Budapest-Vác

…Sötét volt. Egy lámpa világított csak a vagonban. A lány ült és nagy unalmában elővett egy könyvet és olvasni próbált. Egy idő után megfájdult a szeme és inkább a körülötte ülőket mustrálta. Furcsa dolgot vett észre. Igazából mindannyian hétköznapi fiatalok voltak, mégis mindegyikben volt valami vadság, amit Hősünk nem érzett még, csak egyszer. Kata elmélázott és a vonat lassan elindult.

Két éve történhetett egy átlagos napon, mikor Kata hazafelé baktatott a nyolcadik kerületben. Épp egy buliból ment hazafelé és az úton meglátott egy nagyobb németjuhászt. Kata megközelítette az állatot, aki talán fáradt volt, talán ideges, de hátrálni kezdett. A lány ezt elutasításnak vette és tovább indult. Az állatok sosem szerették őt. Az éjszaka sötétebbnek tűnt, mint azelőtt pár perccel. A fák lombjait finoman simogatta a szél, ezzel hátborzongató éneket hozva a kerületre. Kata léptek zaját hallotta, kutyanyüszítést és egy férfi arcát feltűnni a sötétben. Szeme sárga színbe borult, mégis kedvesnek hatott az arca. De a vadságot le sem tagadhatta volna.

Sípolás ébresztette Katát a vonaton. Újra körbenézett és megpillantott egy 20 év körüli srácot, aki kísértetiesen hasonlított a sárga szemű barátunkhoz, de neki mélykék szemei voltak. Arcában egy csepp vadság sem volt. Mint egy szelíd őz, úgy ült a „farkasok” között. A lány megrázta a fejét és újra a könyvébe nézett. Hirtelen úgy érezte, hogy figyelik. Felpillantott a lapok közül és az Őz szemeire szegeződött szeme. Kata egy pillanatra elpirult, aztán újra a könyvébe révedt. Nem bírta tovább és odaszólt a fiúnak, aki még mindig őt nézte: Szeretnél valamit?
A srác cseppet sem jött zavarba. – Nem, nem szeretnék. – válaszolt. A lány más válaszra számított. – Akkor vedd le rólam a szemeidet. – A fiú körül ülő emberek nagyra tágult pupillával várták a feleletet. Mintha a levegőbe izgatott pára szállt volna. Hirtelen feltűnt még pár arc. Nekik volt a legvadabb tekintetük és hirtelen a lány felé indultak. Kata nem félős lány lévén felhúzta az egyik szemöldökét és kíváncsian várta a folytatást. Az Őz kinyújtotta a karját, ezzel megállítva a „támadókat”. A kalauz sipákolása térítette észhez a diákokat. – Vácra értünk. –

Az őszi szél beleharapott a hajába és összevissza borzolta azt. – ahh.. végre itt. – Gondolta a lány. Összébb húzta a kabátját és elindult a főiskola felé. Gyalog ment, mindig is fontosnak tartotta az egészséges életmódot. Ezzel a sétával le is tudta a testnevelés órát. A vonaton történt dolgok jártak a fejében, de egyszer csak kutyaugatás ütötte meg a fülét. Hátrafordult és csípős, hideg szél fújt az arcába, szemeibe homok fújódott és pár pillanatra elvakult. Valami a földre taszította. A bokája kificamodott, de a látása kitisztult. Két elsuhanó árnyat látott és egy szorítást érzett a karján. A vonatos fiú tekintett le rá és felsegítette. – Ez mi volt? - kérdezte a lány. A fiú nem válaszolt, orrlyukai kitágultak és a környező házakat pásztázta a tekintete. – Mi volt ez? – kérdezte ismét a lány. – Csak pár kóbor kutya. – nevetett fel a srác. Kata kitépte magát a fiú szorításából és elindult. Fájt a lába, de próbálta nem mutatni. Pár lépés után visszafordult, de a fiú eltűnt.

