A Mágia Gyermekei

1. fejezet: Átlagos nap


2007. július 9. e volt egy teljesen átlagos napnak indult az egész. Akkor még nem sejtettem mi vár rám. Reggel volt elindultam az iskolába. Éppen a szünetre mentünk ki mikor hírtelen elsötétült előttem a kép. Megláttam magamat mi közbe a lépcsőn fekszek mozdulatlanul. Visszatértem eredeti állapotomba a barátaim kérdezték mi történik velem. Én csak halkan annyit mondtam nem tudom.

Ezzel elindultam kifele. A lépcsőn megálltam és egész szünetben mozdulatlanul csak néztem a társaimat. Hírtelen odajött az egyik barátom, hangosan a fülembe kiabált! Míg nem is mondta, de én valahonnan tudtam, mit akar kérdezni. válaszoltam: Nem! Ő csak nézett és megkérdezte megyek e játszani. Ismételten nemet mondtam! Ő elment és rám hagyta, én nem tudtam mit csináljak le mennyek e vagy maradjak és higgyek a lehetetlennek? Hát lementem, és ahogy láttam meg is botlottam el is estem. Ekkor egy magas sötét ruhába öltözött ember felemel a ruhámnál fogva és elráncigál az udvar végéig. Már becsöngettek ezért elfutottam tőle. A terembe nem tudtam koncentrálni egész végig a megérzésemen járt az eszem meg a sötét alakon. Ki lehetett? Mit akart? Vége lett a sulinak hazafele mentem volna mikor az alak megint megjelent és közeledett.

Mikor ránéztem megint elsötétült a kép, és láttam az embert lebegni. Lenéztem a lábához és valóban lebegett én felém. Én futottam, de ő gyorsabb volt. Ijesztő volt az arca, ahogy nézett és gyorsan közeledett felém. Őszinte leszek féltem kicsit tőle. Mikor odaért hozzám nem tudtam mit csináljak így csak vártam, míg ő megszólal. Megkérdezte mi a nevem, és hogy tudok e arról hogy különleges vagyok. Nem feleltem futottam tovább. Este lefekvéskor az ablakomnál állt megrémülve kiabáltam, hogy segítség! Szüleim futottak be hogy mi történt. De addigra már nem volt sehol. Elhatároztam hát, hogyha újra megjelenik a fickó, akkor megkérdezem, mit akar. Egész este fenn voltam, de nem jött el. Reggel ismét iskolába mentem, de nem láttam se útközbe, se sehol. Az iskolába senki nem volt hírtelen kihaltak az utcák is. Se egy autó se egy ember. Sejtettem, hogy itt valami nem jó, és éreztem, hogy ott van, valaki. Halk lépteket hallottam mindenhonnan nem tudtam hova nézzek. Megjelent a férfi, velem szembe állt, de nem szólt semmit csak nézett.

Megkérdeztem, mit akar tőlem. Nem válaszolt, de én tudtam egyszerűen éreztem a gondolatát. Mintha valaki hangosan gondolkodott volna, de azért mégis más volt. Ő csak annyit mondott olvass és lásd. Nem kérdeztem többet már kezdtem érteni mit mond és csak azt cselekedtem. Olvastam a gondolatába. Igen, igen kiáltottam nagy hangon. Arra gondolt, hogy mi lenne, ha nekem adná pár tulajdonságát az én megérzéseimért. Számomra még ez egyértelmű volt. Ekkor a gondolatába kibontotta pontosabban, hogy nem elég neki a jövő belátás, kell neki a gondolatolvasás is. Cserébe a lebegésen kívül még csodát ad nekem. A tárgyak eltűntetésének képességét. Fontolás nélkül igent mondtam neki. Elvezetett egy barlangba ahol egy furcsa kőtábla volt, amire nem magyar szöveg volt írva. Azt mondta, olvassam vele együtt. Hát úgy volt felolvastam a nekem bonyi szöveget, de semmi. Ő elment villámgyorsan engem otthagyott futottam utána, de mikor én kiértem ő már sehol nem volt. Miért futott el? Miért futott el? Fogalmam sem volt róla. Mindenesetre a csere sikerült, mert lebegni tudok. Hazamentem már elég késő volt. Az ajtó otthon zárva csodálkoztam kizártak volna? Próbáltam a az ablakot kinyitni de nem sikerült. Hát jó! Itt az ideje kipróbálni a tárgyak mozgatása képességet. Becsuktam a szemem mélyen koncentráltam arra, hogy az ajtó most eltűnik onnan.

