Az iskolából kifelé jövet megfogtad a kezem, s azt mondtad, hazamegyünk. Egész úton alig szóltál, csak én rángattam a kabátod alját, hogy hajolj le, mert mondani akarok valamit. Így indultunk neki a sétának, mosolyogva, csöndesen. Úgy magasodtál fölém, hogy tudtam, senki sem bánthat, s nem tévedünk el az úton. Hazafelé.
Azt mondtad, otthon adsz nekem egy ajándékot, de csak sokkal később fogok neki örülni. Gyermeki kíváncsisággal vártam, mi lehet az, s előre éreztem a vágyott csoki fanyar ízét, elképzeltem, mennyire fényes lesz a sztaniolpapír, ami az édességet rejti.
Nem csoki volt, hanem illatos, sercegő papírlapos, nehéz ólomszagú könyv. Kopott borítóján elmosódtak a betűk, csak azok voltak olvashatók, amiket te írtál a belső oldalára.
- Igazad volt, nem örülök neki, egy tábla csokit jobban szerettem volna, legközelebb azt hozz! – vágtam oda dacosan és csalódottan. De te csak megértően mosolyogtál, s azt mormoltad magad elé, fel kell nőnöm az ajándékodhoz.
Évekkel később újabb útra indultam hazafelé. De ekkor már nem te fogtad a kezem, nem rángattam a kabátod alját, ha szólni akartam, s nem voltak csöndesek a léptek. Otthon, még akkor eltettem a könyvet egy dobozba. A dac elnémította bennem a könyv illata iránti vágyat, s csak évekkel később vettem újra elő. Amikor megérthettem végre a kopott borító belső oldalára írt szavaidat. Megértettem, miért kellett éveket öregednem ahhoz, hogy megértsem, mit akartál: hogy járjam a saját utam. Hazafelé.
Azóta felnőttem, de nem csendesedett el a visszhangja fejemben annak a néhány szónak, amit aznap útravalóként mondtál. Felsejlik még ma is sétáink emléke, amikor a zajos utcákon haladva azért fogtad kezem hatalmas tenyeredbe, hogy biztosan ne tévedjek el.
De azóta csak te értél az út végére, Papa.
Haza.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Nagyon tetszett.. Szinte láttalak titeket..