. - Mondják, hogy í… így, így… most, hogy á… és most egymás után. Ez az szamaraim. – A fél csoport nevetésben tört ki. Nyelvészet óra volt Gasparics tanár úrral. Nem mindennapi órák azok, de Kata nem tudott figyelni. Most már igazán érdekelte Őt, hogy ki az a srác a vonatról. – Mi lehet a neve? Mi történt az állomásnál? Miért vannak pincsikutyái? – mélázott el. Kata összepakolt és kisurrant a teremből. Elsétált a mosdó felé. Gondolta felfrissíti magát. A férfi wc mellett elhaladva megütötte a fülét egy ismerős hang. – Ha még egyszer az engedélyem nélkül vadásztok.. Csak falkában szabad! – egy nagy csattanás hallatszott és léptek zaja. Kata gyorsan a női mosdó felé indult, de nem volt elég gyors. A fiúk kilépve a férfi mosdóból, meglátták a lányt. A két Wolf rá se nézett Katára, de az Őz megállt vele szemben és mélyen a szemeibe nézett. Kata elindult, de a fiú elkapta a karját és magához rántotta. A lány szemeiben félelem csillogott és ezt a fiú észrevette. Közelebb hajolt hozzá. – Tőlem nem kell félned – suttogta a fülébe. Pár centire voltak egymástól. A lány becsukta a szemeit, átadta magát a szenvedélynek, de valami megváltozott.
Megszólalt a csengő és a lány felébredt. Még mindig nyelvészet óra volt. A diákok kiözönlöttek a teremből, le az udvarra.

Kata rágyújtott. Pár éve eldöntötte, hogy leszokik, de még mindig nem ment neki. Körbenézett az udvaron és várta, hogy feltűnjön a fiú. – Csabi, Csabi – üvöltötte valaki. Kata odakapta a tekinteté és meglátta a fiút. A kiabálós srác odament hozzá és mind a ketten eltűntek a tömegben. – Tehát Csaba – gondolta a lány.
Hazafelé a vonaton ülve Kata minden vágya az volt, hogy megpillantsa a fiút. Végigsétált az egész vonaton, mintha helyet keresne, de sehol sem lelte a fiút. – No jó. Elfelejtjük szépen ezt a srácot. – morfondírozott és lehuppant egy üres székre.

Túl hangos volt a zene. Már szinte lüktetett az agya a helyén. A férfiak sorra mentek oda hozzá és ő mindegyiket elhajtotta. Egyik tequila a másik után, így tompult a fájdalom. Mintha nem is Ő mozgatta volna a testét. Felállt az asztaltól és a tömeg közepére furakodott. A zenére megvadultak sokan, nem csak Kata. A lány meglátott egy félénk srácot. Odasétált hozzá, megfogta a kezét és a tánctérre húzta. A fiú ámulattal nézte a lányt. A lágy ívelésű ajkait, a két barna szemét és kecsesen ringó csípőjét. Egyszer csak a lány magához húzta és megcsókolta. Más azt hitte volna, hogy ők egy hétköznapi pár, de valami más ringott a levegőben. A fiú ajkainak szélén egy vékony vonalban vér csurgott végig. Kata szemei felpattantak és ugyanaz a sárga tűz lobogott benne, mint a vonat béli támadóiéban. Két kezével erősen szorította a fiúk, körmeit belemélyesztette a srác karjaiba, ahonnan szintén vércseppek buggyantak ki. A fiú felüvöltött, de a zajtól meg se lehetett hallani. A lány körbenézett és mindenütt szenvedő embereket látott és fenevadakat. Kata a félbehagyott cselekedetét folytatta és élvezte azt. A vér szétáradt a szájában. Édesebb volt minden méznél. Szét akarta tépni a fiút, aki könyörögve nézett rá.

Verejtékben fürödve ébredt fel. Kiszaladt a mosdóba és vért hányt. Beállt a zuhany alá és teljesen felébredt. Aztán a tükör elé állt és saját szemeivel vívott csatát. – Ez csak egy buta rémálom – ismételgette. Valaki csörgetett. Kata magára tekerte a törülközőjét és úgy sietett ajtót nyitni. A lány feltépte az ajtót, de ott senki sem volt, csak egy vörös szalaggal átfont levél. Kata felvette és bontogatni kezdte. Meglepődött mikor meglátta, mi van benne. Egy papírra festett farkas. Kata sokáig nézte a papírt. Bezárta az ajtót, a rajzot eltette a táskájába és felöltözött.

