Csak egy történet

A történet napjainkban játszódik. A főszereplő srácot Mack-nek hívják. Ő egy 22éves srác, akinek van egy macskája és egy kis szoba konyhás albérletben él, de ez neki tökéletesen megfelel. Nem sok barátnak mondható személy veszi körül, sose volt egy könnyen barátkozó ember. A személyisége ugyan az maradt, ami 4éve volt. Senki és semmi nem tudta megváltoztatni legfeljebb ideiglenesen. Gyakran lógott az Interneten, mert szeretett beszélgetni normális emberekkel, és mert úgy érezte, hogy úgy könnyebben társalog, mint amúgy. Nem gyakran járt szórakozni de azért megesett hogy el tudták rángatni kollegák de nem nagyon bízott meg bennük. Meg igazából a munkáját se szerette de kellett valami pénzkereseti forrás hogy tudja fizetni az albérletet a kaját meg ilyeneket. Egy barátnője volt összesen még 17éves korában de őt se szívből szerette csak volt valaki mellette, de valahogy ez nem volt elég, ezért se tartott 3 hónapnál tovább ez a kapcsolat... egyenlőre Mack-ről és belekezdek a történetbe

Borús őszi reggel van. Mack épp testvéréhez Niel-hez készül Írországba, ugyanis már vagy fél éve nem látta. Régen szinte minden nap találkoztak, csak hát kint jobban fizető állást talált, így ő kiment, Mack meg itthon maradt, de csak azért, mert jobban szereti a megszokott környezetet, amit már valamennyire kiismert. Így nehezére esett volna megválni a szülőföldjétől, és az anyanyelvétől eltérő nyelvet használó országba élni, meg azért az is közre játszódott hogy kicsit zárkózott is volt, de ez (talán) majd kiderül menet közben is.

Egy borús szombat reggel van pontosan 8:00 még 10 óra a repülő indulásáig. Felkelt, megfürdött magához vette laptopját, és lement az utcára, hogy megvegye a napi bulvárt, amit csak ritkán szokott elfelejteni, hisz imádja olvasni a bulvár sajtót... megvette és beült egy hangulatos kis kávézóba meginni egy feketét, és közbe elolvasni a bulvárt, megnézni az E-mailjeit, chat-elni egy keveset, leellenőrizni a repülőjegy foglalását, hogy nehogy valami baj legyen vele, mert nem örülne neki, ha később kellene utaznia, mert már nagyon várja a találkozást. Mindent rendbe talált, a kávé elfogyott, fizetett majd távozott. Visszament a lakásba, hogy megnézzen egy filmet, egyen egy keveset. Közbe pakolgatott egy bőröndbe, hisz hosszabb időre ment, ha már 4 hónapon át kellett gyűjtenie a fizetését, hogy meg tudja venni a jegyet, akkor nem csak gyors látogatást tesz ott, meg amúgy is… ki tudja mikor találkoznak megint. A bőröndöt telerakta, de csak a legfontosabbakat tette bele. Törölközők, tréning, farmerek, pólók alsógatyák meg hasonló dolgok. Szólt az éppen arra járó szomszédnak, hogy néha azért figyelje a lakását, mert nem lesz itthon egy ideig, meg a postáját vegye át, nehogy baj legyen belőle, ja meg persze a macskára is vethetne néha egy pillantást, bár úgy is egész nap kolbászol. Ezzel el a sok kis apró dologgal el is ment az idő, így már csak 2 óra van az indulásig, délután 4-ig. Felhívta a Taxi társaságot, és rendelt egy taxit, hisz nem sok mindenkit ismer, akiktől kérhetett volna egy ilyen szívességet, hogy vigyék ki őt kocsival a reptérre. A taxi 10 perc alatt oda is ért, így fogta bőröndjét, laptopját, pénztárcáját, telefonját valamint útlevelét, beriasztózta a lakást, bezárta az ajtót és lement a taxishoz.
- Jó napot! Maga rendelt taxit? - kérdezte a sofőr
- Magának is. Igen, én.
- Rendben. Hova vihetem?
- A repülőtérre legyen szíves.
- Rendben.
- Körülbelül mennyi idő, míg odaérünk, mert 4-kor indul a gépem, és nem szeretném lekésni.
- Ne aggódjon, most szerencsére nincs dugó a városban, hamar kiérünk olyan 20 perc, maximum 30, tehát lesz még több mint egy órája mindenre.
- Uhh az nagyon jó. Köszönöm.

