívül a buta fácánokat se szerettem, mert mindig megijesztették lovamat...