És csoda módján eltűnt. Hihetetlen, de már nem is lepődtem meg ezen. Hírtelen ugrik egyet az egész ház és már nem is a házban vagyok, hanem az út közepén. Hogy lehet ez? Lebegek hazáig, otthon már anyám kinn áll az ajtóban. Gyorsan abbahagyom a lebegést és nagyokat ugrálok, hogy csak ugrásoknak látszódjon.


2. fejezet: földi pokol és menny


Otthon nem sokat időzök, hamar megyek lefeküdni. Másnap szerencsére hétvége így volt időm körülnézni erről az egész képességekről. Az utcán sétálva belebotlok egy gyerekbe, aki akarata ellenére is az út közepébe repített a gondolatával. Elkezd futni, de én utána. Gondoltam lehet, hogy ő többet is tudhat a varázserőkről. Hisz ő is különleges ezek szerint. Nem nagyon megy a furás biztosan kibicsaklott a lábam az esés közben. Rájöttem semmi esélyem elé kerülni, így hát eltűntettem az előttem lévő házakat és elé vágtam. Időben elkaptam. Megkérdeztem mi a neve, de ő csak menekülni akart nem engedtem minden cuccot, ami csak volt az utcában elé hoztam csak, hogy ne menjen el. Ekkor szólalt meg először:
- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kérdezte a fiú.
- Lassabban! Joshuának hívnak! Neked mi a neved?
- Colin vagyok, csak még nem értem mit akarsz tőlem, és hogy hoztad ide ezt a sok cuccot.
- Amivel te kirepítettél az út közepére, varázslattal.
- Kövess!
Ezzel elindult én mentem utána. Elmentünk egy házhoz. Valószínűleg az ő házuk volt. Azt mondta mennyek be. Mikor beléptem az ajtón a lábam előtt hever. Az egyik illető rá akart dobni valamilyen kék gömböt, ami a kezéből jött. Nem tudtam hírtelen mit csináljak így a felé közeledő gömböt eltűntettem. A földön fekvő gyerek kirohant a másik utána. Természetesen rajtam keresztül. E közbe Colin- is bejött.
- Colin, mi ez az egész? Itt mindenki tud varázsolni?
- Természetesen. Itt van a varázslók gyülekezete.
- Mindenkinek van képessége? Ez csúcs!
- Igen az, de sajnos hamarosan 3-mas csoportokra kell osztódnunk. senki nem maradhat,
egyedül vagy a szörnyek túl könnyen átvehetnék a hatalmat.
- Mit szolnál, ha mi lennénk egy csapat? Már csak 1 ember kellene és megvagyunk!
Nagy töprengés után beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, ha bevesszük a csapatba Ninát is. Igazából még nem ismertem ezért beleegyeztem.

Mikor megláttam, csodálkoztam, Nina ereje hatalmas nagy volt. Ha egy élőlényre ráfúj az egyből meg dermed. Hát igen, összeállt a nagy csapat. Vajon mi vár rám? És milyen veszedelmei vannak a mágiának? Egyre jobban félek és ez látszódott is rajtam. Colin már kiakasztónak találta. Elhatározta felvidít így vagy úgy. Előszedte hát a pincéből az ősrégi „Boszorkák és titkaik” című könyvet. Mikor megmutatta csodálkoztam. Annyi minden volt benne, és olyan dolgok a miket képzelni se mertem volna. A könyv magától egy oldalra lapozott ahol az a 4 szó volt. Felolvasta Nina azt a négy szót, és a legnagyobb meglepődésemre egy ház termett előttem. A ház gyönyörű volt. sárga színű 2 emeletes. Én szívesen oda költöztem volna, de nekem még hazakellet, mennem nem lakhattam ott. Colin azt mondta, nyugodtan odahívhatom, a családom majd egy védőpajzs segítségével megvédik.