Nagy csönd volt a kocsiba és azon gondolkozott vagy 5 percen át, hogy is kérdezzem meg, hogy bekapcsolhatja-e a rádiót, mert nagyon nem szerette a néma csendet, mindig kínosan érezte magát ilyenkor, mert úgy érezte, hogy mondania kellene valamit, de sohase ment neki a beszéd, ha erőltetni kellett …majd megkérdezte:
- Bekapcsolhatom a rádiót addig is?
- Persze, tessék
- Köszönöm.
Az út maradék részében nem nagyon beszéltek egymással, de hát mit is beszélhetnének. Mack feje folyton azon gondolkozott, hogy valamit elfelejtett tegnap, vagy ma. Még az is lehet, hogy több dolgot is, de egyszerűen nem jutott az eszébe, hogy mit is… na r érni.
Eközben meg is érkeztek a repülőtérre. A taxisnak igaza volt tényleg hamar kiértek nem sokkal több mint 20 perc volt az út.
- Megérkeztünk 12450Ft – mindegy, nem is gondolkozott tovább, most már úgyse fordulhat vissza, ha időben ki akar. Mack odaadott egy 20000-est:
- 13000-ből kérek vissza!
Sohase volt anyagias a számára szimpatikus emberekkel, akit úgy ítélt meg, hogy jó ember, annak szívesen adott borravalót, még ha nem is volt jó az anyagi helyzete.
- Tessék és jó utazást. Viszlát.
- Köszönöm, Viszlát.

Mack körbenézett hisz nem gyakran látta a repteret, hacsak nem volt benne a hírekben, hogy épp megint anyagi bajai vannak a repülőtársaságnak vagy valami, de hamar rájött hogy az „A” épület előtt áll legalábbis erre utalt az a hatalmas „A” betű a bejárati ajtó előtt így hamar elkezdte keresni az utat a „B” épülethez hisz onnan indul a repülője. Hamar meglelte és szerencséjére nem sokan voltak a jegyátvevő résznél így hamar becsekkolt kifizette a jegyet, amit előre lefoglalt majd átsétált a váróba előtte persze útlevél ellenőrzés meg fémdetektoros vizsgálat. A váróban leült és elkezdett a laptopon dolgozni… dolgozni, inkább csak úgy időt tölteni, hisz gyakorlatilag csak unalomból nyomogatta meg netezett, de semmi célja nem volt. Majd 3 perc értelmetlen netezés után rájött, mit is felejtett el. Feltölteni a laptopot, így az ki is kapcsolt. Nem tudott mi mást tenni, mint nézte az ott várakozó többi embert. Imádta figyelni a körülötte levő embereket, hogy hogyan viselkednek, bizonyos helyzetekbe hogyan mozognak, milyen a mimikájuk, mit tesznek, mire hogy reagálnak. Ez persze csak addig csinálta, míg vissza nem néztek rá, mert utána zavartan másfele kezdett el nézni. Ő tipikusan az az ember, aki szerette nézni az embereket, de azt nem szerette, ha az emberek őt nézik, mert félt, hogy mit is gondolhatnak róla ugyanis ilyenkor csak rossz dolgok jutottak az eszébe, hogy megint a miteszeres arcát nézik, vagy kócos a haja vagy a bánat tudja.

Mindig eszébe jutott valami negatívum. Akár órákig le tudta foglalni magát azzal, hogy figyeli az embereket. Látott egy nagyon szimpatikus meleg fiú párt akik olyan felhőtlenül boldogok voltak hogy őt szomorúság töltötte el mert ilyenkor mindig az jutott az eszébe hogy ő még mindig szingli így 22 évesen is és ez őt nagyon bántja de egyszerűen nehezen ment neki az ismerkedés élőbe. Sohase tudta mikor mit kell mondani, vagyis ez egyáltalán nem igaz, hisz tudta mikor mit kell mondani nem volt bunkó gyerek csak valahogy nem merte meg ő az a csöndesebb ember, aki jobban szeret akkor megszólalni, ha kérdezik. Saját magáról is csak akkor beszélt, ha konkrétan rákérdeztek valamire, mert félt hogy olyan dologba kezd bele, ami a másikat nem érdekelni vagy esetleg nagyképűnek állítja be. Tehát lényegébe értelmes srác volt és még annyira rosszul se nézett ki, de egyszerűen ilyen volt a természete nem lehetett mit tenni ellene, de mindegy is, vagyis nem ….de. A meleg páron kívül feltűnt neki egy anya fia pár is, a fiú olyan 20 éves lehetett az anyát nem tudta meg saccolni se, de nem is akarta. Erről is eszébe jutott egyes - más rosszabb történet, hogy ő sohase volt ilyen jóba az édesanyjával, de ez hosszú történet. Hát persze mindenkinek megvannak a gondjai.

