Örökké együtt leszünk!

A kutyám halála után nem akartam új kutyát. Minden egyes nap csak sírtam, és amikor a kertbe voltunk, virágokat vittem a sírjára. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy itt hagyott egyedül! Egy világ tört össze bennem. Mindig is egyke voltam, és ő vele jól elvoltam. Még ma is, amikor senki sem látja, sírok, és nem bírom felfogni, hogy már nincs köztünk. Kis foxterrier volt. Drótszőrű. Már nagyon nem emlékszek rá. De tudom, nagyon aranyos, okos, segítőkész kutya volt. Jó volt vele játszani, egyszerűen mindenbe benne volt. Sok kutya barátja volt, és sokan szerették. Nagyon sok kép van róla. Amikre úgy vigyázok, mintha arany lenne.

De egy nap, el kellet mennie tőlünk. Egy szörnyű nap volt. Emlékszem, átvittek a szomszédba. És majd elmentek. Egésznap nem láttam őket. És én, csak azzal nyugtattam magam: biztos, hogy csak sokan vannak még előttük… De nagyon tévedtem, amikor hazajöttek, rögtön rátértem a lényegre. Megkérdeztem, hogy hol van a kiskutyám, de csak annyit mondtak:meghalt. Úgy éreztem, örökké sírni fogok. És pár napig csak sírtam.

De mivel, egyszer mindennek vége lesz, pár év elteltével, egy új kiskutya érkezett a nagyimhoz. Amikor megérkeztünk, rögtön a kerítéshez futottam. És a lélegzetem elállt, amikor egy kis kölyök foxi keverék, fehér alapon fekete foltos kis eb, odafutott a kapuhoz. Éjfekete szeme csak úgy ragyogott, közben remegett, mert még idegennek látott minket. Bementünk a házba, és a kis mozgékony ebbel, hamar összebarátkoztam. Egyre gyakrabban mentünk, és egyre inkább ragaszkodtam a kis ebhez, és ő is hozzám. Lassan elválaszthatatlanok lettünk, mindent együtt csináltunk, és ő sem, maradhatott ki semmiből sem. A legjobb barátnőm és testvérével, nyaranta és szinte minden iskola szünetben együtt vagyunk, a nagyimnál. Megtartjuk a kutyám születésnapját, mert ő is hozzánk tartozik, és semmivel sem különbözik tőlünk, csak abban, hogy ő egy négy lábon járó csoda, akinek az emberiség sok mindent köszönhet, hű barát e mellett, mindig meghallgat, segít, ha kell, és életét is feláldozná gazdájáért. És a legcsodálatosabb dolog a világon, szerintem, ha egy kutya és egy ember között megvan az a harmónia, ami összeköti a barátokat is. A kutya soha nem árul el, és nem hagy el. Tiszta szívből szeret. És sose bántana.

Sok – sok szép emléket köszönhetek, kutyuskámnak. De ezek között örökké megmarad, hogy segített, amikor bajba voltam. Mindig is vidám volt. És ha rossz kedvem volt is, mindig megnevetett. Cserébe ő ezért semmit sem kér. De ez kötelesség nekem, és szeretetből is megteszem, megadom neki, ami tőlem telhető.
És igazán, utálom, megvetem az állatkínozókat és azokat, akik kidobják a kutyákat. Embertelen dolog. Ha egyszer már nem szeretik, ha kutyájuk van. Akkor adják oda olyannak, akinek nincs pénze venni. Egy eb, NEM játékszer. ÉRZÉSEIK, SZÍVŰK, VAN! Ugyanúgy, mint az embereknek. Sőt jobbak is, mint az emberek. Mert nem mondják el a titkokat, hűségesek, meghallgatnak, mindig ott vannak melletted, és ami a legfontosabb nem szeret, hanem IMÁD. Istenként tekint rád. És te vagy az, aki a példaképe.

És ennek a legjobb példái, 2 kutya, amely életemben nagyon fontos és nagy szerepet töltöttek / töltenek.

És a kutya megért, ahogy az én kis ebem, amikor láttam, a szemében… örökké együtt leszünk!