A környezetismeret óra nem tartogatott semmi meglepetést. Kata keze hirtelen a magasba lendült és megszólalt. – Tanárnő! A farkasok csak az éhség miatt vadásznak? - - ööö… Mi a neve kisasszony? – kérdezte a tanárnő. – Kata – válaszolt illedelmesen a lány. – A farkasokról majd az emlősöknél fogunk tanulni, de ha ennyire érdekelik a farkasok, akkor óra után megbeszéljük. – intette le a doktor. Kata már nagyon várta az óra végét. Mikor kicsöngettek a lány megcélozta a tanárnőt. – Szóval Kata, ha feljön a kabinetbe, akkor adok pár könyvet, amik a farkasokról szólnak. – ajánlotta az asszony. Kata ránézett és sárgán látta villanni a Nő szemeit. – Igazándiból az öcsémék tanulnak a farkasokról, de erre a kérdésére nem tudtam válaszolni. – válaszolt kimérten Kata. – ááhh… értem. Akkor tessék, itt a válasz. A farkasok nagyon ritkán gyilkolnak egyedül, magányosan, élvezetből. Csak akkor, ha úgy érzik, hogy veszélyben van a falka. – sziszegte a prof. – ühüm.. nagyon szépen köszönöm – szólt a lány és elindult az ajtó felé. Egy kicsit megszaporázta a lépteit, de az ajtóban beleütközött valakibe és kiborult a táskája tartalma. Kata lehajolt és gyorsan kapkodta a cuccait. Az úttorlasz leguggolt és kezébe vette a rajzot a farkasról. – Nőstényfarkas, méghozzá a legszebb, amit valaha láttam. – szólt. – Már megint Te? – Kata kivette Csabi kezéből a rajzot és a táska mélyére rejtette. – Igen, már megint én. Nem tán zavar a jelenlétem Kislány? – nevetett. – Nem zavar a jelenléted Aranyom, de ha még egyszer az utamba kerülsz… - a fiú a lány szavába vágott – Akkor mi lesz? Darabokra tépsz és a véremből iszol? – Kata elképedt. – Hagyj békén – szólt hűvösen és elindult a tanterem felé, mert már becsöngettek. A fiú elé lépett és a szemeibe nézett. – Ha igazán azt akarnád, megtenném, de mindketten tudjuk, hogy másra vágysz…- suttogott Csabi Katától pár centire. Kata a fiúra emelte a szemeit és halkan megszólalt. – Tűnj el. – A fiú félreállt az útból, Kata elindult a terem felé, hátra sem nézett. Tudta, hogy a fiú már nincs ott.

A lány megpróbálta kiverni a fejéből a fiút. Kisebb nagyobb sikerrel. Nem volt több rémálma és minden diákot, sőt még a természetismeret tanárt is normálisnak, szelídnek látott. Minden nap látta a fiút, de ő nem nézett többet rá. – Így van rendjén. – gondolta a lány mindannyiszor, ahányszor arra gondolt, hogy az elutasítás helyett csókot adott volna a fiúnak. Teltek, múltak a hetek és Kata újra visszarázódott a megszokott életbe. A rajzot a nőstényfarkasról kitette a szobája falára, de csak nagyon ritkán nézett rá. Mintha magát látta volna a farkasba és ez felkavarta.

Egy hétfő reggelen elnézte Kata az órarendjét és egy lyukas óra helyett két lyukas órája lett. Lézengett a városban, ivott egy kávét, aztán felült egy padra a tanterem előtt és várt a többiekre. – Még kilencven perc és itt lesznek. – számolgatott magában. Halk zene szólt ki a rajz teremből. Enya. Kellemes volt és Kata lassan átadta magát a zenének. – Úgysincs itt senki. – lemászott az asztalról és táncolni kezdett. Lassan ringatni kezdte a csípőjét, behunyta a szemeit. Egy gyengéd érintést érzett a derekán, de nem akart felébredni. Valaki együtt mozgott vele. Kata nem nyitotta ki a szemeit, táncolt tovább. Anonymus közelebb lépett a lányhoz és egymáshoz szorította a csípőjüket. Együtt ringtak a zenével. Már nem két test táncolt, hanem két lélek, kik lassan eggyé váltak. Kata forró, édes ajkak ízét érezte a száján. Szenvedélyesen csókolózott valakivel, akiről még nem is tudta, hogy kicsoda. Kata lassan kinyitotta a szemét. Sárgáskéken világító szempárt látott egy pillanatra, majd csak az üres folyosót. Síri csend uralkodott. – Kata! – visított egy lány a háta mögül. Kata próbálta felfogni, hogy mi történt, így ügyet sem vetett Juditra. –Te Bamba, neked is lett volna nyelvtanod, de nyugi aláírtam helyetted. – szólt Judit. – Köszönöm – ébredt fel. – Nem láttál befele jövet egy srácot? – Judit felhúzta a szemöldökeit. – Csak nem rosszalkodtál? – nevetett – de amúgy itt egy lélek sincs rajtunk kívül. Gasparics elengedett minket egy kicsit hamarabb, a többiek meg lemaradtak.

