Történetek

- Mi történt itt? – kérdeztem.
- Ne higgy a szemednek. Ez nem a valóság! Vissza kell térned a világodba.
- Tessék? Ez csak egy álom, de hogy juthatnék vissza?
- Egyet mindenki megtanult az idők során: Álmunkban nem hallhatunk meg.
Majd megfordultam és lenéztem a mélybe. Mikor meg akartam kérdezni, hogy arra gondolt-e, hogy ugorjak le csak úgy eltűnt. Nem volt más választásom. Becsuktam a szemem és leugrottam...

– Mi az? – nyöszörögtem Gary mellkasának. Kollégám igencsak zaklatottnak tűnt.
– Most telefonáltak a rendőrségről…
– És? – kaptam fel a fejem. Egyszerre megélénkültem. Amióta bejelentettük az eltűnést, semmi hír nem érkezett a zsaruktól.
– Azt mondták, hogy… hogy biztosra veszik… – Mit? Mit?!... Kedvem lett volna ráüvölteni Garyre, de jobbnak láttam kivárni a mondat végét. – Tara… meghaltak. Mind a ketten...

Nem szeretnék több elvesztett tollat, vagy akár időt. Olyan kevés van belőle, és olyan kevés is már a toll is. Küzdelem, küzdelem, és folyton csak az. Amiért eddig megtettem, nem a kevés erőm miatt, vagy mert feladtam volna, hanem más erő nem engedte...

Világunk hanyatlik, alig vannak már Élők. Minden város romokban hever, de én keresem a reményt, egy cél Éltet, hogy egyszer még megtalálom azt a szerkezetet, amivel visszapörgethetem az időt. Halandó vagyok, így még elkeseredettebb vagyok...

Az expedícióhoz ugyanakkor magyar származású tudósokat és kalandorokat szerveztek össze: köztük volt Sándor, Mihail, Elemér és egy fiatal lány, Erika. A különlegesen képzett alakulat elindulása előtti éjszakán egy gödi kocsmában mulatott, ahol Erika összejött Sándorral a WC-ben (orálisan kényeztette a férfit). Másnap nagyon szégyellték magukat, de eltökélték, hogy profi módon fognak viselkedni a kutatás során, és érzelmi és szexuális viszonyaik nem gyakorolnak majd kihatást semmire......

Mert múlnak a napok, múlnak az órák, percek, és egy cseppnyi lelkesedés van csupán, amit jól eltettem, és még él, és azt akarja, hogy jobb legyen, mint van, volt. Aztán már nem is tudom, hogy miféle csoda történt, lett egy kis időm. És gondolkodtam, úgy mindenen. Az élet rejtelmeiről, miért küzdenék még. Majd kutattam a múltban, hogy akkor hogy csináltam olyan jól, hogy sikerült...

A lámpa ismét zöldre váltott, így Jack sebességbe rakta a kocsit, és végre elindult.
Húsz perccel később már a saját garázsa felhajtójára fordult be, és hirtelen megkönnyebbült. Lezárta az autót, belépett a házba, és egyből a számítógéphez ült.
A gép be volt kapcsolva.
A monitoron a finoman lefékezett mögötte szövegrész után villogott a kurzor. A férfi testét kirázta a hideg.
Mysnak igaza volt, én tényleg megbolondultam. De mit akar tőlem ez a nő? Mi...

Furcsa dolog ez, mert bármit is mond, ami vicces vagy nem, nekem tetszik, sőt, még nevetek is, vagy kacagok. És amikor ő elmosolyodik. És az a másodpercnyi csillogás a szemében. Engem ez emel fel a mennyekig. És akarom, és azt akarom, hogy sose legyen vége, folyton mosolyogjon rám, nevettessen meg, hadd élvezem mindent, amit csak ő tud adni nekem. De ő ezt még nem tudja. Nem tudja, hogy most ő az egyetlen, aki ezeket mind meg tudja adni nekem...

Az amazon levette vastag köpenyegét; és látszólag engedelmesen, leszállt a lováról, miközben a borzas szakállú bandavezér kardja követte ereszkedő mozdulatait. Amint a nő lelépett a földre; a rabló könnyedén észrevehette, a nő formás keblén ékeskedő, szederalakú anyajegyet. A férfinek, egyből megakadt a szeme a mély dekoltázson; így figyelmetlenségét kihasználva, Cattiera pillanatok alatt kirántotta rövidkardját.
A rablófőnököt meglepte a hirtelen támadás. Alig bírta elkerülni az...

Csöngettek, én meg úgy voltam a világgal, mint a hányásra hányás legendájával. Haboztam hogy kinyissam e, aztán végül kinyitottam, az a srác volt az. Jaj istenem, hogy tudsz ilyen lényeket teremteni, vagy ha nem isten, akkor te, vagy az anyád az apád, hogy lehet egy ilyen embert megcsinálni? Hát, gratulálok hozzá. Elég jól sikerültél.
Köszönt, gondoltam beinvitálom, szerelje meg a csapomat, de hiába maga a lénye, és létezése, most ehhez ez se volt elég...