Hát jó, gondoltam. Teltek múltak a napok, és ahogy a napok teltek egyre jobban teltek a napok úgy hogy egész nap a könyvüket nézem. Úgy voltam vele lepihenek kicsit. Mély álomba kerültem mikor arra ébredek, hogy Colin és Nina kiabál nekem! Rohantam le, mikor két fura félfejű ember Colint támadná. Colinnak az ereje valamiért nem hat a trutyira megpróbálom én. ezt mondtam: Izés trutyi vissza! És visszament a szörnynek. Észrevettem, hogy Nina e közbe megbűvöli a varázserőnket főleg Colin képességét. Megkérdeztem tőle mit csinál, de nem tudtam hozzá érni, mert egy fura gömb megvédte, és megrázott.
Már untam, hogy mindig én húzom a rövidebbet így nem érdekelt a fájdalom, megfogtam a páncélt és addig próbáltam eltűntetni, amíg végképp nem tűnt el. Ekkor Colinnak visszatért a képessége és egyedül is legyőzte a szörnyetegeket. Nina elmondta, hogy nem Colin erejét blokkolta, hanem az erejét védte, nehogy ellopják!


3. fejezet: Hatalom mindenáron


Ninának is hatalmas volt az ereje, meg Colin- nak is. De nekem? Nekem mi jutott? Lebegés és tárgyak ide-oda pakolgatása? Mit ne mondjak nagyon jó. Csak nekem van ilyen egyszerű képességem. Egyszerűen hátrányban éreztem magamat a többiekkel szemben, nekik jóval erősebb képességük van, nekem bezzeg ezzel kell beérnem. Megpróbáltam minden ráolvasást, de egyik se tartott örökké. Egy két napig kibírták. Egyik nap találtam egy egész jót. Empatikus képesség olyan, mint Colin- é.
Hát kipróbáltam, pont kapóra jött a Csótány démonok tegnap támadtak ma megyünk le a pokolba megkeresni őket. Három óra múlva.
Jaj, szép nagy tömegbe vannak ezek a csótányok. Akkor kezdjünk hozzá! Felhangon és bátran. Nina és Colin csak néztek. Mikor csótány szörnyek akkor én bátran előreálltam és büszkén repítettem el, akik felénk jöttek. Nina közben dermeszti őket Colin dermesztés után repíti. Egy pillanatra mintha ők megdermedtek volna, csak én ölöm őket. Rájöttem, hogy engem néznek. Gondolom az új erő miatt.

Egy kicsit bámultak majd gyilkolják tovább fél szemük a démonon fél szemük rajtam. Odafordulok hozzájuk, megkérdezem mi a baj, de akkor már késő. érzem a forróságot, amit csakis egy tűzlabda okozhat, hírtelen megfordulok és repíteném, de nem megy! Biztos rosszul sült el az igézet, de most már késő, érzem a forró labdát amint a gyomromba csapódik. Érzem a lángokat, ami perzsel, akkor Hírtelen csak hideget érzek, azaz Pár pillanatig semmit. Biztosan Nina megfagyasztott. Igen biztosan így van! Ekkor hírtelen kiolvadok, újra tudok gondolkodni. Jelen esetbe éppen haza kell jutnom. Ez nagyon ciki volt. Én csak hatalmat akartam és mi lett belőle. Bezárkóztam pár napig a szobámba, de volt olyan nap mikor egész nap az ajtóba toporzékoltak, hogy mennyek már ki, ők nem néznek le és sokszor az én erőm menti meg őket. De makacskodtam és ezt nem hittem el! Egyik percről a másikra nagy sikongatások csapták fel a házat.

