A Nuango árnyékában

2020-ben a Közép-európai császárság energiahelyzete megrendült. Az Unió felbomlása után ugyanis már nem lehetett megállítani az olajár emelkedését és bizonyos biológiai tényezők elszaporodását. A cseh származású császár úgy döntött megszerzi a rejtélyes csádi biomasszát, amely a Nuango-hegy mélyében pihen, és állítólag már egy kilogramm megszűnteti a válságot.
Az expedícióhoz ugyanakkor magyar származású tudósokat és kalandorokat szerveztek össze: köztük volt Sándor, Mihail, Elemér és egy fiatal lány, Erika. A különlegesen képzett alakulat elindulása előtti éjszakán egy gödi kocsmában mulatott, ahol Erika összejött Sándorral a WC-ben (orálisan kényeztette a férfit). Másnap nagyon szégyellték magukat, de eltökélték, hogy profi módon fognak viselkedni a kutatás során, és érzelmi és szexuális viszonyaik nem gyakorolnak majd kihatást semmire.

Vidám fényes nyári napra virradtak. Az éjszaka esett, de a nap felszárította, mint könnyeket egy lány arcán. A repülőgép Ferihegyről szállt fel. A hosszú út során Elemér jó pár hányzacskót telepakolt. Erika pedig ismét leszopta Sándort a férfivécében. Kezdte úgy érezni, szerelmes belé.
A közép-afrikai köztársaságban landoltak, Bangulban, a fővárosban. Innen indultak el egy terepjáróval a veszélyes küldetésre.
Éjszaka, oroszlánok és zergék között osontak át a határon. Moundou-ba tartottak, remélve hogy nem találkoznak össze az éppen zajló polgárháború különböző alakulataival.

2020. július 3-án tábort vertek a Nuango tövében. A hatalmas hegy árnyékában fogyasztottak el szárított bambuszrügyekből és mangóból álló vacsorájukat.
- Egy szép napon úgy emlegetnek majd minket, mint Stanleyt! – nyilatkozta Sándor. – Csak találjuk meg azt a masszát.
Úgy tervezték, másnap alagutat fúrnak a hegy oldalába. Körbeadták a pálinkásüveget, majd sátraikba vonultak.
Erika ismét leszopta Sándort, majd a férfi nagy kegyesen beléhatolt. Erika nagyon élvezte a vastag faszt, amint benne csúszkál. Sikítva élvezett el. A többiek mindezt végighallgatták, volt, aki a faszát verte, de végül mind elaludtak.
És ekkor érkezett el a vérszomjas rém ideje.
Már alkonyat óta a tábor körül ólálkodott. Hallotta a forgolódó, nyögdécselő emberek, érezte a húsuk szagát. Már éhes volt. Nagyon éhes.

Mikor nagyjából elcsitult a tábor, és az emberek elaludtak, beosont a sátrak közé. Megcsócsálta az élelmiszerkészletüket, aztán fülét hátrasunyva benézett Elemérhez.
A férfi a morgásra riadt. Üvölteni sem volt ideje, és a rém elharapta a torkát. Csak úgy fröcsögött a vér.
Erika meztelenül ugrott ki a sátorból. Combján még ott patakzott Sándor ondója. Nagyon csinos volt és feszes testű. De aztán a rém rávetette magát, mancsát a puncijába fúrta, és szétszakította a nemiszervét. A lány szánnivalóan sikoltozott. Aztán a rettenet leharapta a fejét.
Végül Sándor volt az, aki puskát ragadott, és himbálódzó fasszal lelőtte a sárkányszerű képződményt. „Az a dög úgy halt meg, hogy Erika combja még kilógott az orrlyukából” – nyilatkozta később.
Mihail végigaludta az egészet.

Másnap forró afrikai nap kelt fel. A Nuango ködösen reszketett a párában. Sándor és Mihail igéző tekintettel néztek a végtelenbe.
- Megmásszuk? – kérdezte Sándor.
- Hát… - kezdte Mihail, de aztán csörgött a mobilja.
- Akció lefújva! Akció lefújva! A biomasszát már felzabálták az arra elszaporodott organizmusok. Vörös jelzés! Helyszínt elhagyni!
Így aztán a két férfi bevetette magát a terepjárójukba, és elhajtottak a helyszínről.
Elemér és Erika csontvázai pedig porladó emlékké lettek a világ legkegyetlenebb sivatagában…