A hangosba eközben bemondták, hogy az America Airlines-ra az 5-ös kapuban lehet felszállni még 14 percig, de ez nem az ő gépe volt, hisz az övé valami fapados olcsó járat, de kit érdekel, hogy mivel utazik lényeg, hogy láthatja a testvérét. Az emberek eltünedeztek már, csak pár emberke volt a váróban, valószínűleg ők mind egy gépre szállnak a HLF AirBus-ra addig még 10 perc, de pont most írta ki a fénytábla, hogy késik. Na de jó, de hát mit is vár az ember egy ilyen no-name légitársaságtól.
Elment WC-re meg az ottani Dutty Free-be vett addig innivalót, meg keresztrejtvényt, hogy addig is eltöltse az időt valamivel. A pénztárnál vette észre, hogy a keresztrejtvény angol nyelvű, de már nem merte, vagy nem akarta visszatenni, hogy kerülje a kínos szituációt, ami gyakorlatilag csak neki volt kínos, de amikor visszagondolt rá, maga se értette ezt a tettét. Fizetett és visszament oda, ahol eddig ült és nézte a hatalmas üvegablakon keresztül az ott járkáló repülőket, és már alig várta, hogy elindulhasson, mert nem nagyon szeretett várakozni, olyankor kicsit szánalmasnak érezte magát, meg leginkább magányosnak.

Feltűnt neki egy helyes lány ott a váróba, akit el-elnézegetett, annyira tündéri mosolya volt és még a stílusa is a helyén volt. Barna haja volt, csodás szeme, olyan vele egy magas lehetett vagy talán valamivel alacsonyabb. Nem tűnt az öltözködése alapján beképzelt plázacicának, mert azokat ki nem állhatta, hisz olyan megbízhatatlannak tartotta őket, hogy még csak beszélni se szívesen beszélt velük. Jobban szerette azokat a lányokat, akik becsületesek, tudják mikor mit szabad, nem beképzeltek és hűségesek. A külső alapján ilyennek tűnt a lány, de megszólítani akkor se merte, meg amúgy is mit mondhatott volna "Hello Mack vagyok"? hát olyan hülyén hangzott volna, meg ki tudja, hogy reagál rá a lány, sohase mert Mack belemenni az ilyen "ki tudja mi lesz" dolgokba. Jobb szerette az olyan szituációkat, amelyek előre kiszámíthatóak voltak, így csak inkább nézte a lányt, miközben nagyokat sóhajtott. A lánynál csak egy kicsi retikül volt, ami nem is volt olyan kicsi és halványlila színe volt. El-elképzelte közbe milyen is lehet a lány, imádott képzelegni. Eközben Megint megszólalt a hangos bemondóban egy érces férfi hang hogy:
"Utolsó figyelmeztetés. A HLF AirBus Írországba közlekedő járatára felszállás a 12-es kapunál"
- Hmm ez az utolsó akkor az első kettőnél nagyon elbambulhattam - gondolta magába, majd látta, hogy tényleg eltűnt már az a 50-70 ember, aki ott várakozott, csak pár turista meg a lány van ott, aki elkezdett sietni. Ekkor Macknek felcsillant a szeme, hisz valószínűleg egy géppel fognak utazni, így ábrándozhat tovább. Nem akart közvetlen a lány után menni, ezért még várt egy picit, hogy a lány előtte menjen, hogy biztosan tudja egy gépre szálnak-e, így is lett.
Mack is összeszedte magát meg a táskáját, és elindult a repülőgépe felé, amikor is meglátta, hogy ott van egy magányos táska. Sőt azt is tudja kié az a táska, hisz az a lány retikülje, akiről ábrándozott. Felvette, és magával vitte, hogy átadja neki.

Amikor a jegyét elvették, elég furán néztek rá, hogy mit keres egy lila női táska nála, de mit sem törődött azzal mit gondolnak. A jegye az 5/A ülésre szólt. A repülő úgy nézett ki belülről, mint akármelyik másik. Baloldalon is meg jobb oldalon is 3-3szék van. „A” „B” „C” jelölésekkel . „A” volt az ablak melletti „B” a középső „C”meg a folyosó felöli ülés. Először a lányt kezdte el keresni, hogy átadja neki a táskáját, és hogy lássa az örömöt rajta, hogy nem hagyta el, hisz legjobb esetben is csak a repülő felszállása után vette volna észre a hiányát. Legnagyobb meglepetésére a lány az ő helyén ült, majd kicsit zavarba jött, hogy mit is tegyen hogyan adja a lány tudtára, hogy rossz helyre ült, de a lány hirtelen rápillantott, és nem volt mit tenni, bele kellett kezdenie a mondanivalójába, különben még kínosabb lenne a helyzet.
- Helló, bocsi, de ez nem a te táskád? - kérdezte zavartan.
- Szia. Jahj de igen, de jó. Tudtam, hogy hiányzik valami, csak már annyira vártam, hogy felszállhassak, hogy nem is figyeltem rá. Nagyon szépen köszönöm. De honnan tudtad, hogy az enyém?
- Hát öhm, izé, láttalak a váróba, és valahogy megmaradt, hisz nem sok ember hord magával egy ekkora lila táskát (pirult el Mack).
- Hát abban van igazság - mosolygott a lány.
- Azt hiszem, az én helyemen ülsz.
De amint kimondta ezt a mondatot, Mack el is bizonytalanodott, pedig eddig a pillanatig a fejét is rátette volna erre az állítására, majd biztos, ami biztos alapon 85.szörre is ellenőrizte az ülés feletti jelet és a jegyét, hogy hol is az ő helye.
- Jaj, igen, bocsi az enyém a „B” szék, csak még sohase voltam repülőn, és kileskelődtem, de már ülök is át…
Ezzel Mack egy cseppet megnyugodhatott, hogy nem tévedett.
- Nem kell, maradj csak, nekem aztán teljesen mindegy hol ülök - mosolyogta el magát Mack
- Tényleg nem baj? Komolyan nem állt szándékomba elfoglalni a helyedet.
- Komolyan nem baj, maradj csak nyugodtan.

