Kósza gondolatok

és szólt a szellem:
- Mondd, miért jöttél erre a helyre? – s a válasz nem maradt el, hamarosan megérkezett.
- Nem jöttem, idekerültem és keresem a hazavezető utat!
- Vándor egy dolgot véss az eszedbe: Ha keresel, találsz, célodat siker koronázza.
Majd bólintott fejével a helyes irányba, hol a hús a húsom, vér a vérem s nő Életnek virágja. Utam fekete volt de nem sötét, sokan voltunk ott szinte zsong a fejem a végtelen gondolattól, ami visszahajt ide! Ne kérdőjelezd meg sorsod titkát, csak azon változtathatsz, amin igazán akarsz. Barátságos, ismerkedő szándékú gondolatok keringtek felém, s azok a mások is csak képekként tárultak elém. Kitártam magam, had lássa mindenki az elmém bugyrait. Csak mentem, csak mentem a helyes irányba, a gondolatközpontba, az Élet szikrájába. Negatív erőt is éreztem, nem keveset, amelyek megnehezítették lelkemet. Az út mostanra végtelennek tűnt, nem tudtam, mit látok, vagy látok-e?

Hirtelen szétröppentek gondolataim, nem volt testem, mi tartana egyben? Elvesztem majdnem, és utolsó érzésként, hisz ez lapult legmélyebben, az Élet utáni vágyam magammal vihettem. Szép lassan a sok fontosságot magamba sűrítettem, az elvakult hátráltatókat (a sok egyéb, nem szükséges gondolatot) gyorsan elvetettem. Így egy csapásra tudtam meg, hogy ez a lelkem s ez én vagyok, hát helyes az elméletem: Az Életért vagyok. Földi hercehurcám is azért kerekedett, csak egy, egyetlen egy gondolat nem távozhatott . . .ÖrökÉletem legyen, de kudarcot vallottam, hisz ez már nem az Élet, ez más és több mint, amit vélek. Ám nem enyésztem el, nem hagyott az érzés, Élnem kell akár itt is, és a szellem igazat mondott, emberi mértékkel mérve talán évmilliók után elértem az Életet a fényt és a hazát. Ekkor csak egyet kérdeztek: Mit viszel magaddal? A válasz pedig tisztán hangzott:
- Az örökÉletet, kedves angyal...