Történetek

Sosem vált meg tőle. Hiszen a nyakéktől különleges ajándékot kapott: az örök életet. Ennek az ékszernek köszönhette, hogy mindvégig erős, akarat teljes uralkodó volt. És persze ez az ékszer hatalmas, természetfölötti erővel ruházta fel. A királynő befolyásolhatta az időjárást, a természetet és a birodalma lényeit.
De történt valami, ami örökre megváltoztatta az életét...

Égető fájdalom borította el az elmém, a szemeim előtt apró fekete pontok úszkáltak. Majd egy rúgást éreztem, ami a gyomromat találta el. Összegörnyedtem, és minden erőmmel arra próbáltam öszpontosítani, hogy meg tudjam ragadni a lábát, és el tudjam gáncsolni. Még egy rúgást kaptam, de ezt sikerült tompítanom, közben nagy véres tócsát köptem a földre...

Egy sikolyt hallottam valahonnan lentről, de a lábaimat nem tudtam megmozdítani, hogy lemenjek az emeletről. Fájdalmas volt ez a tehetetlenség. Nagy nehezen sikerült egy lépést tennem, de olyan volt, mintha ólomból lennének a végtagjaim. Lenéztem, és a kezemben észrevettem a revolveremet. A sikoly közben szaggatottá vált, majd dulakodás hangjai szűrődtek fel hozzám. Aztán néma csönd telepedett a világra. És ekkor elmúlt a bénultságom is...

Az arcomat közben igyekeztem takarni. Ahogy beértem, hívtam a pincért, és átadtam neki a ruhákat, majd a hátsó kijáraton át távoztam. Egy szűk utca vezetett ki a két épület közül. Ezen végigmentem, és óvatosan kitekintettem a sarkon. Pont az engem üldöző kocsi mögé jutottam, és nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Odaballagtam a kocsihoz és bekopogtattam az ablakon. Bent egy ijedt sikkantást hallottam, majd fellibbent a függöny, és megláthattam, hogy ki ül benne...

Üvegszilánkok. Valaki üvegszilánkokat nyomott le a torkán. Ez borzasztó! Arra már gondolni se mertem, hogy vajon élt e még ez a szegény lány mikor ezt a szörnyűséget elkövették. De a sebek nem voltak túlzottan véresek. A nyakán lévő kék zúzódások segítségével rekonstruáltam magamban az eseményeket. A gyilkos elkapta, idevonszolta, majd megfojtotta a lányt, aztán megcsonkította, és a torkába szórta az üvegdarabokat, vagy a másik eshetőség, hogy előbb megfojtotta, aztán hozta ide...

Apám mindig mondta, hogy ami kiszúrja az ember szemét, az nem feltűnő. Ez a bölcsesség adta azt az ötletet, hogy szimpla feltalálónak kiadva magam felkeressem a SAT-ot. Telefonon megbeszéltem egy találkozót, felöltöztem hóbortos különcnek, majd a megbeszélt időpontban megpróbáltam, mint új saját találmányt, a citrom ízű fogkrémet eladni. Várakozásomnak megfelelően elutasították az ötletet, és megkértek távozzam...

A sikerhez túl könnyen hozzá lehet szokni. Amikor már több érmed van, mint az összes edződnek együtt, de neked ez sem elég. Még messzebb jutni, és megmutatni mindenkinek, hogy ez te vagy, képes vagy rá. Mindenki verhető, ez alapigazság. Ezek után is te vagy legjobban felháborodva, ha téged vernek el...

Klára ránézett az órájára és felkeltette férjét.
- Drágám! Már fél 2. Rég ott kéne lennünk. Talán valami baj van?
- Nem hiszem.
- Azért menj és kérdezd meg.
- Jól van, megkérdezem, csak nyugodj már meg!
Árpád a buszvezetőhöz ment...

Arina tényleg sokkal jobban lett a teától, a Karmazsin Folyó utáni vágyódása azonban csak nem hagyott alább, ezért a genonővér kérlelése ellenére is úgy döntött, hogy kimegy hozzá megnézni, hogy mi van vele. Angela – vélhetőleg ösztönös gondoskodási vágyától vezérelve úgy döntött, nem hagyja felügyelet nélkül a nőt, aki nekivágott a csípős, hideg éjszakának...

A pók elindult lefelé Edina haján. Mikor a lány vállához ért, a lány megmoccant. De csak összébb húzta magát. Ez a felület új volt Bélának. Nem is igazán tetszett neki, így folytatta útját lefelé. Minden pontját be akarta járni a lánynak. Edinán nem volt takaró az éjszakai meleg miatt. Béla a hason át elérte a lány lábát. Itt különös illatot érzett és egyszeriben furcsa érzés lett rajta úrrá. Megéhezett...