Történetek

Már nagyon közel jársz a végéhez...

Ahogy ezt a két öregembert néztem, ahogy lefele ereszkednek a lépcsőn rájöttem, hogy bölcs választás volt: lemondani a vágyakról és az álmokról a szerelemért. A szeretetért. Mert ez a kettő talán a legnagyobb érték az ember életében, de egyik sem olyan kincs, mint a szeretet.

"A lélekrabló" című történetem, a második része, az "íjpuska" című történetemnek.
Fogadjátok nagy szeretettel.

Elnézést hogy sokat kellett várni a folytatásra

Ha eddig kibirtad, most már olvasd végig.

Ne aggódjatok... innen már csak rosszabb lesz.

Ez az első írásom.

Úgy döntöttem, hogy itt teszem közzé, a már évek óta a fejemben levő, újra és újra vissza térő, részben valósághű törtébetem. Tele kalandokkal, harccal, varázslattal.
Terveim szerint több részből fog álni.

Egy misztikus világba vezetlek be Kedves Olvasók.

-Ön az új doktor. Remélem kedvesebb lesz, mint Stewart! - mondta mosolyogva, miközben kezet ráztunk.
-Mi a baj vele?
-Ó semmi. Remek orvos, csak egy kicsit durván ér hozzám, amikor megvizsgál. Ön viszont meglehetősen jóképű. Talán nem is lenne ellenemre egy kis durvaság.
-Feleségem van- mondtam.
-Bocsásson meg! Nem tudtam ellenállni egy kis flörtölésnek- mondta nevetve Fran.

Az élet szép is lehet írtam nagyon régen.

Most még csak a pokol felénél tartasz...

Ennél már csak rosszabb lesz...