Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kaliban: Szia Vinzso! Jó, hogy újra írt...
2025-05-16 16:02
Storicelli: Tetszett
2025-05-16 14:33
Storicelli: Nagyon jó írás.
2025-05-16 14:20
HentaiG: Jòl megìrt, izgatò történet. A...
2025-05-15 22:54
laci78: ezt is biztosan olvastam már -...
2025-05-15 07:17
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Történetek

2492
Odin és a fiatal harcos egyszerre kiáltottak fel a rémülettől, mikor meglátták Tyr felsőtestét, mert azon több komolyabb sérülés maradványai, és friss vágásnyomok éktelenkedtek, a bordájánál, pedig egy hatalmas véraláfutás volt.
- Mi történt veled, Tyr? Ki tette ezt?- szólt sürgetően Antonia, és meg is rázta a férfit, aki erre ingerülten lerázta magáról a kezét, és még fel is mordult a nyomaték kedvéért...
2380
Hogy az esőcseppek egyre vadabbul verik a palettákat, hogy a fel-felvillanó villámcsapások és a csattanó mennydörgések közt már tizedmásodpercek sem telnek el. Azonban bent mindez távolinak tűnik. A két test összefonódó egyenletes szuszogása, a két szív egyazon dobbanása elnyom minden zavaró hangot. Bent, a barna, kopott, füstös szőnyegen két tökéletes test, két ember tökéletes harmóniában, mint a jeges mámor és a tomboló nyugalom fekszik összesimulva...
2616
- Meghagytam Lionelnek, hogy ameddig téged figyellek Londonban, mindig legyen friss rózsa a sírodon... - ekkor figyeltem fel, a száradt rózsákra, a borostyán szőnyeg alatt.
- Lionel, akkor is kint járt, amikor Thomas a sírodon ült, és éppen meghalni készült. Lionel, elbeszélgetett vele és érdemesnek látta, ha beöleli Őt.
- Értem... De min vesztetek össze?- ekkor az arca elsötétült és arcét a sötét felé tartotta.
- Igazából egy lányon... még mindig nem tudod pontosan ki...
1839
- Sorsod a csillagokban vagyon megírva. Csak az tárul eléd, mit Ithaka földjén más is lát. Persephone hűen kitart, de a mohó trónbitorlók sora hosszú, s nincs ki gátja legyen kapzsiságuknak… Most is itt lebeg vak szemeim előtt régmúlt idők Ithakája… De imitt már keselyűk nyúzzák a halott hús tépett foszlányait…Nincs ki gátjává váljék gonosz kapzsiságuknak...
2122
És most itt áll ez az új szív. Amely előtt csakis egy cél lebeg. A régi, tiszta, gyermeki szív álmának valóra váltása. Ezért a célért feladott mindent. Mindent, ami segíthet akkor, ha nem sikerül elérnie azt, amit oly rég óta akart. És mi történik, ha sikerül? Nincs több cél, nincs kivel örülni, mert eltaszított magától mindent, és mindenkit. Nincs, aki szeresse, nincs akit szeressen. Azt hazudja magának, hogy gyűlöli a szeretetet, és nem vágyik rá. Csak görcsösen ragaszkodik a régi álmához....
2236
A semmiből – legalábbis, nekem akkor úgy tűnt – egy fehér rózsát vett elő, és felém nyújtotta. Megilletődve fogadtam el. Azt mondta, akárhányszor lát egy ilyen növényt, mindig én jutok róla eszébe, mert tisztasága rám emlékezteti. Mai napig emlékszem, mit mondott: „Ez a rózsa olyan, mint te: tiszta, ártatlan, fiatal, bimbózó. De mégsem olyan, mint te: neked nincsenek tüskéid.” És elmosolyodott. Ekkor kezdett bennem összeállni a kép, mivel előbukkantak megnyúlt szemfogai. „Te egy…?” „Igen....
2519
- Sellők... sellőket láttam, Apám! - a fiú egyből felélénkült, amit a vízi lényekre gondolt; bár nem sokra emlékezett a találkozásukból, az a kevés, mégis mélyen megmaradt benne.
- Sellőket!? Az nem lehet... már a falu közelébe is bemerészkednek! - majd, mint aki szörnyű dolgot mondott volna, és félné, hogy ezért megbünteti a tenger istene, ujjával gyorsan magára rajzolta vallása egyszerű jelképeit.
- Miket beszél, apám? - értetlenkedett a zavarodott tekintetű fiú. Legbelül,...
2118
- Védekezés! Jégpáncél! – kiáltotta, s egy jégburát vont maguk köré, amint a tűzet elnyelte a jégbúra szétrobbant. – Ügyes kezdés nem mondom, de akkor most én jövök…
- Lássuk mire vagy képes varázshasználó!
- Nincsen rózsa tövis nélkül, gyertek hát harcba hívásomra – mormolta s az apróra hullt jégdarabkák hegyes tüskékké meredtek – Támdás! – mondta majd milliónyi hegyes szilánk indult útjára – Villámok, csapjatok le! – erre az igére a semmiből három villám csapott le, egyenesen...
1712
Láttam a szemében, igen, láttam mindent. Azt, hogy nem szeret, de hálás, mert most Vele vagyok és vigyázom Rá. Tudtam, éreztem ezt, és legfőképpen féltem ettől. Nem ismertem ezt a helyzetet. És máig nem tudom kezelni. Ő annyi mindent nem tud. De nem biztos, hogy ez rossz. Sőt. Így van jól...
2112
Kilenckor eldördült a startpisztoly. A párok pedig megindultak a tanárok által megadott útvonalon. Az első cél az iskola épületének tetején volt. A korláthoz egy lufi volt erősítve, az ide érkező leggyorsabb párnak le kellett oldani a lufit, majd a sorszámukat bediktálni az ott álló tanárnak. Sheichiék nyerték ezt a csatát, és már rohantak is a következő célhoz...