Beszélni szeretnék.
Nem szeretnék több elvesztett tollat, vagy akár időt. Olyan kevés van belőle, és olyan kevés is már a toll is. Küzdelem, küzdelem, és folyton csak az. Amiért eddig megtettem, nem a kevés erőm miatt, vagy mert feladtam volna, hanem más erő nem engedte. Higgyek olyanban, amiben én sem tudnám megmondani, vajon érdemes e. És már a kitartás meghalt, az akarat elveszett, még ha időnként fel-fel lángolt is, elhalványult, egyre csak, majd kialudt. Egy romhalmaz él itt bennem, és nem tudok rendet tenni. Egyedül nem megy. Úgy szeretnék bízni, úgy szeretnék hinni, úgy szeretnék mosolyogni, úgy szeretném. Úgy szeretném őt is.
de már feladtam.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Mert múlnak a napok, múlnak az órák, percek, és egy cseppnyi lelkesedés van csupán, amit jól eltettem, és még él, és azt akarja, hogy jobb legyen, mint van, volt. Aztán már nem is tudom, hogy miféle csoda történt, lett egy kis időm. És gondolkodtam, úgy mindenen. Az élet rejtelmeiről, miért küzdenék még. Majd kutattam a múltban, hogy akkor hogy csináltam olyan jól, hogy sikerült...
Előző részek
Lehetne egy kicsit sötétebb. Még sötétebb. Még, még és még. És akkor most jó. Körbenézek, vagy körbenéznék, mintha vak lennék. Talán ez most erőssé tesz, mert így az akarás is fellobbant. Egyre tisztább hogy mi az. De látni sem akarom, menj el, te rossz érzés, nem akarok szembesülni veled. Az igazság megrémiszt, hisz kegyetlen, és valós...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások