Az íjpuska

A hajnali napfelkelte fénye már látszódik a város épületeinek messze húzódó sokasága fölött. Az égen még jól láthatóak a csillagok, a hold ezüst fénybe borítja a magasabb épületek tetejét.
Az emberek nagy része ilyenkor még alszik, mélyen alszik. A rend őrei, autóval járőröznek figyelve minden gyanús eseményt, vagy személyt. De eddig semmi, egy kóbor kutya a kukák között keres reggelire valót, a következő sarkon két hajléktalan beszélget, egy autó hajt be a következő utcán. Semmi gyanús esemény. Lassan haldnak tovább.
 
Az egyik felhőkarcoló tetején ami magasan a város többi épülete fölé nyúlik, villámcsapás szerű fény csóva csaple a derült, csillagos égről. A fény eléri az épület tetejét, de nem szűnik meg, nem robban, hanem megyílik mint egy kapu. Fény árban úszik az épület teteje. Olyan erős fénnyel vilagít, hogy lentről még az egetsem látni és az épület tövében járöröző rendőrök figyelmét sem kerüli el. Megállnak.
- Központ, központ - szólt, az anyósülésen ülő rendőr a rádióba - itt a 301-es jelű kocsi. Az Irodaház tetejéről nagy erejű fény világít lefelé, elvakít mindenkit, be megyünk az épületbe és ellenőrrizzük. Vége!
- Vettem 301-es, legyen maguknál a kézi rádió. Vége!
 
Az Irodaház ajtaja nyitva van. A két rendőr behatol az épületbe.
Egy fiatal biztonságiőr lép eléjük az egyik helyiségből a folyosón, a lépcsők és a liftek elöt.
- Uraim, miben segíthetek?
- Az épület tetején, van leszálló pálya? - kérdezi az egyik rendőr.
- Nincs - jön a rövid, meglepődő válasz.
- Reflektor?  Vagy bármi ami képes ilyen erejű fényt kiadni? - mutat a rendőr az üveg ablakon át, már alig vakító fényre
- Van a tetőn kamera?
- Van, de...
- Megnéznénk! - hangzott is a határozott parancs és a két rendőr már be is lépett az irodába, ahonnét a fiú előbb kilépett.
- Mi a franc?
A tetőn egy kamera van, ami az egészet be látja. De semmi nem látszik rajta, bár a fény az utcán ugyan olyan erősen vakít nem látnak semmit.
- Fel megyünk a tetőre! - mondta a rendőr őrmester a kollégájának.
A lifthez siettek. Beléptek és már el is indultak az 51-ik emeletre. 
 
Mikor fölértek, a tetőre vezető lépcsőhöz rohantak, és kettesével szedték a fokokat bár csak, 10 fok volt a tetőtér ajtajáig.
Az őrmester az ajtó kilincsel ellátott oldalához húzódott, a másik vele szemben, fegyvereiket elő húzva, az őrmesternél lámpa. Nem tudták mi várja őket odakint.
Az őrmester megfogta a kilincset és határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót.
Az erős fény megvakította őket, semmit sem láttak, bár össze szorítva szemhéjukat csukva tartva féloldalsan áltak a fényfelé, még így is látták.
 
Hirtelen lépések zaját hallották a tetőről, de a vakító fény miatt nem bírtak oda nézni.
- Matta üdvözletét küldi - hallatszott egy nagyon mély hang, majd csontok törése, fájdalmas ordítás, egy örömteljes hahota, majd minden csendes lett ismét.
- Ki van ott? - szólt az őrmeseter bizonytalanul. - Szüntesse meg ezt a fényt és felemelt kezekkel áljon meg velem szemben!
- Ahogy parancsolod Úrnőm!
Jött ismét a mély hang ezuttal közelebbről.
Az őrmester érzett valami nagyon büdöset, majd eltünt a fény és ismét látott. De már nem látott meg semmit.
Egy hatlamas, erős kéz meg fogta fejét az arca mintkét oldalán és egy határozott mozdulattal, eltörte a nyakát.
Az ajtó másik oldalán álló fiatal rendőr hallotta mind ezt, de őt még elvakította a tetőről jövő fény, így nem tehetett semmit.
- Adja meg magát, meg ölt egy rendőrt! Ezt nem ússza meg - hebgte, a vakon fegyverével hadonászó rendőr - Hallja! Adja meg magát és kapcsolja le azt a kurva fényt! - Ordította kétségbe esve.
- Lekapcsolom a fényt! - jött a mélyhangú válasz.
Majd az erős kéz megragadta a fiú haját, hátra feszítve fejét, a másik kéz elvette a fiú remegő kezéből a pisztolyt. Majd az utcán is jól hallhatóan eldördült a lövés. A rendőr holtteste erenyetten esett össze a lépcső tetején.
- Florient az üdvözletét küldi! - az izmos férfi hátra sem tudott fordulni, hogy megnézze ki szólt, mert a fejét keresztül lőtte egy nyílvessző.
 
