Történetek

- Neked ilyesmire nem lesz időd! Jobb lesz, ha elfelejted. - Majd beindította motort és elindultunk. Körülbelül 1 óra múlva kezdtünk lassulni, akkor eszméltem fel, hogy egy régi kastélyhoz jöttünk. Gyönyörű volt, bár ha nem Armellel lennék, ordítva menekülnék el. A bejárat előtt, egy férfi várt, meglepően ismerős volt.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam, majd beugrott egy név...

Színek sokasága tárult elém. Összemosódtak, így új csodás alakokat hozva létre és én szédülni kezdtem, így elkaptam a tekintetem. Úgy éreztem, hogy itt a vég...

Legnagyobb magányának csak egy ember szabhatott volna gátat, de az ő számára már csak egy homályos folt volt egy régi lepedőn. A szél időközben elfújta, meggyötörte azt, s már saját gazdája sem veszi elő többé. Így megy ez. Van, akinek könnyen megy a mosás, és van, aki csak halogatja, halogatja a szennyest, cipelve azt az idők végezetéig. Nos, ő is egy ilyen ember volt...

Hirtelen szétröppentek gondolataim, nem volt testem, mi tartana egyben? Elvesztem majdnem, és utolsó érzésként, hisz ez lapult legmélyebben, az Élet utáni vágyam magammal vihettem. Szép lassan a sok fontosságot magamba sűrítettem, az elvakult hátráltatókat (a sok egyéb, nem szükséges gondolatot) gyorsan elvetettem...

Ekkor nekirepítettem a sziklának, de vigyáztam arra, hogy ne essen nagyon nagy baja, mert kellet Nina és Colin visszahozásához. Ránézésből úgy ítéltem, hogy tetszett neki a képesség így hát belement! Megegyeztünk, hogy előbb feltámassza Colin- t majd adom az erőt és Ninát is feléleszti...

A rohanó Világban nem értékeljük a kicsit. Mégis van, aki megáll az "értéktelent" megismerni...

- „Nevezett beteg azt állítja, hogy hozzá a Zéta Reticuli rendszerből gyakran ellátogatnak az ismerősei, akik speciel földönkívüliek…” – a doktornő feje lassan lilulni kezd, miközben epés megjegyzésével kiegészíti az olvasottakat – csak úgy magának…
- Bezzeg hozzám a Karakószörcsögön élő anyám sem tud eljönni, pedig csak öt kilométer…

„ Tömeges öngyilkosság a Genfi tó partján.
Három férfit találtak vízbe fulladva. A rendőrség még nyomoz az ügyben. Az indíték egyenlőre ismeretlen. Talán egy szekta tagjai lehettek, akik rituális öngyilkossággal vetettek véget az életüknek. Ezt a tényt látszik alátámasztani az is, hogy tegnap volt a hónap utolsó teliholdas éjszakája, mely remek alkalmat szolgáltathat az efféle rituáléknak...

Már mindent tudok, ennek fejében: Nem csalódhatok, nem Élhetek reményben. Az utolsó ember megtanulta a hibát: Nincs értelme a létnek, ha keserű a világ. Eddig ragaszkodtam földi Életemhez, most, hogy egyedül vagyok, mennék a lelkekhez. Méltán hagyom itt szeretett hazám, a legjobb ember mondja végső szavát: Végre az én lelkem is megtanulta a leckét: Utódaink nélkül mit ér az öröklét? Végre megértettem, az egyértelmű jelzést: Az örökÉlet sem tarthat mindörökké! ...

Parázslott szemében a tűz, mikor megláttam. Sokan mentek el mellette aznap. Senki nem figyelt őreá. Az emberek csak átléptek rajta. Senkit sem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa. De benne a tűz, csak égett, és égett, mikor két szép szemem reá tévedt...