A lélekrabló

Miután Florien vissza szerezte a kristályokat, ujra felvette a kapcsolatot a parancsnokával.
- Itt Florien! Uram, a kristályok nálam vannak, ismétlen megszereztem a kristályokat.
- Vettem Florien! Küldünk egy diplomatát aki beszél mega helyett, Matta úrnővel. Tudja a dolgát.
- És ha nem alkuszik? Ha elpusztít mindent?
- Megértem az aggájait, de ha nem teszünk próbát, és Matta azt hiszi átverjük... akkor biztosan végen - mondta aggoodalommal, de határozottan - keszüljön az indulásra, a diplomata 1 földi órán belül ott lesz.
- Értettem! Vége!
 
Florien, egy elhagyott társasház negyedik emeletén várt. Azon töprengett, jó ötlet volt-e Matta úrnő katonáját megölni, talán ha túszként magával viszi, alkudhatna a saját életéről. Bár ha elpusztul a világegyetem, neki sincs sok esélye.
- Jó estét uram!
- Neee! Már megint.
Florien meg sem vártam a mocskos, rendetlen kinézetű férfi mit akar tőle. Oda szaladt az ablakhoz és kiugrott, újra elővette íjpuskáját, és a szomszéd ház tetejére célzott, lőtt. A kötél hirtelen, nagy erővel rántotta föl.
A hajléktalan férfi az ablakhoz rohant és  ámulattal figyelte, ahogy a férfi madárként repülfel a szomszéd haz tetejére, a biztos halálból. 
Telt, múlt az idő, a diplomata nem jött Florienért. Ahogy ott várakozott, eszébe jutott, hogy valami biztosan történt! 
- Felhívom a Parancsnokot! - Florien felállt és a földre tette a hologrammgépet. - Uram! Parancsnok úr?! Itt Florien! - semmi válasz.
Nem is próbálkozott tovább. Felkapta a gépet, hosszú kabátja zsebébe rakta, majd egy kristályt vett elő a zsebéből. 
A levegőben, fentről lefelé suhintott vele egyet.
Egy fény csík jelent meg elötte - egy kapu, egy másik világba, amiről nem is tudta Florien hol van - ami lassan tágult. Óriási fényesség támadt. 
Florien, egy határozott lépéssel belépett a fénybe
 
Az átjáró másik oldalán, Florient - nagy meglepetésére - nem várta semmi és senki. Csak halottak tömege, elpusztult életek ezrei.
Nem is gondolkozott, vissza fordult és belépett a kapuba. Vissza tért a földre.
Floriennek sírni lett volna kedve, a látottaktól.
Eszébejutott, hogy talán hamarosan a föld is elpusztul, Matta úrnő valahogy hozzá jutott, egy- egy kristalyhoz, pedig ezeket nehéz másolni, hacsak nem még az elött másolták le, hogy Florien megszerezte.
 
- Áááá! Nagyszerű Tomgar ereklyéi! Azok az eredeti kristályok.... már nem kellenek.
- Alamon! Te? - mondta Florien csodálkozva, undorral a hangjában.
- Én, igen. Tudom, hogy az Una bolygón lefolyt csatában Te halottnak hittél. - mondta a ferfi idegesen - Tévedtél, mint már sokszor. Matta úrnőnek, már nem kellenek azok, a kristályok. 
- Bár csak meghaltál volna Alamon! Sokat tévedtem, de nem fogok többé.
Florien befejezve a beszélgetést, az épület széléhez futott. Ugrott és lőtt...
 
Az íjpuska nem szogonyt lőtt, hanem nyilat, ami az épület falába fúródott, Florien lezuhant és a földre érkezve bokája és térde óriási roppanással eltört.
Alamon a tetőröl nézte végig, ahogy esküdt ellensége szenvedve, a kezeivel vonszolva magát lekúszott az út széléről, a ház falához.
Florien fájdalamasan nyögött, könnyei záporoztak, fejét a falnak támasztva figyelte Alamont. Majd eszébejutott, hogy íjpuska nincs nála.
Az úton hevert ahol lezuhant.
- Aaah Florein, te szerencsétlen! ! - mondta magának.
Egy Alamonhoz hasonló férfi lépett az íjpuskához, lehajolt és felemelte. 
- Florien, ha most elárulod, hogy hol van a bázisod, TALÁN! Mondom Talán! Gyorsan végzek veled. 
- Talán szerencsétlen és ügyetlen, néha még talán bolond is vagyok, de hűtlen az nem.
A férfi elmosolyodott, Florien szenvedését látva.
- Ahoz a nőhöz is hű voltál? Haaa?
- Irillt hagyd ki ebből!
- Elkövettél még egy hibát!...
- Nem vagyok tévedhetetlen, talán kicsit forrófejű, de hű maradtam hozzá. Én csak... rossz időben voltam, rossz helyen.
- Ooh! Szóval, az hogy a volt csajod, majdnem az életét adta, hogy Téged megmentsen. Erre TE, vissza jöttél, és az helyett, hogy őt védted volna, megveretted magad VELEM - a férfi közelebb lépett hozzá, és letérdelt vele szemben - most nézz körül. A sok ember aki itt él,a földön a Te fajtársaid, most miattad meghalnak.
- Irill..., hogy van?
- Most én a helyedben magam miatt aggódnék...
- Hogy van? Válaszolj, azt akarom tudni jól van- e? - mondta Florien a fájdalommal küszködve.
- Jól van, töröltettük az emlékeit. Nem is emlékszik rád. - Florien első szerelme, Irill. Az Una bolygó elpusztítása után, ismerték meg egymást Irill szülőbolygóján, mikor Florien elmenekült. Alamon küldte a férfit, Irill szülőbolygójara Florien után, hogy megölje.
Florein egy parancsot teljesítve elment Irill közeléből, ám Alamon megtalálta és megkínoztatta Irillt, a családját megölette és sokakat azok közül akiket ismert. Florien vissza tért és megverekedett a férfival. Ám kötötek egy alkut. Mivel Florien szerette a lányt, nem akarta bajba keverni ezért töröltette az emlékeit és hozzá adta egy másik bolygó, uralkodójának, a féfi magát Irill apjának kiadva. - Az udvarban már igazi királynővévált... ami melletted soha nem lehetett. - mondta gúnyolóda. - Melletted... halott lenne.
- Akkor tegyél még egy szivességet, mielött több bajt okozok. Ölj meg! El rontottam sok mindent. De, nem akarok a lelkiismeretemmel tovább élni. Sem szenvedni. Szóval ölj meg!
 
Alamon, Florien mellé lépett.
- Mi a neve a te.., játékszerednek?
- Lélekrabló íj, minél többet ölök meg, a fajtársaidból vagy egyebekböl, azzal csak erősebb és pontosabb lesz.
- Lélekrabló. Találó név, egy tolvaj fegyverének. -mondta a Floriennel szemben térdelő férfi.
Alamon mosolygott és a ferfi halántékára célozva, fejbelőtte őt.
- Csak rősítettem rajta. Jó éjt!
Vissza lépett Florien mellé és fejbevágta az íjpuska tusával. Florien a földreborult, az oldán fekve, a törött térdét fogva, azonnal eszméletét vesztette.
- Matta úrnő örülnifog, hogy megismerhet. Ha ha ha ha ha! - mondta nagy nevetéssel Alamon, Florien eszméletlen teste fölött álva.