Történetek

Ismerte már Tyr csókját, hiszen egyszer már megcsókolta, de akkor nem a szerelem vezérelte, hanem, a sajnálat. Meg akarta könnyíteni a dolgát, és nem akarta, hogy lelkiismeret furdalása legyen. Ám ez most más volt, egészen más. Tyr keze végigsimította az arcát, a testét, s a lány megremegett, amit Tyr elégedetten nyugtázott. Nyelve szétfeszítette a lány fogait, és a szájába hatolt. Az fiatal lány teljesen elgyengült. Belecsókolta a nyakába, s gyengéden harapdálta...

A szakítást követő randik sorra befulladtak. Akadt cigiző törpe, irritáló cigi szaggal, és nem éppen kebelbarát, menő kétméteres, aki nyakfájást okoz, a legutolsó a majdnem igazi, épp csak a nevét felejtette el mostanra, de abban a srácban volt valami, ami képes lett volna megtartani, a hiba nem is benne, hanem a lányban volt, az hogy tanyasi… ezt kár is részletezni. Néha éjelente, arról álmodott, az élet kegyes és elhozza majd a herceget. De ezt a világot nem az andalító szerelemre találták...

Kata feltépte az ajtót és kiszaladt az éjszakába. A farkasok nem követhették, hisz akkor egész fajuk épségét kockáztatták volna. Szélsebesen futottak, immár ember alakban, de Kata lépéselőnyben volt. Érzékei kitisztultak és a lábai gyorsabban mozogtak, mint valaha. Egy bokorból előugrott egy negyedik és elkapta a lányt. Kata minden erejével azon volt, hogy letaszítsa magáról a fiút, de nem ment neki...

A szerzetes lekászálódott, és óvatosan átvette az ájult lányt. Nem volt éppen gyenge testalkatú ember, mégis megroggyant a lába a páncél súlyától. A kocsi hátulja szerencsére tökéletes betegágynak bizonyult: a szerzetes a kolostorban szőtt vásznakat szállította a fővárosi piacra, hogy elcserélje szerszámokra. Az új helyzet miatt azonban el kell halasztania az üzletet, előbb orvoshoz viszi a lányt, s csak aztán megy majd a piactérre...

A válásom után nagyon boldognak éreztem magam. Mivel egy nem túl ’rózsás’ kapcsolatot zártam le a válással, úgy éreztem, hogy valami fantasztikus érzés egyedülálló nőnek lenni. Azt gondoltam, hogy minden szuper. Szabad nő vagyok. Ami sok 30-as éveiben járó singli nőnek bánatot és lelki vívódást okoz, nekem már gyermekem is van. Sőt kettő gyermekem. Van egy klassz állásom. Van hol laknom. Tehát mi gondom lehet. Boldog voltam, nagyon boldog. Persze ideig, óráig. Egy kis idő elteltével hiányzott...

Persze a nagy vallomás után (ami nem is tőlem származott) 2 hónapig nem állt velem szóba, nem válaszolt, került. Megértettem és elfogadtam, de belül nagyon fájt. Aztán kezdett felengedni, találkozgattunk, hazáig kísért, persze semmi nem volt, csak mentünk egymás mellett, de nekem már ez is elég volt ahhoz, hogy elszoruljon a torkom, és teljesen hülyének érezzem magam. Egész éjszakás csetelések, teljes rózsaszín felhő...

Az a szerelem soha nem múlik el. Az a fajta szerelem, amely nem ismer időt, távolságot, fejlődést, halált és életet. Amely kortalan és szertelen. A zöld szemekben ott lángol ma is. Az esőcseppekkel díszített szemüveg mögött felfedezni még a könnycseppet, amely elvegyülve az édes esővízzel végigcsorogva az állon visszatér az anyafölbe...

- Izé, meseszép vagy - pirult el Eiden - már tudom is melyik dal lesz a legmegfelelőbb! Holnap neki is láthatunk, ha Ryan- nek megfelel.
- Még szép, és köszi öregem! Igazán köszönöm neked! Ha nem gond még csinálok egy két képet és akkor mára végeztünk is.
Eiden csak Cloe- t bámulta, miközben Ryan vadul kattingatta a gépét, hol így, hol úgy, hol meg egy harmadik vagy épp negyedik pozícióba fényképezve le a lányt...

- Ez nem igaz! Megöltek már megint valakit! És ugyanúgy, ahogy az a Callingen halt eg!
Az áldozat, most egy fiatalabb, 25 év körüli nő volt. Jeff hiába kereste az összefüggést... semmi más nem volt, mint hogy a két nő egy utcában lakott, és Katie a 11-es szám alatt lakott, az a fiatal nő pedig a 13-masban, valamint az, hogy a gyilkosság is szinte percre pontosan ugyanakkor történt...

Pécsen vagyok. Vagy mégsem? A város nem olyan, egyáltalán nem hasonlít Pécsre, tudatalatt mégis úgy érzem, ott vagyok. Templomok mindenütt. A különböző vallások szentélyei, a zsinagógák, mecsetek, kápolnák, dzsámik, stupák szinte egymást érintik, kész labirintus. Próbálok eligazodni, de nem tudok. Kihalt ez a hely. Ismeretlen minden. Sose jártam még itt.
Félek! ...