Történetek

Másnap anya keltet fel, és leült az ágyam mellé:
- Szia kicsim, hogy telt az éjszakád? Láttam, telihold volt, tudtál aludni? - kérdezte aggódva azon, hogy aludtam eleget.
- Neked is jó reggelt, Anya, nem volt gond az alvással - mormogtam holt álmosan...

Nagy ívben kerüli el a legszélső házat. Csak remélni meri, hogy az elméjében lakozó kedves arc még alszik. Elképzeli, ahogy szőke haja szétterül a párnán, a takaró félig lecsúszva hever a földön, és kivillan az izmos férfitest alóla. Nem nehéz elképzelnie a képet, annyiszor látta már álmaiban, mintha minden éjjelét és reggelét vele töltötte volna... De rég is volt már az az éjszaka...

Cassie rémülten felugrott, amikor meglátott. Elgondolkodtam, hogy nézhetek ki.
- Mi történt? – rémüldözött mindenki.
- Kirabolták a bankot – nyögtem ki.
- És? – kérdezte mögöttem Nick.
- Én is ott voltam, te hülye! – vágtam oda. – Pénzt akartam kivenni… erre berohant négy férfi, maszk volt az arcukon… kiabálni kezdtek, hogy mindenki a földre, meg ilyenek… aztán elmentek és jöttek a rendőrök – ennyi tellett tőlem, hatalmas levegővételek közepette...

Reggel hát nagyon rosszul ébredtem, fáj a fejem, és még nincs reggeli, hiszen anya csak fél hétkor kell. E tudattal ültem fel az ágyamra, egy hatalmas ásítással egybekötve. Végül arra jutottam, hogy felöltözöm, csendben átmentem a fürdőszobabába fésülködni...

A kis banda belőle, és 3 fiúból állt, akik jó barátságban voltak Noémie-vel. A szólógitárosa és vokalistája egyben Evan Thomas volt, egy 17 éves jóképű srác; Evan magas volt, sötét hajában szőke melírcsíkokat viselt, s Noémie megállapította, hogy nagyon jól áll neki. Evan élete nagyjából annyiból állt, hogy mindig viccelődjön – ám ennek ellenére érzékeny volt, s nagyon segítőkész –, akárcsak legjobb barátja, Drew Radcliffe, aki a dobokért volt felelős a bandában. Drew is jó fej srác volt,...

Február 22. napján végleg kimondták a válást. Istenem, amikor megtudtam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sírtam volna, mert végülis megcsonkított családba fogom élni életem többi részét...

A hatodik hónapban jártam. Éppen Danielt vártuk anyámmal az egyik buszmegállóban. Már megpillantottam a kocsit. A kereszteződésen jött át, amikor hirtelen oldalról iszonyatos sebességgel bevágódott egy kocsi és telibe találta Danielt. Azt hittem, megüt a guta. Összeestem volna, ha anyám nem kap el. Odarohantunk a kocsikhoz. Benéztem és láttam, hogy Daniel eszméletlen és vérzik a feje. Zokogásban törtem ki. Hirtelen olyan éles fájdalom nyilallt a hasamba, hogy térdre estem; ez még inkább...

A fiú mosolyogva nézett le rá, aztán lassan mozogni kezdett. Anne nedves öle kellemesen csúszott, így teljes hosszában be tudta járni, hatalmas gyönyört okozva ezzel magának is, és a lánynak is. Közben kibogozta a lány blúzának kötőjét, és szétnyitotta. Kibuggyantak a kis mellek, a bimbói úgy meredtek az égnek, mint két szarvacska. Lehajolt, és felváltva szopta őket. Anne kezei a lepedőt markolták a gyönyörtől...

Noémie próbálta megszokni a kialakult helyzetet. Ugyanis furcsán érezte magát, amiért olyan közel került Matthez. Csak pár lakásnyira tőle… És ez valamiért zavarta. Nem az esetleges civakodások miatt, hanem csak úgy általánosságban. Fogalma sem volt, miért érzi ezt, de furcsán érintette a dolog. Amíg Matt befogta a száját, ő is csendben maradt. Így ha nem találkoztak, akkor nem is nagyon keresték egymás társaságát...

A szombati ebédnél anya csak annyit szólt:
- Jövő héten pakolunk! - majdnem félrenyeltem a levest, ami a számba volt. Anya csak mosolygott rám, majd folytatta az evést. Ezzel az izgalommal teltek a hétköznapok...