Eltévedve (3)

A kulcs nem volt sehol.
Cecile nem volt képes tovább uralkodni magán, és letekerte valamennyire az ablakot, majd kiabálni kezdett.
- Ki a fene szórakozik itt? Ha? Mi a fenét akartok? Kurva vicces mondhatom. Jó, bevallom marhára beszartam, most örültök? Remélem, hogy igen, rohadékok… – Hangja elcsuklott, és sírva fakadt. Néhány percig csak némán folytak a könnyei, csak a szipogása törte meg a vastag csendet körülötte, majd reszkető kézzel a telefonjáért nyúlt, de mielőtt megérintette volna, tudta, hogy nem lesz ott, ahol hagyta.
Igaza volt.
Ekkor távolról valami zúgást hallott, egyre közeledni. Az ablaknak vetette magát, és hunyorogva próbált keresztül látni a vastag ködtakarón, de ez nehezen ment a könnyek miatt, így egy ideges mozdulattal kitörölgette szemeiből, és újra az útra fókuszált.
Az egyenletes fehérséget távoli fénypontok törték meg, és lassan, de biztosan közeledtek. Agya nem volt képes azonnal felfogni amit a szemei továbbítottak neki, és néhány pillanatig csak meredt bambán a fényszórókra, aztán gyorsan föleszmélt, és kinyitotta a kocsi ajtaját, majd kiszállt. Az út közepére botorkált, közben jobb lába még mindig sajgott az ajtóval való fájdalmas találkozástól.
Mit csinálsz, Cecil? Mivan ha ez a fickó állt itt mögötted nemrégen? Már elfelejtetted, vagy mi?
Ahogy ez eszébe villant, hirtelen lassított, majd meg is állt. A közeledő autó fényszórója még elég messze járt ahhoz, hogy a lány ne lássa, milyen típusú autó, vagy, hogy ki vezeti.
Tulajdonképpen egész logikus gondolat, nemigaz? Mióta lefordultam a 19-es útról, azóta senkit sem láttam. Miért pont most jönne erre valaki?
Ez a hang a fejében nagyon idegesítő volt, mert teljesen úgy hangzott, mint az anyjáé, és ha az anyjának ilyen volt a hangja, az rosszat jelentett, szinte mindig.
Megfordult, és elindult vissza az autójához, de már késő volt, mert magas ííííííí hang kíséretében a terepjáró finoman lefékezett mögötte.

Jack távolról valami hangot hallott, de először nem foglalkozott vele. Aztán egyre dühösebben, egyre követelőbben hangzott, így erőt vett magán, és kinyitotta a szemét. Ahogy látása hozzászokott ijedten meredt maga elé. A lámpa már sárgát mutatott, és felváltott pirosra.
Jézusom, mióta lehetek már itt kiütve?
Mögötte olyan hosszú kocsisor állt, hogy a tükörből nem is látta a végét.
Ez egyre szarabb! Mi jöhet még ezek után? Ha egy utcával később üt ki ez a nő, akkor nem úszom meg néhány ideges dudaszóval.
Ráadásul pont megállt valaki mellette az autóval.
Picsába!
A lámpa ismét zöldre váltott, így Jack sebességbe rakta a kocsit, és végre elindult.
Húsz perccel később már a saját garázsa felhajtójára fordult be, és hirtelen megkönnyebbült. Lezárta az autót, belépett a házba, és egyből a számítógéphez ült.
A gép be volt kapcsolva.          
A monitoron a finoman lefékezett mögötte szövegrész után villogott a kurzor. A férfi testét kirázta a hideg.
Mysnak igaza volt, én tényleg megbolondultam. De mit akar tőlem ez a nő? Mi közöm hozzá?
Gyorsan ledobta a kulcsait az egyik kis asztalra, és leült a számítógép elé.

- Segíthetek? – A hangja olyan furcsán parancsoló volt, amitől a lányt kirázta a hideg.
Ne fordulj meg Cecil, az Istenért, ne fordulj meg!
- Tulajdonképpen – fordult meg, nem törődve sikoltozó gondolataival – igen. Tudja lerobbant a kocsim, és a telefonom lemerült. Esetleg tudna hívni egy autómentőt? Kifizetném.
A férfi viszonylag helyes volt, de a szemei olyan furcsák voltak. Mintha váltakozott volna. Mintha osztozkodott volna rajta valaki.
Ugyan menj már!
Végigmérte tetőtől talpig, és Cecile látta, ahogyan tekintete elidőzött formás mellein, majd furcsa fény csillant a szemeiben, ami egyáltalán nem tetszett a lánynak.
- Arra semmi szükség. – Szállt ki a kocsiból a férfi.
Ez pont olyan magas, mint aki eltűnt a ködben, sőt, a vállai is olyan szélesek.
Ez csak egy furcsa véletlen.
Gondolkozz már, hogy lehetne ez véletlen?
Jaj kussoljatok már el.
Remélte, hogy nem látszik arcán a gondolatban lefolytatott vita, és próbált mosolyt erőltetni a szájára.
- Ugyan miért nem?
- Mert értek valamicskét az autókhoz. Ja, elnézést, a nevem Jack.
- Cecile. Azt tudom, hogy mi vele probléma, és ha esetleg nincs magánál egy ilyen kocsiba való ékszíj, akkor…
- Nyugi, Cecile! – vágott közbe Jack. - Tegeződhetünk ugye? – a nő bólintására folytatta. - Nos, csak belenézek az autóba, hátha nem is az a baj, amit mondtál.
A lányból erre majdnem egy szitkozódás tört elő, de sikerült visszafojtania.
Ez a faszi azt hiszi, hogy én hülye vagyok? Milyen más probléma lehet azon kívül, hogy nincs töltés az aksiban? Ez nem elég?
Jack intett neki, hogy nyissa fel a motorháztetőt, és Cecile még mindig mérgesen beszállt az autóba, majd meghúzta a kallantyút. Kiszállt, odalépett a támaszkodó Jack mellé, és amikor lenézett egy gyenge kötést látott a férfi jobb tenyerén, ami úgy egy negyeddolláros nagyságban át volt vérezve.
Úristen, Ő az!