Késő este volt már. A sötét utcán nyitva állt a kocsma ajtaja. A pipafüst és az újfajta dohány illata áradt ki az utcára. Lassan ballagtam majd az erdő felé vettem az irányt. Éreztem, hogy kövér vagyok. Feszült rajtam a ruha, koldus szoknyám szakadozott volt. Senki nem vette észre, amikor kiléptem a városkapun. Megszaporáztam lépteimet és igyekeztem az erdő felé.
Amikor megláttam az első fákat, megkönnyebbültem.
Változhatok.
Lassan sétáltam, beszívtam az erdő illatát a fák energiáját. Nagyon hiányzott már. Éreztem, hogy megnyílik a bőröm.
Csak ki kell belőle lépnem.
Lassan vékonyultam.
Visszakaptam a hosszú, hosszú évekig nélkülözött, nem-emberi-bőrt.
Menyire hiányzott már!
Lassan tíz éve, hogy elvállaltam ezt a feladatot.
Embernek lenni...
Közben alakult a hajam is. Visszanyertem szőkeségem, a furcsán-kék szemem, a szőke hajban megjelentek a kék és halovány zöld színek.
Hát igen. Nem vagyok már olyan fiatal.
És ekkor a kezembe simult a varázspálcám.
- Azt hittem, sosem látlak már újra-sóhajtottam.
Visszagondolok a tíz évre, amit a városban és környékén töltöttem.
Úgy érkeztem, teli reménnyel, hogy megváltoztatom az embereket.
Ezentúl, csak a jót követik, nincs több hazugság, mert rádöbbentem őket arra, hogy felesleges.
Így érkeztem ide.
Gondoltam, nem számít a külső, akárhogy festhetek.
Ha meglátnak és megismernek szeretni fognak.
Mélyen csalódtam.
Ahogy beléptem a kapun rögtön pletyka tárgya lettem.
Megismertem mi az álnokság, kétszínűség.
Azt is, hogy ember ezek nélkül nem létezhet.
Valakinek mindig - hogy is mondták? - a hátadba kell döfni a kést.
Hiába kedveskedsz, hiába adod a szíved, nem számíthatsz viszonzásra.
A szeretet ma már nem divat.
Így hát
Feladtam.
Az emberek változatlanok.
És ráadásul már a képzelőerő is elvész belőlük.
A gyerekek tudják télapó nincs.
A szellemek nem léteznek- így már a nagymama lelke is hiába keresi unokáját azért, hogy pár szót váltson vele.
És persze a tündérek egyáltalán nincsenek.
Hogy merészelek ilyet egyáltalán feltételezni - mindenre van magyarázat, nincs csoda.
Ezzel elveszettem a legfőbb fegyveremet.
Ha már a csodában sem hisznek, mit tehetnék értük?
Csalódtam a barátokban, csalódtam a gyermekekben.
Csalódtam bennetek, emberek.
Lerogyok egy kőre és érzem, hogy könnyek másznak az arcomon.
- Nincs többé szükség tündérekre.
Nem kellünk nektek, ostoba, kiábrándult, rohanó emberiség.
Ezt a szörnyű hírt kell megvinnem haza. A többi még élő tündérnek, hiába küzdünk.
Elhalványodunk.
És ekkor zaj ütötte meg a fülem, egy aprócska gyermek jött felém négykézláb.
Őt egy nagyobb olyan 8 év körüli kislány követte.
- Tudtam - visított fel a lány - Te egy Tündér vagy!
Jaaaaj annyira örülök!
Nem tudtam mit szólni.
A kislány odajött hozzám, a közelembe, és megkérdezte:
- Megérinthetlek? - megfontoltan bólintottam.
Megfogta a hajam, és kezébe vette, simogatta és lassan átért a vállamra.
Közben a kis pólyás elindult visszafelé, de a lánykát nem igazán zavarta.
Mégis van remény bennetek? - kérdeztem magamtól.
Aztán éreztem, hogy nem tudok mozdulni.
Megkötöztek és a lány gonoszul nevet-
Hahahah-ostoba! Te leszel a legnagyobb látványosság a bulimon!
Csak lehajtom a fejem és elmosolyodom.
Nincs remény és soha nem is lesz ebben a világban a tündérek számára.
- Sajnálom - mondtam a lánynak, majd lassan elhalványodtam és megcsapott az otthoni levegő.
Még egy pillanatra figyeltem a lánykát.
Dühösen csapkodta a kötelet a földhöz, és azt hajtogatta:
- Elkaplak, még meglátod, elkaplak.
Azt gondoltam:
- Soha kedvesem. Az utolsó tündérek soha nem térnek vissza az emberek közé.
Nem tehetünk értetek semmit.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
Hozzászólások