Pedig nem szeretett úgy ülni, hogy két oldalán idegen emberek üljenek, mert ha valamelyik szélen ül, legyen az akármi, mindig van egy pont, amit tud nézni úgy, hogy ne akadjon össze a szeme máséval, így kerülve a kínos helyzeteket, de ezt valahogy elfelejtette, amikor a lány arcára kiült a boldogság.
- Köszönöm. Ezt is.
Mac itt már lényegébe teljes zavartságba volt, hisz tetszett neki a lány És még beszélt is vele, neki ennyi elég volt, hogy zavarba jöjjön, arról nem is beszélve, hogy órákon át fog mellette ülni, és ez tipikusan az az eset, hogy fogalma sincs mi fog történni. Egyszerűen nem szerette az ilyen helyzeteket (valószínűleg ezért facér még mindig), pedig ezek mindennapos esetek.

A következő egy óra lényegébe csendbe eltelt. Az utasok elfoglalták a helyüket. Mack bal oldalára egy 50 éves férfi került, elég morcos ábrázolattal, de nem foglalkozott vele, elég kínosan érezte magát így is… ez a rossz, ha valakinek a minimálisnál is kevesebb az önbizalma. A sztyuárdesz megmutogatta hogy hogy kell felfújni az ülés alatt található mentőmellényeket, ha a gép vízbe kerül, bár ez elég értelmetlennek tűnt, hisz ha a gépvízre száll, akkor több mint tuti, hogy azt sok kis darabban teszi meg, de mindegy is, lényeg hogy az utasok biztonságba érezzék magukat. A sztyuárdesz hölgy vagy inkább lány, hisz elég fiatalka volt, és még azt is meg merte volna kockáztatni, hogy ez lesz az első repülő útja, de ahhoz képest ügyesnek tűnt, és magabiztosnak, nagyon is.

A repülő kigurult, irányba állt, majd megkapta a felszállási engedélyt, és lehetett nézelődni… bár nem sok látni való volt, hisz mindenfele csak felhők voltak, de azért az se olyan dolog, amit egy Mack-hez hasonló fiú láthat. Mack meglepetésére felszolgálták a kései ebédet. Mindenki kapott egy kis adag krumplipürét valami hússal meg zöldségekkel, de Mack-nek valahogy nem volt ínyére a hús. Elég válogatós volt kaja terén, hisz nem volt az a nagy evő, amikor meg éppen enni támadt kedve, szerette azt enni, ami szimpatikus számára. Az étel mellé lehetett választani üdítőt vagy sört. Üdítőnek volt narancslé, alma lé, meg talán még valami barack lé is. Mack megvárta, amíg a mellette levő utastársakat kiszolgálják, utána mondta, hogy ő narancslevet kér. A Sztyuárdesz kibontotta a narancslét, kitöltötte pohárba, és ahogy akarta odaadni neki valamit elbénázott, és a pohár tartalmának egy szép része az ölébe landolt.
- Jaj bocsásson meg, elnézést, mindjárt adok egy másikat, meg valami törlőt. Ne haragudjon - mondta a sztyuárdesz
- Nincs semmi vész, majd megszárad - válaszolta Mack, hisz minek kell itt a balhé elég kellemetlenül érezte magát így is a sztyuárdesz, meg amúgy se szerette, ha miatta érzik kellemetlenül magukat az emberek, vagy miatta szomorodnak el. Ha csak apró jelét is érezte máson, hogy nem kívánatos személy, éppen még ha nem is volt igaz, inkább elcsöndesedett, és a háttérbe húzódott, hogy ezzel se okozzon kellemetlenséget. Gyakran tartotta magába szívfájdalmát, és mosolygott, mintha mi se történne, de ezalatt legbelül fájt mindene, de nem szerette kimutatni akkor se...