Rajz órán egy cukinit kellett lerajzolniuk, de Katának a rajz sem ment most túl jól. A tanárnő fejet csóválva elvette a lánytól a rajzot és elengedte. Katának még egy lyukas órája volt még. Nyitott szemekkel ült az egyik előadóterem előtt. Amire, akire várt, nem jött.
Álmatlanul forgolódott az ágyában, mikor csengettek. Felvette a köntösét és ajtót nyitott. A földön egy újabb levél hevert, piros szalaggal. Kata gyorsan felvette a levelet a földről, becsapta az ajtót és beszaladt a szobájába. Egy újabb rajz. Ezen már két farkas volt. Az egyik a hónapokkal ezelőtti, a másik pedig egy hím. A nőstény feje a hím fejével egy vonalban volt és a szemeik egymásra szegeződtek. Kata feltette ezt a rajzot is a falra a másik mellé. Aznap éjjel gyönyörű álma volt. Farkasok közt táncoló önmagát látta.
Másnap csak két órája volt, úgyhogy táska nélkül ért be a fősulira. Második órája után bement a jegyzetboltba és vett néhány könyvet. Utána elment a mosdóba. Miután megvizezte az arcát, ki akart menni, de az ajtó zárva volt. Hirtelen a háta mögül elégedett nevetés tört ki. A vonatos Vadak egyike állt vele szemben. – Mit akarsz? – kérdezte lekezelően Kata. A fiú odaugrott hozzá és megcsókolta. Kata ráharapott a támadó nyelvére és eltaszította magától. A fiú gúnyosan nevetett. – Tegnap nem zavart, hogy csókollak. – Kata egy pillanatra összetört, de – Az nem Te voltál Drága, csak szeretnéd. – A fiú tett egy lépést a lány felé, majd észrevétlenül a háta mögé került. – Ismerem minden titkos álmodat, én megadhatom neked mindazt, amiről álmodsz. – suttogta a lány fülébe. – Tőled semmi sem kell, eressz ki, különben sikítok. – mondta higgadtan Kata. A fiú hirtelen befogta a lány száját és belenyalt a fülébe. – Menni akarsz? Tegyél érte, hogy elengedjelek. – sziszegte a vad. Kata amilyen erősen csak tudott, hátra rúgott. Célba talált a rúgás, a srác összeesett, ezzel egy időben nyílt is az ajtó. Kata visszanézett. – Te is leszállhatnál rólam. – vetette oda sötét tekintettel és kilépett az ajtón.

A vonaton ülve arra gondolt, hogy mi van, ha igazat mondott a fiú és honnan tud az álmairól és hogy akart neki segíteni. Kérdések hada szállt hirtelen a fejére. Megint egyedül volt a vagonban, mint oly sokszor. Bedugta a fülébe a fülhallgatót és Queen of The Damned-et hallgatott. A vonat lassított, Kata kinyitotta a szemeit és már mellette ült Csabi. – Queen of the wolfs. – szólalt meg. – Hogy a kicsodamicsoda? – értetlenkedett a lány. – Ma a lány wc-ben csókolóztál Tomival. Miért? – kérdezte Csabi a lány kérdésére ügyet sem vetve. – Először is – hergelte fel magát a lány – nem csókolóztam vele. Letámadott, megtámadott, kár, hogy nem láttad mit kapott érte. Másodszor – folytatta a lány dühösen – mi közöd van hozzá Te pökhendi, minden lében két kanál, értéktelen abortuszmaradék? – a fiú nevetett. – Ne bókolj, még a végén beléd szeretek. – mondta. Kata is elnevette magát. – Még be sem mutatkoztam, Wolf Csaba. – Kata elképedve válaszolt. – Én pedig Farkas Katinka. – A fiú elmosolyodott. Gyönyörű szép szemei is mosolyogtak. Kata titkon remélte, hogy Ő volt a csóklopó, de nem mert rákérdezni. – Igen, én táncoltam veled a folyosón. – válaszolt Csabi a fel nem tett kérdésre. – Ki vagy Te? – kérdezte Kata. – Wolf Csaba – mutatkozott be újra. – És, ha kérdezhetem, mi közöd neked a Farkas rajzokhoz? – kérdezett újra. – Én rajzoltam őket neked, tudod rajz szakos vagyok. – válaszolt. – A rajzoknak van köze az iskolában lézengő pár sárga szemű egyénhez? – A fiú elgondolkodott. – Nem, nincs. Hozzád van közük a rajzoknak. Mindkettőn rajta vagy. – szólt – Te vagy a farkasok királynője, csak sokan nem akarják ezt elfogadni és az életedre törnek, vagy megpróbálnak királlyá válni melletted. – Kata leblokkolt. – Hogy beszélhetsz ilyen baromságokról? Te teljesen megőrültél. – A lány felpattant a helyéről és elindult egy másik vagonba. – Te is ezért keresed mindig a társaságom, igaz? – fordult vissza. – Sajnálom, hogy így gondolod. – a fiú Kata elé lépett. – Azt hiszed, hogy szív nélkül csókoltalak? Azt hiszed, hogy szív nélkül csókollak? – Csaba megcsókolta Katát, de a lány elhúzódott. – Hagyj békén, Farkas. – mondta Kata és eltűnt a következő vagon sötétjében.