Azt hittem csak engem akarnak kicsalni, de nem úgy volt. Mikor elcsendesedett minden kimentem szépen lassan és lementem a lépcsőn. Akkor látom Nina és Colin a földön fekszik. Szerencse hogy a könyvben még régen láttam egy gyógyító igézetet! Azt rájuk mondtam, de semmi nem történt! A hideg kirázott, nem tudtam mit csináljak. Azt hittem miattam haltak meg. Mikor feltettem a kanapéra Ninát észrevettem, hogy egy kicsi csillag volt a hasába. Biztosan ezzel ölték meg a démonok. Megpróbáltam beazonosítani, ahogy azt a filmekbe szokták és azt hiszem sikerült is. Mi előtt elmentem volna az Anakondine nevű szörnyhöz elmondtam a varázserő igézetet így betudom, őket csapni! Mikor odaértem a gonosz ott ült és ekép szóltam:
- Anakondin ugye?
- Ki merészel megszólítani?
- Én, megölted a társaimat! Nem is olyan régen!
- Ja, te vagy akkor a harmadik társ! Pont jókor jöttél!
- Az erőm kell? Megkapod, csak hozd vissza őket! Milyen az erőd kicsi fiú?
- Nézd meg!

Ekkor nekirepítettem a sziklának, de vigyáztam arra, hogy ne essen nagyon nagy baja, mert kellet Nina és Colin visszahozásához. Ránézésből úgy ítéltem, hogy tetszett neki a képesség így hát belement! Megegyeztünk, hogy előbb feltámassza Colin- t majd adom az erőt és Ninát is feléleszti. Így is volt. Feltámasztotta Colin- t. Követelte rajtam az erőt, próbáltam húzni, halasztani, de nem ment. Colin azt mondta: Vigyázz a döntéssel ne vidd az idő kerekén, mert ha az gödörbe esik, kitörik és a szekér az árokba borul! Először nem értettem mire érti ezt az egészet majd felfogtam! Odaadtam az erőt a szörnynek, de nem támasztotta fel Ninát. Ránk támadott. Az erő már gyenge volt így nem okozott bennünk kárt. Egy bénító ráolvasással megdermesztettük és kényszeríttettük arra, hogy Ninát is élessze fel! Így is tette! Nina feltámasztása után megfagyasztotta és széttörte a szörnyet.
Én meg rádöbbentem, be kell érnem azzal a képességemmel ami, van! Mert ha hősködni akarok könnyen a mágustársaim életébe is kerülhet. De azért a látomásaim meg a gondolatolvasásom néha jól jönne! Ki tudja, talán megint cserélhetnénk vele!


