Történetek

Rápillantottam. Elvesztettem a realitás tudatom és csak az vágyaim vezettek. Elengedtem a kezét, mely egy másodperccel korábban még szorításban volt, de most könnyen engedett. Ujjaimmal arcához értem. Kezem durvának tűnt az Ő bőréhez képest. Becsukta a szemét, és kissé oldalra döntötte a fejét. Lesiklattam ujjaimat a nyakára...

Agresszív, nem éppen finomnak nevezhető mozdulatokkal teljesen meztelenre vetkőztet, az összes ruhadarabomat a padlóra dobálja. Nem tudok hangot adni nemtetszésemnek, gondoskodik róla, hogy folyamatosan tele legyen a szám a nyelvével.
A saját ruháit nem veszi le, éppen csak letolja a nadrágját, és a boxerét, hogy pénisze akadálytalanul, és kényelmesen tudjon ágaskodni...

Hamarosan léptek és szuszogás apró zajait vélte hallani, de nem szentelt neki különösebb figyelmet. Majd egyre jobban érezte, hogy valaki áll mögötte. Érezte minden szívdobbanását. Úgy gondolta, lassan benyúl a táskájába és kihúzza a pálcáját. Becsúsztatta kezét, és látszólag teljes nyugalomban kivette a varázseszközt. Majd nagy levegőt vett és maga előtt tartva a pálcáját, megfordult...

Úgy tűnt Tibor elbizonytalanodik, mint aki attól fél, barátja kineveti azért, amit mondani fog.
- Hát, szóval arra gondoltam… megnézhetnénk a Reinhard-kupit.
Bandi csodálkozva bámult rá, aztán jobb kezének tenyerét kezdte vizsgálgatni, amelyen előző nap fura kis hólyagok ütköztek ki.
- Vagy fél éve nem voltam nővel – magyarázkodott Tibor. – Jó volna beverni a lompost végre...

Az olajárak soha nem látott magasságokba történő felemelése (?) új problémákat vet fel (?). Most mi lesz? Meg egyébként is? Az utca emberét kérdeztük:
X úr, raktáros:
- A faszom tudja. Egyszer csak kijózanodok.
Z úr, lelkes amatőr hobbigasztroenteorológus:
- Majd zsírral főzünk. Szegények vagyunk vagy mi. Bélának van disznaja, vagy mi. Oszt megfőzzük. Zsír! Érti? ...

- Fogd be, és figyelj ide. Épp meghallgatásra indultam, amikor beragadtam egy liftbe. Érted? Fel tudod fogni? – a hazugság úgy folyt elő a számból, mint a víz, szokás a csapból.
- Liftbe? Meghallgatás? Milyen meghallgatás?
- Nem érdekes! Nem az a lényeg, hanem az, hogy gyere ide, és szedj ki innen minket!
- Minket? Többen szorultatok be? Hányan?
- Ketten csak.
- Legalább valami jó csajjal? – kérdezte, és hallottam, hogy felül. Hangjában izgalom csengett......

De már ott is van előtte a vén, háborút megjárt gőzmozdony, mely kifurakszik az önmaga által keltett rémes hangorkánból. Szilamér rémülten hátralép, és megbotlik az egyik gazzal benőtt sínben. Zuhantában pupillája tágabbra tágul, mint valaha. Törött lábbal ér földet, a mozdony zajától nem hallja csontja reccsenését, de érzi, akárcsak az őrjítő fájdalmat, amely végigrohan rajta. Szilamér felüvölt, de amint meglátja a fölémagasodó szerelvényt, elfeledkezik a lábáról. Ahogyan minden másról...

Ez a történet egy átlagos angol családról szól, az Apolló holdraszállásának évében.
Nem is.
Hehe.
A biztonsági övek bekapcsolása szóba sem került.
Ez se az.
Most pedig következzék a „Temetkezési vállalkozós” jelenet...

- De akkor honnan fogod tudni, hogy a nagy Ő-vel van dolgod, ha hamar továbblépsz? – kérdezte Brigi.
- Ó, hát az egyértelmű. Számomra az lesz a nagy ő, akit sosem unok meg. De inkább igyunk valamit és bulizzunk. A szomorkodásnak vége – mondta Millire nézve – Mit kértek?
- Mindegy, csak üssön – mondta szinte egyszerre a két lány.
Két perc múlva már jött is Nita az italokkal.
- Huhh, te aztán gyors voltál – csodálkozott Brigi.
- Na látjátok, már ezért megérte...

Elgondolkodva fogom a kávésbögrét. Mennyi emlék, mennyi vér és szenvedés kísérheti végig egy ember életét? Mikor még katona voltam, úgy éreztem, csak parancsot teljesítek és ez felment a felelősség alól, ma már tudom, ez nem így van. Az ember akarva, akaratlanul, visszatekint az életére, és olyankor minden tettével köteles elszámolni. Nem Istennek, nem a társadalomnak, hanem a saját lelkiismeretének...