vetésforgó

És már ott is volt a cigi kezemben, mintha mindig is így csináltam volna így jobb kézzel. Aztán ránéztem a telefonra ott hevert a szoba közepén, tulajdonképpen semmit sem jelent nekem ez a telefon. Ez is csak úgy van, ahogy a telefonok szoktak lenni, nem tud érzelmi szál hozzá fűzni, mert úgyis változik, vagy jön egy új. Bele se merülök. De igazából nem is a telefonnal volt a bajom, még igazán az sem zavart, ami benne volt, hanem talán maga az, hogy telefon. Telefon, és minden eszembe jut, csak az nem, ami kellene. Amikor beleejtettem a pocsolyába, és többet nem ment. Amikor csak leejtettem és több részre tört. Aztán most itt van ez a kis senki telefon, és megríkat, felém emelkedett, már ő dönt mindenről, nem én irányítom. Igazából most ez zavar a legkevésbé. Ott van benne az az üzenet, hát az, az zavar engem kurvára. Minek van benne, minek nekem kellett ezt elküldeni, vagy miért érkezett meg, vagy miért nem hagy csak úgy simán békén, ahogy szokták ilyenkor az embert. Utálom az összes mobil szolgáltatót, a hülye késésük miatt, a 20ftos sms miatt, a több ezres számlák miatt, a hülye reklám smsek, és még mondhatnám. Talán valaki azt gondolja ez a világ egyik legjobb találmánya, hát én nem értek vele egyet. Persze, nagyon hasznos, de most. Most egy sms miért késik? lehet ilyet csinálni egyáltalán? Ezért lehet pereskedni? Hogy a késés miatt úgy néz ki tönkre ment az életem, szeretném a készülék gyártóját és szolgáltatóját beperelni. Lehet ilyet? á mindegy is.

Csöngettek, én meg úgy voltam a világgal, mint a hányásra hányás legendájával. Haboztam hogy kinyissam e, aztán végül kinyitottam, az a srác volt az. Jaj istenem, hogy tudsz ilyen lényeket teremteni, vagy ha nem isten, akkor te, vagy az anyád az apád, hogy lehet egy ilyen embert megcsinálni? Hát, gratulálok hozzá. Elég jól sikerültél.
Köszönt, gondoltam beinvitálom, szerelje meg a csapomat, de hiába maga a lénye, és létezése, most ehhez ez se volt elég.

Volt már nálunk. Finom volt mégis férfias, ahogy levette azt az ocsmány zöld kabátot, amire mindig is olyan csúnyán gondoltam, az ember hatszor akkorának tűnik benne, mint valójában. Kicsit megilletődve ült le kedvenc fotelemben jó volt látni azt a két dolgot, amit igazán kedvelek. Kérdezősködött a levelekről, amiket hozott, kapott rá választ, kapott teát is, ami iszonyat rosszul sikerült, de azt mondta, ízlik neki. Ez nekem szólt, elég zavarban voltam akkoriban. Egy korty a bögréből, és mintha valami drog lett volna benne, nekem esett, ahogy az ilyen szokott lenni. Elég gátlástalanul csókolt és szedte le rólam a ruhát, én meg ismét meg köszöntem magamban, hogy elkészült ez a csoda. Mit ne mondjak, jó volt. Sőt, elsőre igen jó volt. Aztán jött még levelekkel, üres borítékokkal, engem hagyott utoljára, itt töltött sok időt. Nem sokat beszélgettünk. Csak feküdtünk vagy megölelt, mosolygott, és volt hogy sírt is, vigasztaltam, nevetettem. Megcsinálta a függönyömet, segített néha kitakarítani, de sosem beszéltünk.

Nem beszéltünk mi semmit se, csak úgy volt ő is, én is és így bíztam benne. Talán, hogy nem ismertem igazán azért volt ez a fajta bizalom, furcsa is volt néha, de nem kötekedtem. Ritkán elkapott a kíváncsiság, hogy mi is rejtőzhet ott legbent, legbelül, mit gondol rólam, mint ember. De ezeket sosem kérdeztem meg. Sosem érdeklődtem hová tartunk, tartunk e valahova, mi a véleménye a festészetről, a könyvekről, a pedofilokról, a hármas szexről, hogy hisz e valamiben, vannak e céljai. Ő sem kérdezett mégis nagyon közel éreztem magamhoz mindig is, olyan volt ez, hogy kérdések nélkül is tudom ki vagy ne mondj semmit, csak csináljuk. Sokszor csináltuk, sok helyen, szép emlék.

Most meg itt állt az ajtóm előtt mint régen, aztán látta rajtam, hogy valami nem stimmel. Bejött, csak úgy arcátlanul, úgy ahogy a legpofátlanabbul be lehet jönni egy lakásba. Tudja, hogy szeretem, ha ilyet csinál, majd meghaltam érte hogy neki essek. Leült a megszokott kanapéra, kérdőn nézett rám, visszanéztem. Nem tudom, hogy gondolta, hogy pont neki fogom elmondani, életem kudarcát, az élet nagy veszteségét, a harcot a telefonommal, a szolgáltatókkal. Azért jól esett, hogy nem hagyta annyiban. Azt mondta, tud zongorázni és hozott egy kazettát hallgassam meg. Én meg kissé sértődötten elővettem a jó kis kazettás magnót, jaj menyit hülyéskedtünk erre is. Aztán a földön ültem egymagam a magnóval úgy csináltam, mintha érdekeltek volna is azok a kurva gombok, rávágtam, hogy ez tökjó, és csak így tovább. Lesz cdje, és azt mondta, bent, belül a papírján nekem is meg fogja köszönni a közreműködést. Pedig nem csináltam semmit se, talán épp ezt. Leült a földre és átkarolt, jaj de jól esett.

Azóta már felesége van, ott voltam az esküvőn is, fényűző volt, ahogy az szokás, tipikus esküvő, tipikus menyasszonnyal, tipikus családdal, a gyerekek kis apró ruhácskákban ami nem is igazán érdekli őket, csak a határtalan játék. Az ebédnél ott se voltak, hátul fogócskáztak, engem meg annyira elszomorított ennek a lénynek a házassága, hátra mentem én is fogócskázni. Beugrott ez a kép, amíg ölelt. Aztán megbékéltem és jó szívvel fogadtam, a földre feküdtünk a halk magnóval, hozzábújtam átkarolt. Így voltunk darabig sírásban törtem ki, ö nem szorított erősebben, nem csinált semmit se, ránéztem nem nézett vissza, kapálóztam magamban, de semmi.