– Miért nem hisz Nekem? Talán, mert nem ismeri a jóslatot. Miért vannak ilyen igéző szemei? – Csabi megrázta a fejét és próbálta száműzni a gondolatokat. Kopogtattak. – Gyere be Tamás. – szólt. A fiú belépett és meghajolt. – Mi történt ma a lány wc-ben a királynővel? – kérdezett fenyegetően. – Mi történt volna? Csókolóztunk. Egy pár leszünk. Szeretjük egymást. – mondta mosolyogva a másik. – Miért érzem a hazugság és a félelem szagát Tamás? – Csabi felállt, a fiú pedig összehúzta magát. – Ha még egyszer meglátlak a közelében, vagy bárkit, vagy egy haja szála is meggörbül, belőletek fogunk játékot rendezni. Tudod ugye, hogy ez mit jelent. – Tomi icipicire zsugorodott. Fejet hajtott és eliszkolt. – Hagyjatok békén, segítség! – hallotta a fejében Csabi. Kirohant a házból és farkas képében futott a házak tetején.
Kata, ágyán fekve gondolkodott. Annyira vágyott egy ölelésre, de már rég nem ölelte senki őszintén. Kata nem ismerte a szüleit. Nevelőotthonban nevelkedett és mikor betöltötte a 18. életévét, a nagyvilágba eresztették. Kitűnő tanulmányaiért, közösségi munkájáért kapott egy kis lakást a kertvárosban és amíg tanult, mindent biztosít egy alapítvány.
– Megyek – üvöltött le Kata, mikor valaki kopogott. Ajtót nyitott, a földön egy újabb levél, vörös szalaggal. Felvette a földről, megfordult. Három farkas állt vicsorogva vele szemben.

Kata feltépte az ajtót és kiszaladt az éjszakába. A farkasok nem követhették, hisz akkor egész fajuk épségét kockáztatták volna. Szélsebesen futottak, immár ember alakban, de Kata lépéselőnyben volt. Érzékei kitisztultak és a lábai gyorsabban mozogtak, mint valaha. Egy bokorból előugrott egy negyedik és elkapta a lányt. Kata minden erejével azon volt, hogy letaszítsa magáról a fiút, de nem ment neki. Időközben a másik három beérte őket. Most már négy őre volt a fogolynak. – Te most szépen velünk jössz. – nevetett az egyik, a legszőrösebb. – Hagyjatok békén, segítség. – kiabálta a lány, de a pöttöm farkas megütötte és elájult.
A fiú érezte a lány szagát, de annyira halványan. Tudta, hogy már rég elvitték és hogy még él. És azt is tudta, hogy hova vitték.

Madárcsicsergés ébresztette, kinyitotta a szemeit, de azon nyomban les fájdalmat érzett. Valaki megütötte. Összeszedte magát, és újra kinyitotta a szemeit. – Judit? – szólalt meg Kata hitetlenül. Judit magas, szőke lány volt, szőrmebundában állt a fák között és elégedetten vigyorgott. – Judy, ha kérhetném, vagy inkább királynő. – Jud nevetett. Kata körbenézett. Egy erdőben voltak. Katát körbevette hat ember. – Mit akartok Tőlem? – kérdezte. – Hogy mit? – Judy közelebb lépett a lányhoz és belesúgott a fülébe. – A véredet. – a körben álló emberek hangosan ugatni kezdtek. – De miért? – kérdezett újra. – Nem élhet az egyik , míg él a másik. Amelyiket kiválasztja az Ősfarkas vezér, az lesz népünk királynője. Ő téged választott, csak nem tudja, hogy ezzel aláírta a halálos ítéletedet. Én vagyok a másik. Egész évben a Nagyfarkas mellett voltam, neki mégis Te kellesz úgyhogy megöllek, még mielőtt elvesztem a szerelmemet. – sziszegte. Ekkor valami változott. A farkasok szaglászni kezdtek. Egy fa mögül kisétált Csabi és fejet csóválva megszólalt. – Na akkor játszunk – a fiú összekuporodott. Éles fény vakított el mindenkit. Ahol előbb még Csabi állt, most hat ugyanolyan farkas állt vicsorogva. Még egy éles fény és a Katát körbevevő emberek is átváltoztak. Megindultak a farkasok egymás ellen. Csabi farkasai sokkal kifejlettebbek és szebbek voltak, mint a másik hat. Egymást tépve, üvöltve tűntek el a sötét erdőben.

Judit nem tudta mit tegyen, de dühe erősebb volt, mint a józan esze. – Megöllek és aztán megmentem Csabit. Megölöm a többit és én leszek a Hős. Na persze Te nekem támadtál, nem tudtam mit tenni. És csak azért hozattalak ide, hogy megmutassam, hogy Te is emberfarkas vagy. – hadarta. – Azt hiszed, hogy inni fog neked? – Kata beszéd közben felállt homokkal teli kezekkel. – Engem szeret és akármit teszel velem, nem fogsz kelleni neki. – Judit megindult Kata felé, ekkor Kata Judy szemei közé szórta a homokot és futásnak eredt. Beszaladt az erdőbe. Hallotta a vonyító Judy-t, tudta, hogy nincs messze. Egy fa felhorzsolta a karját. Tudta, hogy ezzel megpecsételte a sorsát. Egyszer csak megállt és szembefordult a támadóval. Felvett egy nagy botot. Nem menekült tovább. A nőstényfarkas neki iramodott, ledöntötte Katát a lábáról. A Vad fröcsögő nyállal vicsorgott a kiszolgáltatott lányra. A farkas visszaváltozott emberré. Kata nyakából kitépte az ezüst keresztet. – Tudod mi lesz, ha az ezüst a véredbe kerül? Elég egy karcolás is. – kérdezte diadalittasan Judit.

A hideg fém Kata arcát simogatta. Judy az éles tárggyal egy apró csíkot húzott Kata arcára. lány azon nyomban felsikított. Abban a pillanatban Csabi letaszította Katáról Juditot és belelökte egy kiálló fába. Kata minden porcikájában reszketett. Túl nagy volt az esés. Az Ősfarkas odaügetett Katához. Bundája tépett volt és fáradtnak tűnt, de szemei még akkor is gyönyörűek voltak. Visszaváltozott emberré és letérdelt Kata mellé. Szemeiben könnyek csillogtak. – Gyere, segítek. Szerzünk ellenszert, ne, ne csukd be a szemeid. – kérlelte a lányt. Kata felemelte a kezét és megsimogatta a fiú arcát és közelebb húzta magához. – Mindig is tudtam, hogy Te vagy az igazi és tudom, hogy mindig is engem kerestél. – suttogta Csabi fülébe a lány. A fiú közelebb hajolt és megcsókolta a lányt. Felhőtlen boldogságérzettel hunyta le a szemeit Kata.

...Sötét volt, egy lámpa világított csak a vagonban és a lány felébredt rémálmából. Egyedül volt. Előtte a széken egy szalagos levél feküdt. A lány kibontotta és egy szeretkező emberpár pihent a lapon. Kata megfordította a rajzot. „A Világ legszebb farkaslányának. Szeretlek Kincsem” És egy mancsnyom. Kata elmosolyodott. – Még jó, hogy az a medál bizsu volt. – gondolta magában és tovább olvasgatta az emberfarkasok legendáját.