- Úrjézus, add, hogy az én drága jó férjem ott lehessen a lábadnál az égben, fogjad a kezit, hogy ne érje őtet semmi baj a Te országodban. Légy vele, hogy ha majd engem is szólítasz, ott lehessek vele a Te mindenható szeretetedben – adott nyomatékot minden szavának imájában egy idős asszony, férje sírja fölött állva.
- Ússe várja meg magát, mit sopánkodik?! Életébe se várt soha magára – zavarta meg az ájtatos hangulatot egy szomszédos sírnál álló, hajlott korú asszony – mindig szerette a friss húst – húzta ki magát nylonotthonkájában. A perlekedő sosem öltözött ki, ha a temetőbe ment az urához, „engem a természetességemért szeretett” – mondogatta mindenkinek, ha szóvá tették öltözékét. A lemenő nap sugarai jelentőségteljes kinézetet kölcsönöztek a kopott viselet színes napraforgómintáinak.
- A természetességéért? Hogy a púpjáig ért, aminek nem kellett vón, s a térdéig lógott a harcibugyogója? Magát fiatalon se szerették, ne feszítsen már most, mikor nincsenek tanúk – válaszolta az imádkozó.
- De igen! Az én megjelenésemet sohasem mosta el holmi gyári kencefice, nem hordtam én soha selyemalsót! Az az urivilág dolga vót! Az én drága megboldogult férjem örült, ha annyit hozott haza a házhoz, amennyiből a sok gyereket el tudtuk tartani…
- Az a szerencséje, hogy akkor még nem volt ez a… dénesteszt… vagy déjenesteszt! Vagy mit szoktak emlegetni abban az amerikai meghalós szappanoperában…
- De a maga férje… a maga férje egy olyan ember volt… ha az én emberemnek akkora lett volna a csúnyája, mint a magáénak, soha nem nyúlok más urához! Sokszor mondogattuk is, kis ember nagy bottal jár!
- Nem is a!
- De! Az én szegény megboldogult férjem annyira fáradt volt már, hogy nem tudott hiutes kötelességének eleget tenni…
- A maga férje? De hát féllábú volt és félkarú, különböző oldalakon, a háborúban elvesztette a végtagjai mellett az eszét is, hogy maga mellett maradt!
- A magáé meg… a kisujját felemelve szörcsölte ki mindig a kutyulós kávét a zománcozott csészébő!
- Sose ivott kávét… Főleg nem a maga zománcos izéjébő!
- Nemúgya?! Ivott az, pájinkát is, ágyasat, ha köllött, ha nem! Vót, hogy úgy nekiment a hungarocinből csinált csirkeólnak, hogy a tikok azt hitték, új kokast vettem a szerdai piacon!
A korábban imádkozó zavartan csomagolta el az elégett mécseseket a szatyrába. Hazafelé indult, s útközben azt mormolta magában:
- Az én uramnak sosem volt nagy!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások