Boldogságot keresve 1. rész

Csuromvizesen egy hatalmas utazótáskával egy lány szállt fel a buszra. Hosszú, vöröses barna hajából csöpögött a víz. Amint megvette a jegyet, a buszsofőr már indított is. Az első kanyar hirtelen jött, a lány alig tudott megkapaszkodni az egyik ülésben, hogy el ne essen. A busz tömve volt, az elöl ülők elmosolyodtak Nem volt túl sok üres hely, kiszúrt egyet középtájon. Pár másodperc múlva egy a huszasévei közepe felé járó fiú mellett találta magát.
- Hello – mondta meglepetten a fiú.
- Jaj, szia. Ugye volt nem foglalt? – a lány nem is érzékelte, hogy ül valaki mellette, gondolatai teljesen elterelték a figyelmét.
- Nem, nem volt. Hová mész?
- Haza – mondta a lány néhány másodperces késéssel. Lassan kezdett a fiúra és a szavaira figyelni. Hangja mély, kellemes hangzású volt, fekete hajú, barna élénk szemű és ülve is magasabb volt, mint a lány.
- Szépen eláztál.
- Ne is mondd, nem gondoltam volna, hogy ilyen eső lesz. Az esernyőmet pedig természetesen a kollégiumban hagytam – a lány először nem is értette, mire gondol a fiú, mikor aztán rájött, hogy hajából csak úgy csöpög a víz. Utazótáskájából egy kis törülközőt vett elő, mellyel áttörölte nedves haját – Mire hazaérek, megszárad.

Mire a busz kiért a városból már beszélgettek, észre sem véve a külvilágot, a viharfelhők után előtörő napfényt és a tájat melyen közös útjukon haladtak. A lány egyszercsak azon kapta magát, hogy úgy érzi, az a fájó seb a szívében, mely még alig volt két napos, mintha a gyógyulni kezdene. De nem, ez lehetetlen, gondolta magában. Két nappal azelőtt úgy érezte meghasad a szíve és többé senki fiának nem lesz benne hely. Hirtelen valami csengő szólalt meg benne. Kinézett az ablakon és látta, közelednek az otthonához.
- Annyira beszélgetünk, hogy majdnem nem vettem észre, hogy mindjárt hazaérek – mondta.
- Minden gondolatodat lefoglalom? – mondta a fiú, aki az elmúlt percekben kicsit flörtölősebb hangnemre váltott.
Igen, talán ő jó lenne erre a célra. De nem használhatok ki senkit. Tudom milyen nagy fájdalmat lehet okozni.
- Nem, csak amit mondtál – folytatta a lány gúnyosan, immár hangosan. Közben a busz bekanyarodott az állomásra.
- Kár – mosolygott a fiú – Hát akkor örültem a találkozásnak. Minden jót.
- Én is. Köszi, hogy elterelted a figyelmemet az út alatt. Szia – mondta a lány és már az ajtónál is volt, hogy leszállhasson.
Kicsit odébb megállt, hogy vizes pulóverét berakja táskájába. A Nap már hét ágra sütött, elég volt egy felső is. Amint visszanézett a busz felé látta, hogy a fiú is leszáll. Egy pár pillanatig felcsillant szívében a remény, hogy talán utána jön, de mire a gondolat az agyáig jutott, a fiú nyakába egy lány ugrott. Átölelték egymást. A lány nem volt többre kíváncsi. Persze, hogy barátnője van. Elfordult és elindult haza.

Kopogás. Az ajtóban Brigi állt.
- Drága Millim! Mesélj, mi van? Őszintén szólva a sírástól nem nagyon értettem mit mondasz a telefonba. De jó a hajad! – mondta egy szuszra és megölelte a lányt.
- Szia Brigi. Elkapott az eső mikor a buszhoz mentem – könnyek szaladtak a szemébe, közben Brigi bejött és leültek a nappaliban – nem tudom képes leszek-e sírás nélkül elmondani. Még mindig sokk alatt vagyok, bár már kezdem máshogy látni a dolgokat. Megcsalt. Mindvégig megcsalt – de ezt már sírva mondta.
- Jól van, nyugi. Sírd ki magad. Rengeteg időnk van.
- Szerelmes voltam belé. Azt hittem ő is. Az elmúlt 10 hónap olyan volt mint egy csoda. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen boldog leszek. De tönkretette az egészet. Soha nem fogok tudni így érezni többet – újabb sírás hullám tört rá. Brigi közelebb ült és átkarolta, hogy a vállán sírhasson – Azt mondta már hónapok óta csalt. Persze… nekem mindig azt mondta, hogy tanulnia kell, zh-ja lesz, aztán jött a vizsgaidőszak is. Végig végig, másokkal hempergett. Bevallotta. Nem csak az az egy volt neki. De tudod mi a szép az egészben? Már két napja nem láttam és nagyon hiányzott, ezért úgy döntöttem meglepem. Mondta, hogy otthon fog tanulni, mert még van egy vizsgája. Én hülye pedig hittem neki – mért is ne tettem volna? – és büszke voltam rá, hogy mennyit hajt – könnyeit ismét nem tudta tovább visszafogni.
- Nem voltál hülye. Nem tudhattad. Ó drágám, legszívesebben megverném, hogy neki jobban fájjon, mint neked – a kijelentés már csak azért is hangzott nevetségesen, mert Brigi 165 cm magas volt, míg „ellenfele” 180. De célját elérte, Milli elmosolyodott egy pillanatra.
- Hagyd. Elég fájdalmat okoztam neki én. Szóval felmentem hozzá. Alsógatyában nyitott ajtót. Mondom jó sokáig tartott, de ő csak annyit mondott, fürdött. Átöleltem ő pedig magához szorított, mint mindig. Miközben nem volt egyedül a lakásban. Nem is tudom, hogy jutottam oda, hogy megkérdezzem van-e ott még valaki. Biztos valami megérzés vagy nem tudom. Mindenesetre elindultam a szobája felé. Ahogy benyitottam ott feküdt az ágyában. Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak.

Aztán belémhasított a felismerés. A szívem abban a pillanatban meghasadt. Elkezdte, hogy csak egy rokona és itt aludt nála, meg a szokásos mesét, de nem hittem neki. Pofon vágtam. Azt akartam, hogy neki is fájjon. Ütöttem ahol csak értem, majd tökön rúgtam és eljöttem. Fogalmam sincs hogy jutottam vissza a koliba. Sírtam és sírtam, nem is tudom meddig, majd egyszer csak kopogást hallottam. Tudtam, hogy ő az. Összerándult a gyomrom. Beengedtem. Nem akartam, de valami felsőbb erő kényszerített, ezt nem lehetett így befejezni.
- Nézd Édes, nem tehetek róla, sajnálom, nem akartalak megbántani – mondta és már bent is volt az ajtón.
- Hagyj!!! Hogy tehetted ezt velem! – üvöltöttem –szerettelek, de neked ez semmit sem jelentett. ÉN nem jelentettem neked semmit. Hányszor csaltál már meg? Valld be!
- De igenis sokat jelentettél nekem – de már nem számított mit mond. Nem hittem neki. Megint elkezdtem a mellkasát ütni, de lefogott, amíg meg nem nyugodtam.
- Engedj! Mondd, hányszor csaltál meg? Én hülye hittem neked, te pedig megcsaltál. Mondd hányszor?
- Jól van – mondta és lesütötte a szemét – már többször megtörtént. Pár hónapja kezdődött – a döbbenettől mozdulni sem tudtam. Minél távolabb akartam tőle kerülni. Leültem a ágyamra – Találkoztam egy lánnyal. Addig azt hittem, szerelmes vagyok beléd, de vele valami leírhatatlan volt – Sírni kezdtem. Minden szavával újabb sebet ejtett szívemen – De két hét után otthagyott, mondván talál tőlem jobbat is. Neked képtelen voltam megmondani, ezért tovább színleltem, hogy minden oké, de már csak a szex miatt voltam veled. Közben jött több lány is, de velük is csak emiatt voltam. Már el akartam mondani neked. Azért is voltam veled kevesebbet az elmúlt hetekben. Próbáltalak hozzászoktatni ahhoz, hogy nem vagyok veled.

- Te mocskos disznó. SZERETTELEK! – nem is éreztem, hogy az én számból jönnek a szavak, csak kitört belőlem.
- Sajnálom. Nem így akartam. De már nem szeretlek. Csak jó lett volna, ha nem így van vége.
- Takarodj. Látni sem bírlak többé. Hagyj békén, soha ne keress, felejtsd el, hogy létezek – nem bírtam tovább vele egy szobában lenni.
- Rendben, most elmegyek, de még nem végeztünk.
- SOHA TÖBBET NE KERESS – ordítottam neki. Az ajtóhoz lépett és szó nélkül távozott.
- De mit akarhat még tőled? – kérdezte Brigi elképedve.
- Fogalmam sincs, de látni sem bírom többet.
- Tudom mi kell neked. Hívom Nitát. Bulira és alkoholra van szükséged.
- Ne… igazán most semmi kedvem emberek közé menni.
- Nem ellenkezhetsz. Ha itthon maradsz csak kisírod még jobban a szemed és magadba roskadsz. Ismerlek jól. Nem hagyunk egyedül.
Milli nem tudott tovább ellenkezni Brigivel, beletörődött, talán mégis barátnőjének van igaza. Így a Hold már egy közeli szórakozóhelyen, a Kiwiben köszöntötte a három lányt. Brigi segített mindenben Millinek, vízálló sminket (minden esetre), és a legcsinosabb ruhát adta a lányra, hogy jobban érezze magát. Pár perccel utánuk érkezett Nita legminibb szoknyájában. Brigi és Milli egyszerre mosolyodott el.
- Nem pasizni jöttünk. Épp az ellenkezője – köszöntötte mosolyogva Brigi.
- Tudom, de sosem lehet tudni – mondta Nita miközben megölelte a két lányt. Majd mosolyogva hozzátette - Lehet, hogy ma este jön el a nagy Ő.
- Lehet, csak vigyázz, hogy ő is így gondolja rólad, különben csúnyán járhatsz – mondta szomorúan Milli. Míg Brigi már úgy tűnt megtalálta a nagy Ő-t – egy éve tartós kapcsolatban élt – Nita inkább több kisebb ő-vel töltötte idejét.
- Esetemben ez lehetetlen. Hamarabb unom meg őket, mint ők engem.

- De akkor honnan fogod tudni, hogy a nagy Ő-vel van dolgod, ha hamar továbblépsz? – kérdezte Brigi.
- Ó, hát az egyértelmű. Számomra az lesz a nagy ő, akit sosem unok meg. De inkább igyunk valamit és bulizzunk. A szomorkodásnak vége – mondta Millire nézve – Mit kértek?
- Mindegy, csak üssön – mondta szinte egyszerre a két lány.
Két perc múlva már jött is Nita az italokkal.
- Huhh, te aztán gyors voltál – csodálkozott Brigi.
- Na látjátok, már ezért megérte a miniszoknyám. Helyes a pultos srác. Igyunk az eljövendő pasikra, akik szívét összetörhetjük és azokra, akikét már összetörhettük – Briginek igaza volt. Jobb itt, mint otthon gondolta Milli és mosolyogva koccintott két barátnőjével.
- Ennél jobban nem is szólhattál volna csajszi – mondta.
- Lányok, bejelenteni valóm van. Márkkal összeköltözünk – mondta Brigi egy szuszra – Tudom drága, most a te búfelejtő estéd van, de nem tudtam tovább magamban tartani.
- Semmi baj csajszi, nagyon örülök nektek. Hozzá vagy hozzád?
- Ő jön hozzám, mivel az én lakásom nagyobb, meg nekem több a cuccom is.
- Lakásod? Mi a manó – kötekedett mosolyogva Nita.
- Jó, az albérletem, így megfelel?
- Tökéletes – A két lány gyakran húzta egymást, hiszen bár jó barátnők voltak, értékrendjükben jelentős különbségek voltak. Brigi konzervatívabb volt, Nita pedig… hitt a szabad szerelemben.

De Milli figyelme elterelődött. A pultnál mintha a délutáni fiút látta volna. De még ha itt is van, biztos a barátnőjével jött – gondolta – és egyébként is, egy jó beszélgetés még nem jelent semmit. Én nem leszek olyan, mint… mint Dávid a – milyen nehéz kimondani – a volt pasim.
- Hahó, Föld hívja Millit! – mondta Nita.
- Merre kalandozol kislány?
- Jah, semmi, csak elgondolkodtam.
- Hello. Jössz táncolni? – lépett oda egy srác a semmiből Nitához.
- Lányok, megbocsátotok egy kicsit? – kérdezte ártatlan szemmel Nita, pedig tudta mindkét lány, hogy tervei vannak a fiúval.
- Menj csak – mondták mindketten.
- Sosem tudom, hogy csinálja, olyan mintha csak ránk figyelne, aztán valaki mindig odajön, akivel közben flörtölt – mondta Brigi – Ó, csörög a mobilom. Márk az. Nem haragszol ha kimegyek pár percre beszélni vele?
- Menj csak, addig el leszek egyedül is – mosolygott rá Milli. Igazából nem szeretett ilyen helyen egyedül lenni, mert mindig a legfurcsább alakok találtak rá, de pár percet azért kibír egyedül is, gondolta.

- Szia Ázott Angyal! – hirtelen egy ismerősnek tűnő hangot hallott a háta mögül. A délutáni srác volt. Tehát mégsem képzelődtem.
- Szia Buszos Fiú! – köszöntötte mosollyal az arcán – Leülsz?
- Nem zavarok? Úgy láttam nem vagy egyedül.
- Igaz csak pár percre hagytak itt a barátnőim, de addig csatlakozhatsz.
- És nagy a baj?
- Mire gondolsz – nézett értetlenül Milli.
- Egy ilyen szép lány péntek este a barátnőivel van, ahelyett, hogy valami pasival múlatná az időt?
- Jaj, ne kábíts már – mondta Milli mosolyogva. Nem tudta miért de a fiú nézésétől jobba érzete magát – Pont erre van ma szükségem, a barátnőimmel bulizok és kész. A pasik meg lemehetnek a francba.
- Akkor lehet, hogy jobb lenne, ha mégis egyedül hagynálak?
- Ó, nem úgy értettem, bocsi. Csak úgy kozmikusan, a pasik. A jelenlévők mindig kivételek.
- És mit követett el a nemem ellened, ami miatt ennyire utálsz minket?
- Hello Idegen! – szakította közbe a beszélgetést a lány.
- Azt hiszem ideje mennem – mondta a fiú. Látszott rajta, hogy szeretne még Millivel beszélgetni – Szép estét hölgyek! – És már el is tűnt a pult felé.
- Hát ez meg ki volt? – kérdezte az éppen visszaérkező Brigi.
- Senki. Illetve nem tudom.
- Neked sosem tanították, hogyne állj szóba idegenekkel? – mondta vigyorogva Nita.
- Pont te mondod, aki egy vadidegennel ment táncolni? – vágott vissza Milli – Egyébként nem idegen, csak a nevét nem tudom. Ma mellette ültem a buszon és beszélgettünk egész úton. Arra az időre kiverte a fejemből ezt az egész szívfájdalmat.
- 1, nem vadidegen, már mióta megjöttem szemeztem vele, 2, akkor egy pont Buszfiúnak – mondta nevetve Nita – Na jöhet a következő kör?

Az este további része egyre jobb hangulatban telt. Ittak, táncoltak, megint ittak, megint táncoltak… Milli végre nem gondolkodott csak sodródott az eseményekkel. Igaza volt Briginek. Ez kell nekem. Alkoholmámorban úszva ért véget az este. A három lány hazafelé vette útját. Milli még emlékezett arra, hogy bezárja maga mögött az ajtót, de már nem tudta hogyan jutott el az ágyáig.

- Hogy telt a hétvége? – kérdezte Kata, Milli szobatársa.
- Sehogy. Szakítottunk Dáviddal.
- Úristen! Mi történt?
- Megcsalt. De ne haragudj, nem akarok beszélni róla. A hétvégén túltettem magam rajta már nagyjából, de még mindig nagyon fáj.
- Rendben. Gondolom akkor otthon ültél egész hétvégén.
- Igazából nem. A barátnőim nem hagyták, hogy szomorkodjak. Végig buliztam a hétvégét. Sokat segítettek.
- Oh, értem. Mikor vizsgázol?
- Holnap lesz még egy, utána vége, jöhet a nyár. Neked?
- Nekem is holnap lesz az utolsó. Délután mindent összepakolok és Krisztián eljön értem és hazaköltöztet.
- Ó, a költözés. Semmi kedvem összepakolni. Már megszoktam itt. De szerintem a héten én is hazaköltözök.
Pár perc múlva már mindketten elmélyülten bújták a könyveiket.

Másnap este néhány csoporttársával Milli az egyetemisták kedvenc szórakozóhelyére, a Lazítóba ment. Mindannyian túlestek végre a vizsgáikon kisebb-nagyobb sikerrel.
- Pokolba a könyvekkel! – mondta pohárköszöntőjét Sanyi.
- Legalábbis őszig – egészítette ki Milli.
- El sem hiszem, hogy túléltük és minden sikerült – örült Aliz.
- Még szép, hiszen minden időnket tanulásra fordítottuk – tette hozzá Máté.
- Meg kártyázásra és mindenféle gépes játékra – nevetett Sanyi – Hmm, de jó csaj. Mindjárt jövök.
- Na, újabb préda. Sosem hagyja abba? – kérdezte Aliz.
- Nem hiszem, lassan életformává alakul – mondta Milli.
- De lányok, inkább most, mint egy feleség és három gyerek után nem? – ellenkezett Máté.
- Na jó de sosem fogja megtalálni így megtalálni az igazit – mondta Aliz.
- Szerintem egyszer megtalálja. Észre sem fogja venni – mosolygott Milli.
- Szép jó estét srácok! – köszönt rájuk Misi, aki szintén csoporttársuk volt.
- Szia Misi! Csüccs le! – mondta Aliz
- Csá Misi! – nevetett Milli. Még mindig nem unta meg, hogy így köszöntse – Csak nem egyedül?
- Nem, elvileg Norbival együtt jöttünk le, de már egy ideje nem találom – Norbi nevének hallatára Milli libabőrös lett. Volt valami a fiú szemében, amitől Milli legszívesebben azonnal az ágyába cipelte volna a fiút és bármit megtett volna neki.
- Majdcsak előkerül, addig is nem maradsz itt velünk? – kérdezte Milli. Remélte így ma is láthatja Norbit.
- Végülis, miért ne. Így hátha hamarabb meglesz – nevetett Misi.
- Áh, nem jött össze. A pasijához ment éppen, Kétajtós Szekrényhez. Majd a következő… Á szevasz Misi! – jött vissza Sanyi – Mi lenne ha innánk valamit? Mit kértek, most én fizetek!

- Csak nem rád szakadt a bank? Egy agancsoskólát légyszi – mosolygott Máté.
- Vagy ennyi az ösztöndíjad? bacardit kólával – mondta Aliz.
- Vagy a lottón nyertél? Nekem egy sör jó lesz – válaszolt Misi.
- Szerintem másfajta szerencsejátékból gazdagodott meg. Nekem is egy bacardit kólával. Köszi – tette hozzá Milli.
- Te nyertél! Tegnap jól ment a kártyázás. Na, jövök mindjárt.
- Sokat játszik? – kérdezte Misi.
- Csak egyszer-kétszer hetente – válaszolt Aliz.
- Lizi, kijössz velem? – kérdezte Milli. Mire visszaértek, már Sanyi is ott volt, italaikkal és Milli legnagyobb örömére Norbival.
- Nézzétek kit találtam a pultnál! – mondta Sanyi.
- Sziasztok lányok! – köszönt Norbi. Millit megint a libabőr kerülgette.
- Hello – felelték kórusban.
- Kezdek felpörögni – mondta Sanyi – Gyertek táncolni!
- Nyugi Sanyika, mi még nem is ittunk! – mondta Aliz.
- Akkor én elpörgök és bemelegítek. Majd gyertek – felelte Sanyi és a táncolók felé vette az irányt.
- Na akkor fenékig lányok! – szólalt meg Norbi és saját poharának tartalmát egy hajtásra megitta.
- De ha ez beüt akkor hazaviszel – mondta mosolyogva Aliz.
- Fenékig! – kiáltotta Milli.
Egy körrel később már Milli is úgy érezte, kezd felpörögni. Közben megérkezett Misi barátnője is Lilla és már percek óta eltűntek a táncoló tömegben.
- Táncolni akarok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Aliz.
- Gyere akkor, megtáncoltatlak! – mondta mosolyogva Máté és pár másodperc múlva már el is tűntek a táncoló tömegben. Milli furcsán érezte magát. Nem tudta eldönteni, az alkohol hatása-e vagy Norbi közelségének tudható be ez az érzés.
- Jössz táncolni? Nincs kedvem itt ülni tovább – Millinek néhány másodpercbe telt mire rájött, mit hallott.
- Ja, igen, szívesen – próbált nem túl lelkesnek, se nem túl hűvösnek mutatkozni. De amint a táncparkettre értek már nem törődött semmivel. Norbi átkarolta a derekát és egy pillanatig úgy érezte, csak ők ketten vannak az egész teremben. Egy igazán gyors szám következett, a végére a sok forgástól már teljesen szédült Milli. Nagyon jól táncol – állapította meg magában. Ahogy a dal véget ért, Milli megfordult, hogy visszaüljön az asztalukhoz, ám ekkor Norbi megfogta a kezét.

- Hová sietsz? – szinte szikrázott a szeme a… nos Milli éppen képtelen volt megállapítani, de egy ezredmásodpercre elveszett a fiú szemeiben.
- Csak gondoltam leülök, ez nagyon gyors volt nekem – felelte a lány. Ekkor egy lassú dal hangzott fel.
- Akkor most kipihenheted magad miközben táncolsz velem még egyet – nem tudok neki ellent mondani – futott át Milli agyán. Szó nélkül visszalépett a fiúhoz. Átkarolta a nyakát, a fiú pedig magához ölelte. Mintha csak egy nyálas filmben lennénk.
- Nem olyan mintha egy filmben lennénk? – kérdezte Norbi, de időt sem hagyva a gondolatolvasó képességén elámult Millinek így folytatta – A dal végén a pár szenvedélyes csókban forr össze – Úristen, mit akar? Csak nem? Ó ezt nem hagyhatom ki! Milli gondolkodás nélkül közelebb hajolt a fiúhoz, már érezte arcán annak leheletét és egy pillanat múlva már ők is szenvedélyesen csókolóztak, mint az előbb leírt filmes pár. Atyám, a csókjai… de Milli nem gondolt tovább semmire. Egy perc múlva újra gyors zene szólalt meg.
- Nem – nyelt egyet – nem mehetnénk ki? Melegem van itt – mondta összezavarodva Milli. Norbi bólintott és szó nélkül kiindultak a táncoló tömegen keresztül.

Józannak kell lennem, nem akarok senkit kihasználni. De a csókjai… sokat ígértek. Mindent amire vele kapcsolatban csak vágyhatok. Szenvedélyt, lángolást és parázsló hamut. Nem tarthat vele örökké. Kiértek – Én azt hiszem… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert Norbi hirtelen átölelte a derekát, magához húzta és csókjaival kezdte ostromolni zárt száját. Nem kellett sok, már nyelveik vívták az érzéki csatát és Milli fejében egy hang csak ezt hajtogatta: még, méég, mééég…
- Hozzám – mondta rekedt hangon Norbi. 10 perces sétára lakott a helytől és aminek Milli most a legjobban örült: egyedül.
Nem szólt már semmit a lány, csak érezni akarta az illatát, az ízét, újra és újra, amíg lángra nem gyúlnak mindketten és csak hamu marad utánuk.
Az utat hamar megtették, csendben, néha egy-egy rövid csókot váltva. Mikor az ajtóhoz értek, a fiú egy pillanatra tétovázott. Ha most belépek, onnantól biztos, hogy meg fog történni. A hang Milliben még mindig hallatszott: még.
- Nem ígértem semmit és nem is fogok, szerezném ha ezt tudnád, mielőtt belépsz – mondta a fiú.
- A szemeiddel mindent megígértél, ami nekem kell – mondta a lány és megcsókolta.
Nem volt megállás. A fiú benyitott, maga előtt beengedte a lányt, majd a falhoz szorítva a nyakát kezdte el csókolgatni. Lábával bevágta az ajtót. Nem volt visszaút, Milli is és ő is elmerültek a szenvedély óceánjában. Közel volt Norbi szobája a bejárathoz, mégis mire odaértek, a lányon már nem volt nadrág és a fiú pólója is hiányzott. A fiú az ágyra fektette karjaiból a lányt és újra a nyakát kezdte csókolgatni. A lány pedig körmét finoman húzogatta végig a fiú meztelen hátán. A fiú elkezdte kigombolni Milli blúzát és a feltáruló területeket is bejárta szájával. Kulcscsontjától a melltartója széléig a lány minden egyes centijét megcsókolta.

Ekkor Milli felültette mindkettejüket az ágyon. Hagyta, hogy Norbi lehúzza blúzát, ő pedig a sliccét kezdte kioldani. Kezével érezte már az alatta lapuló testrészt, mely sokkal többet ígért mint a fiú szeme. Miközben kibújt a nadrágjából végignézett a lányon, Milli megborzongott. Érezte, hogy a szemeivel felfalja. Milli széjjelebb tette a lábait. Norbinak nem kellett több. Rávetette magát a lányra, mint ragadozó a prédájára. Ölelték, csókolták egymást, Milli pedig valami ősi ösztöntől vezérelve lábát átkulcsolta a fiú derekán. A fiú péniszének keménysége annyira csábító volt, hogy Milli legszívesebben azonnal magába húzta volna. A fiú keze a mellét simogatta, majd miután megszabadította melltartójától, nyelvével indult felfedezni a lány mellbimbóját. Milli úgy érezte, szikrázik a teste minden egyes érintéskor.

Lába között már érezte a nedvességet és egy perc múlva már inkább kínzásnak, mint izgatásnak érezte, amit Norbi vele tett. Nem volt hajlandó tovább várni. Kezét a fiú alsónadrágjába tette, lejjebb húzta azt és megmarkolta az oly sokat ígérő testrészt. Milli a fiú szemébe nézett és olyannak látta, mint eddig még sosem. Ha eddig valaminek hívta amit a fiú szemében látott, hát most már meg tudta nevezni azt. Vágy. Kielégíthetetlen, perzselő, vágy és a kéj teljes ígérete. Magamban akarom most azonnal! Mintha a fiú megérezte volna a lány gondolatait, hirtelen fordult vele egyet, hogy ő kerüljön alulra és kezét a lány csípőjére tette, majd lassan, szinte kínozva mindkettejüket a feneke felé vette az irány és letolta az útjában lévő alsóneműt.

Végre mindketten szabadon érezhették egymást. Milli minél hamarabb magában akarta érezni. Norbi pénisze fölé térdelt és lassan elkezdett ereszkedni. Tökéletesen nedves volt, így gond nélkül belé tudott hatolni a fiú, hosszú és kemény farkával. Teljesen kitöltötte a lányt. Minden milliméterük érintkezése a lányban újabb sor szikrát indított el, de ahogy nézte a fiú is hasonlóan érezhetett. Fel-le kezdett rajta mozogni, mindkettejüket kínzó lassúsággal. Milli tudta, hogy ez nem fog megismétlődni, így hát ki akarta élvezni minden egyes másodpercét. A fiú maga mögé húzott még egy párnát, így feje a lány melleivel került egy magasságban és esze ágában sem volt ellenállni a kísértésnek.

Miközben fel-alá mozgott péniszén, ő nyelvével a lány mellbimbóit kényeztette. A lány egyre jobban gyorsított, de a fiú nem bírta tovább. Ő akarta birtokolni a lány testét – mégha csak egy éjszakára is – és nem fordítva. Hanyatt döntötte Millit, aki lábaival újra átkulcsolta a derekát, és egyre mélyebb lökésekkel sodorta a csúcs felé a már így is nyögdécselő lányt. Fokozta a tempót, valami egészen ősi ritmusra járt a teste a lányé felett. Ősi és ösztönös. Érezte, nem sokáig bírja már, de mégis fontosabbnak tartotta, hogy ma, most megadja a lánynak, amit a szeme ígért. Milli az élvezettől már a Norbi vállát harapdálta, amitől a fiú csak még erősebben hatolt befelé, majd ki, hogy aztán újra a lányban lehessen. Milli nem bírta tovább.

A következő lökésnél megragadta a fiú és magában tartotta, teste remegni kezdett, ő maga pedig hangos nyögésekkel elélvezett. Vaginájának összehúzódásai Norbit is az orgazmus szélére sodorták és amint a lány halkabban kezdett nyögni, úgy gondolta, nincs megállás. Újra mozogni kezdett a lányban, amitől ő megint hangosabb nyögéseket hallatott, de a fiú már egy másik dimenzióban volt. Hangosan felnyögött ő is és beleélvezett a lányba. Olyan forró volt, hogy egy pillanatig úgy érezte képes lenne újra magáévá tenni Millit, de pár perccel később már aludt. Millit is kimerítette szeretkezésük. Nem akart reggelig maradni, de úgy érezte, egyenlőre képtelen lábra állni, így hát ő is álomba merült.


Másfél óra múlva ébredt fel – legalábbis az asztalon álló óra szerint – és úgy érezte képes visszatérni kollégiumi magányába. Amint a bugyiját kereste a lábuknál, meglátta a fiú álló farkának sziluettjét a sötétben. Ez meg hogy lehet? Álmában?! Még nem hagyhatom itt! Azzal feljebb mászott az ágyon és óvatosan kezébe vette az ágaskodó testrészt. A fiú hangot hallatatott, de úgy tűnt nem ébredt fel. Na majd erre. Ezzel a gondolattal Milli kinyújtotta nyelvét és végighúzta a fiú péniszének oldalán. Norbi felült az ágyon, hirtelen azt sem tudta hol van és kivel, majd lőn világosság, egy másodperc alatt eszébe jutott az elmúlt órák szenvedélye és Milli, és már tudott mindent. Milli karjával szó nélkül visszadöntötte Norbit az ágyra és szájával odalent kezdte őt csókolgatni.

A fiú azt kérte elhaló hangon – gondolván, ez a lány nagyon tud – forduljon felé. A lánynak gyorsan leesett mit kért tőle. A fiú nyelve lassan, finoman kóstolgatta Milli minden részét. Körözött a csiklóján, be-becsusszant vaginájába, miközben ő maga pedig minden orális tudását bevetette. Újra magamban akarom! Erre bírt csak gondolni. Pár perc kényeztetés után leszállt a fiúról és minden szó nélkül újra ráült. Ezúttal még jobbnak tűnt. A kitöltöttség érzése megint szikrákat szított Milliben. Norbi megfogta a csípőjét, így jobban tudta szabályozni a ritmust. Millinek azonban ez most nem volt elég. Vadabbul akarta a fiút, még annál is mint amilyen nemrég volt. Leszállt róla.
- Hátulról akarlak! – suttogta a fülébe.

Nem kellett többet mondania. Szinte azonnal érezte is vaginájának bejáratánál a fiú erős, kemény szerszámát. Párnáit és paplanját maga elé húzta támasztékul. Norbi beléhatolt. Ha létezik ilyen még vastagabbnak és még keményebbnek érezte, mint azelőtt. És keményebben is mozgott benne. Feneke ritmusosan a fiú csípőjéhez ütődött. Milli élvezte és nyögött és az ajkába harapott. Ez volt a fiú szemében, a vad mindent elsöprő szenvedély és kéj. Norbi méretes kezeivel megfogta a lány csípőjét és átvette felette az irányítást. Milli megadta magát. Bármit megtett volna, csak érezhesse magában a fiút. A lökések egyre közelebb juttatták a csúcshoz és egyszercsak hirtelen nem volt tovább. Remegett, szinte sikított, nyögött. Norbinak sem kellett sok, a péniszét körülvevő rándulások őt is magával rántották, így szinte egyszerre élveztek el. Védekezés… ez volt Norbi utolsó gondolata, de már álomba is szenderült. Milli hálás volt neki.

Még egy fél órát feküdt mellette, hogy magához térjen, majd megkereste ruháit, felöltözött és halkan elhagyta a házat.