Történetek

Pár nap múlva saját felelősségre elhagytam a kórházat, és kivettem egy lepukkadt kis szobát a város szélén. Megpróbáltam szüleimet felkeresni, de a kommunikátor nem jelzett vissza. Nem áltattam magam, tudtam, hogy a becsapódási zóna kellős közepén éltek. Beesteledett, mire elrendeztem a dolgaimat, és bejelentkeztem egy terminálnál, mint túlélő. Mikor hazafelé sétáltam, tekintetemet az égre szegeztem, hogy lássam a csillagok megnyugtató képét. Mást nem láttam, csak az erőtér rózsaszínes...

Görnyedten, futólépésben rohantam a madarasi buszhoz. Amikor megláttam, mennyi ember várakozik a megállóban, majdnem dührohamot kaptam. Gimnazisták. Tizenéves csitrik és pubik.
Miért kell ezeknek itt lenniük, éppen most? Mért nincsen több órájuk az iskolában?
Miért nem mentek shoppingolni egyet, vagy kettyinteni valahova? ...

- Tudom, hogy rám vártál. Hagyd ezt a kislányt másnak. Neked egy igazi nő kell; olyan, mint én.
- Miből gondolod, hogy pont TE kellesz nekem? - kérdi sejtelmesen.
- Mert kiszemeltelek magamnak, és amit akarok, azt, mindig megkapom. Tudom, hogy jobban jársz velem, mint vele - mutatok a lányra, aki annyira kába, hogy nem is teszi szóvá, hogy pont most csábítom el a partnerét; csak bambán vigyorog, és tovább iszogat. (Bár, ahogy elnézem, egyre nehezebben találja meg a poharát.)...

Újra megszúrtam magam, de mostmár szándékosan, s a kés élét mélyen belemélyesztve a húsomba végighúztam a tenyeremen és a csuklómon. A vérem keskeny csíkokban folyt végig a bőrömön, s végül egyetlen patakocskába gyűlve csepegett le a könyökömről. Ugyanezt megismételtem a másik karomon, s hamarosan nagy vértócsa lett körülöttem...

És veletek mi van?
- Zsigmond Nikivel él – fogott bele a mondókájába Gyula. – Én meg igazából hol itt, hol ott. Annyi a küldetés és munka, hogy nem érek rá állandó lakhelyet keresni magamnak. Hallottad, hogy a minap micsoda felkelés robbant ki Retón?
- Retón? – ismételte Sanyi, s ez a hír úgy tűnt, valóban felkeltette az érdeklődését.
- Sanyi öt évvel ezelőtt volt Retón – mondta Zsigmond. – Famiont állította meg Diával... ugye jól tudom? ...

Az erdő már rég nem olyan, mint rég.
A levegőt a félelem illata járja át.
Az állatok már csak halvány emlékképekben jelennek meg.
Rég nincs itt semmi,
csak megkopott zuzmók a korhadó fák tövében...

Nem... nem, végülis... tényleg jobb, ha a jelenre koncentrálsz.
Dia hirtelen kiegyenesedett. Sanyi unottan fújta az újabb és újabb füstfelleget a levegőbe, láthatólag nem is figyelve.
- Sanyi – szólalt meg Dia kiszáradt szájjal. – Miért kérdezed ezt?
- Hm? Ja... semmi. Tényleg semmi. A jelenre koncentrálok – tette hozzá magyarázatképpen, és összevissza hadonászott.
Dia megmagyarázhatatlan módon elmosolyodott.
- Én is – mondta szelíden. – Csakis a jelenre......

- Tudja édesanyám Mariskáéknál ott lesz még néhány lány, meg az öreg Saski néne. Ővele fogjuk megjósoltatni, hogy ki lesz a jövendőbelink. Beszélgetünk, kicsit nevetgélünk is -
A lány nagyon szépen kérte az édesanyját, ezért Margit elengedte. Tudta, Juli egy-két éven belül eladósorba kerül, meg aztán jobb, ha vidámságban búcsúztathatja el ezt az évet...

Az Európai Konföderáció, majd ezer éves nevén az Európai Unió, egy védelmi pajzsot szeretett volna kifejleszteni, és a háborúskodást kihasználandó az űr gyarmatosítások élére kerülni. Ismét csak a történelem ismétli önmagát, csak éppen nagyobb léptékben. Már voltak kísérletek féreglyukak meglovagolására, de a végeredmény egy üveggolyónyira zsugorodott valaha 250 méteres űrhajók maradtak...

- Viktor! Drága barátom, örülök, hogy látlak! Eltűntél erre a nyárra, már hiányoltalak!- szólt, mikor a férfi és a lány mellé ért, s rácsapott a hadisten vállára.
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes...