Történetek

Sanyi elsápadt. Kezével a kötését tapogatta, és körülnézett.
- Nincs amnéziám, de hol vagyok? – ismételte meg sürgetően a kérdést.
- Azt hiszem, értesítem a doktor urat – mondta a nővér ijedten.
- Ne, ne hívjon senkit! – kiabálta Sanyi. – Tökéletesen emlékszem arra, hogy nem autóbalesetet szenvedtem! Leütöttek! És én nem is vagyok Földi! Én lovag vagyok! ...

Mikor elfogyott a sor megkönnyebbült sóhajjal belefekszik, egy darabig mocorog, keresi a helyét. Addig is Cigány Bandi a szúrágta zongorához ül és szívszaggató blueos nigger hangját kiengedi. Néhány szentimentális csak bort rendel és a zene hatására pohárba potyogó könnyeikkel hígítják...

A vámpírfiú a következő pillanatban a fekete kis nyakéket óvatosan a másik nyakába akasztotta, majd meglepő dologra szánta el magát. Saját karjába harapott majd onnan a kicsorduló vért a másik kezében tartott talizmánra csurgatta. – Amíg ez rajtad van… Addig nem bánthatnak. Amíg az általam lopott vér szagát ontja ez a medál, addig nem érhetnek hozzád Lucifer angyalai… - Mosolyodott el hirtelen megnyugtatóan, és egy utolsó búcsúcsókot lehelt a medálra...

Ám történt valami egy alkalommal, amikor Viki és Ádám együtt táncoltak, és lelassult a zene. Ilyenkor egészen ringatóvá vált a hangzás, szinte nem is dübörgött. Ádám megfogta Viki derekát és így himbálóztak egymással, ritmusra. Viki nem ellenkezett, sőt Ő is megfogta Ádámot a vállánál. Újabb dübörgős rész következett és most vadabbul mozgott mindenki. Majd megint jött egy könnyedebb szakasz és ekkor Viki eldöntötte magában. Ő lesz a kezdeményező. Azzal belenézett Ádám szemeire, aki szintén...

Mendez látta, hogy ellenfele ereje igen nagy, s tovább folytatta a kántálást. Fejes pálcáját a vízbe mártva, szenteltvizet fröcskölt a kisfiúra, mely felüvöltött s a vízcseppek helyén, felrepedt a bőr. A démon megelégelte a dolgot s néhány edényt vágott a papoknak, ám azok felkészültek s elhajoltak előle. Folytatták a szertartást, de a démon ereje ettől csak még nagyobb lett...

Nincsenek kék szemű, szőke hercegek fehér lovon, sem hercegnők, kik arra várnak, hogy megmentsék őket. Csupán átlagos emberek, kiknek van egy-egy olyan jellemvonása, mely első találkozáskor feltűnik nekünk és megtetszik. Majd miután jobban megismerjük, némiképp csalódunk...

Megint éreztem valamit a lábam alatt. Mintha egy sötét árny, suhant volna el alatta. Minden ízemben reszketek, s belegondolni sem merek, mi is lehetett az. Bár csak visszaforgathatnám az idő kerekét. Biztos nem szállok hajóra azon az átkozott reggelen. Pedig oly szép lett volna egy csendes hajókázás itt a Karib-tengeren. Az otthoni életem, oly szürke és csendes. Három nyomorult évig spóroltam erre az útra. Majd jött a vihar s a húszméteres hullámok között, kis lélekvesztőnek tűnt a négy...

Sajnálja, persze, én meg nem, mi? Aztán amikor látja a szememben a végső kétségbeesést, az elfojtott indulatot, megkérdezi hogy de nekem ez tényleg ennyire fontos-e… A válaszom egy igen, aztán búcsúképpen otthagyom, elfordulok tőle, és a barátnőmhöz menekülök.
Hát így megy tönkre egy álom pár perc alatt...

Az éjjeliőr egykor egy börtön beltartalma volt. Hirtelen felindulásból ölte meg barátnőjét, és legjobb barátját, egyetlen szúrással. Miután végzett hűtlen kedvesével, megijedt, és feladta magát a rendőrségen. Tettét mélyen megbánta, azért is próbált új életet kezdeni, és megpróbált olyan munkát keresni, ahol nem kell emberekkel beszélni, nehogy szóba kerülhessen, hova lett az életéből az a bizonyos öt év...

-… az Otthoni Kommunikációs Világszervezet tegnap szerezte az információkat az emberek által ’Internet’-nek nevezett hírhálózatról. Az OKV az 1210-es évektől van rákapcsolódva az ott élő lények tudta nélkül az Internetre, s innen vagyunk képesek megszerezni az emberekről és a Földről a lehető legnagyobb tudásanyagot. A tegnap a hírhálózaton megjelent adatok szerint földi csillagászok felfigyeltek bolygónkra, mely nagy mértékben hasonlít saját égitestükre, s ez felkeltette a bolygón élő...