A fiatal férfi gyors léptekkel oda ment a halott, izmos, félig pucér férfihoz és felvett egy kék követ a nadrágja erszényéből. A fény felé fordította, majd a kapu bezárult végül a fény megszünt. Az emberek az utcán hallgatóztak és vártak, hallottak a lövést, de nem láttak semmit, csak percekkel az után tért vissza valamelyest a látásuk, hogy a fény megszünt a tetőn. Ezután elővett egy lapos kerek tárgyat a kabátja zsebéből és a tető betonjára helyezte. A tárgy ekkor "életrekelt", fény csóva jöttki a közepéből.
Egy hologramm rajzolódottki, egy férfi arcát vette fel.
- Uram! - tisztelgett Florient - a barbár Tomgar herceget megöltem!
- Hol találta meg? - kérdezte a hologramm kép.
- A földön Uram!
- Jól van Florient, szép munkát végzett! Holnap a kristályokkal és Tomgar holttestével elutazik Matta Úrnő birodalmába!
- Uram!? - lepődött meg a ferfi - Matta Úrnőnek még több ezer harcosa van, nem hiszem, hogy legkedvesebb harcosa holttestével kellene elé állnom. Plán a kristályokkal.
- Florient! Amit ma tett azért kitüntetik. De ha Matta Úrnő nem látja saját szemével Tomgartot, nem fogja elhinni, hogy meghalt! Ezért parancsolom, hogy holnap mennyen el hozzá és bírja rá, hogy ne pusztítson tovább! - momdta idegesen a hologramm férfi.
- Ha a kristályokat oda adom neki, teljesen mindegy, hogy Tomgar halott-e?. Tud utazni a vilagok között és elpusztít minden eletet, hogy a saját faját erősítse!
 
A biztonságiőr ekkor ért fel a lépcsőn.
Florient amint meglátta felkapta a gépet a földről és nagy lendülettel, leugrott a tetőről.
Íjpuskáját kiemelte nadrágja övének csattjából és erősen tartva egyik kezében, a másikkal eltekert tajta egy gombot. Egy szigonnyá változott a nyílvessző, majd célzott és lőtt...
A szigony egy, két emeletes ház tető peremén álltmeg, éppen néhány centiméteren múlt, hogy nem cspódott a földbe.
 
Florient végig szaladta a tetőn, majd a másik oldalon ismét ugrutt egy hatalmasat, de ezuttal mintha repült volna. Karjait széttárva, hosszú bőrkabátja alsó sarkaiba kapaszkodva hihetetlen gyorsasággal, egyik tetőről, a másikra ugrált.
Mikor elhagyta az éppen ébredező belvárost, egy kis sikátorban újra elővette a hologramm gépet. 
- Sajnálom Uram! Megzavart egy földi ember.
- Érintkezésbe lépett vele?
Ekkor jutott eszébe Florientnek, hogy nem csak a kék kristályokat hagyta hanem, holttestet is és a fegyvereket.
- Florient, hall engem? Érintkezésbe lépett, azzal az emberrel?
- Nem Uram! Azonnal eljöttem.
- Holnap Matta Úrnő birodalmába megy, a kristályokkal. Küldünk egy diplomatát aki, átveszi a helyét! Vége!
A hologramm eltünt, és Florient ideges, gyors mozdulatokkal tette zsebre a hologramm gépet.
 
- Vissza kell mennem kristályokért! - mondta Florient magának mérgesen. Eszébe jutott hány ostoba hibát vétett, kapkodásból vagy csak ostobaságból, szerencsétlenségből. Több kárt okozott mint amennyi hasznot hozott.
Florient, harcos-mágus és alakváltó; tud harcolni közel és távharcban, emelett mágiát is tud használni, feltudja venni állatok alakját ha van rá ereje, de egy dimenzió ugrás az univerzum egyjkrészéből a másikba az sok még neki, fiatal!