4. fejezet: Nagy csata / 1 rész


Az előző nagykalandunk után rádöbbentünk nem tudunk, mindent megoldani kell hozzá tudás! Ezért elmentünk a Varázs Iskolába. Vettünk pár leckét. Elég fárasztók az órák, de ki lehet bírni és már meg tudtuk, Mister Madonna Professzorasszonytól, hogy a szörnyek valójában démonok. És azoknak a legfontosabb a hatalom.
Szerencsére csak egy napot voltunk a suliba, mert, a kósza pletykák idegesítettek már ebbe az iskolában. Mikor hazaértünk a házunkba minden fel volt, borítva és hatalmas nagy kupleráj volt. Felmentünk a második emeletre ahol az alakot meg pillantottam, aki az erőmet el akarta, cserélni! Megpróbáltam megkérdezni vissza- e cserélné velem az erőmet. de ő csak nemet mondott! Colin el akarta repíteni, de nem tudta. A démon ki játszotta biztos a gondolatolvasással. Ekkor egymásra néztünk és nem kellet mondani tudtuk, hogy arra gondolunk mind annyian, hogy a démont összezavarni egyikőnk innen a másik onnan. A szörny próbálja kivédeni. De csak a látomás képesség esett ki belőle elpusztítása után. Belőlem meg a tárgyak eltűntetése. Na, ne! Elég volt! Nem hiába cseréltem el ezt. Én a gondolatolvasásra gondoltam, nem erre! Hírtelen sötét lett a kép sejtettem mi vár rám. Egy újabb megérzés következett, amibe azt láttam, hogy mindannyian a konyhába fekszünk mozdulatlanul.
- Mit láttál? Mondd gyorsan! Kérdezte Colin és Nina
- Baj van, valaki el akar pusztítani minket és a látomásom szerint sikerül is neki!
- Hol történt? Láttad is kivolt?
- A konyhába. Már csak annyit láttam, hogy a földön fekszünk nem mozdultunk, de körülöttünk sem láttam senkit!
Lementünk mind hárman a konyhába bevallom kicsit féltem is hogy mi fog ott történni. De semmi, senki se semmi nem jött hozzánk! Ezért hát mindenki ment a dolgára! Én beültem pár órára a Varázsiskolába ahol a Megérzések tanfolyamon voltam. A tanár fura volt, egész végig dadogott nem értettük miért. A diákok szerint teljesen normális tanár volt. Az órán nem tudtam meg sok hasznos információt így feleslegesnek éreztem az iskolát és ezt tudtukra is adtam. Miután hazamentem Colin és Nina már ott ültek és azon gondolkoztak ki támadhat ránk! Na meg hogy hogyan készüljünk rá fel! Ha mind hármunkat megölt, akkor nagyon erős lehet, nekünk is erősebbnek kéne lennünk! Erősebbnek, kérdeztem én majd elmondtam, hogy mi lenne, ha átváltoznánk szuper varázslókká? Nem feleltek csak mentek a könyvért, de az már nem volt ott! Valaki biztos elvitte! Így magunk maradtunk addig, amíg el nem mondtam pár kitalált ráolvasás-t. Az utolsó sikerült is. Mindannyian egy tekeredő körbe kerültünk nem tudom milyen volt nem voltam magamnál. Teljesen elgondolkoztam, a démonon. Miután megszűnt az az örvény szerűség lekerültünk a földre Teljesen más alakot öltöttünk és felnőttek lettünk! Az erőnket próbáltuk mindannyian. Arra számítottunk majd kirepül a fal, de nem! Egyszerű piros hullámok jöttek a kézfejünkből. De az is elég gyenge volt. Colin már kicsit régebb óta varázsol és tisztába volt ezzel, hogy csak hárman győzhetjük le a lényt. A kezünkből kijövő sugarakat egyesítettük és máris sokkal hatalmasabb erőt kaptunk. Csak néztem és meglepődtem mikor a konyha teljesen szétégett. Nem értettem, hogy Colin meg Nina miért nem csodálkozott eddig semmi természetfeletti lényen. Mikor megkérdezte ők csak azt felelték túl sok filmet néztek. Mi közbe mi jót elbeszélgetünk, észre sem vesszük, hogy a szörnyeteg már benn van, és csak dumálunk tovább. A démon megtámadja először Ninát. Ő a földre borul, mi meg a démonnal farkasszemet nézünk. Nagyon ijesztő volt ezért én el is kezdtem támadni. Belesegített Colin is, de kevés volt.
Nem volt elég az erő, Nina nélkül nem! Ebben a pillanatban lepergett előttem az egész életem, amiket cselekedtem jókat és rosszakat. Na, ne, ezt nem hagyhatom! Nem mehetek többé a haverokkal lógni se semmi! ?Előreléptem és támadtam, ahogy csak tudtam. Látszólag erős volt a csapás. De nem semmisült meg. Hírtelen eltűnt és rohantunk Ninához. De ő már… Elkéstünk! Vége, meghalt! NEEEE!