Történetek

Feltámad a vihar a csókja, lágy a teste szinte súlytalan, parfümje, édes illata egészen a szívemig hatol. Megnyugtatom, hogy minden rendben lesz, megmentem, nincs mitől félnie, messzire viszem innen... elmondom, hogy szeretem.
A hangtompító csak egy suttogást hallat a sötétben...

Ön talán sejti, hogy minden holdtöltekor a Szükség Szobájában egy gyűlés folyik, ahová csak a kiváltságosok kerülnek be. Itt tanuljuk meg, és gyakoroljuk a fekete mágia legsötétebb varázslatait, így ha majd kikerülünk az iskolából, már kiképezve állunk a Sötét Nagyúr elé, aki már most a halálfalói sorába emelt minket...

Karácson? Szeretet? Nálunk?
Soha… Hogy miről szól a karácsony? Nálam egy reggeli sms-el, amiben a szokásos karácsonyi szöveget küldi egy barát Boldog Karácsonyt kívánva, s ezzel elintézve a dolgot. Hát talán egy kiadós, forró fürdő helyre rázna, de miközben a hajamat mosom, elmegy a melegvíz. Habos fejjel üvöltök egy sort apámmal miközben a fejemhez vágja, hogy már megint az összes melegvíz elfogyott, és nem csinálja meg. Anyu sajnál meg, és a konyhából egy lavórban hoz melegvizet...

Jobb napokat is megélt már ez az érzés. Már megint barátkozni akartam. Sokadszorra.
Ma este viszont fogalmam sincsen arról, mikor is kezdtem el ezt a projectet, és azt sem tudom, vajon melyik napon mondtam le róla… lehet, hogy le sem mondtam. Elkopott.
Csak eltereltem valami kicsiny aprósággal a figyelmemet. Ez a kicsiny apróság nem egyéb, mint a sokkal erősebb érzelmi kötelék...

Tekintete szomorú volt. Benéztem a válla felett, de tudtam, hogy nem kellett volna. Az ágy üres volt, a nővér most húzott új lepedőt. Elment… örökre…
A nővér elsiklott mellettem, de én csak tovább álltam az ajtóban. Az ablak nyitva volt, a kislány illatát akarta ellopni a szél. Egy hang se jött ki a torkomon. A dolgai eltűntek a szekrényről, semmi jele nem volt annak, hogy tegnap még itt volt. A szoba üres volt...

Hittem, hogy képes vagyok arra, hogy újra a világ felé fordítsalak. Hogy régen vett csalódásaidat, könnyűszerrel értékesítem a lejárt szavatosságú érzelmek piacán. Hittem, ha én leszek az, akin kiélheted vélt sérelmeid levezetéseit, akkor helyreáll benned az egyensúly. Tudtam, erre képes vagyok...

Kedves olvasó, látott már maga repülni egy spagetti szörnyet? Nem? Hát akkor ebben a könyvben sem ezt fogom magának leírni. Remélem, nem bántom meg, ha nem egy mókás történetet vetek papírra, még ha gépelek is...

Téli éjszakán ballagok csak úgy céltalanul. Most nincsen rohanás, nincsenek zajok. A szellő is halkan suttog, mintha csak úgy unalomból fújna. Ilyenkor, kihalt utcavéget fürkészve, fejemben ezernyi gondolat kavarog. Miért születtem? Van-e valami célja, vagy csak véletlen a létezésem, s nyomtalanul tűnök majd el? ...

Az alkoholtól mámorosan, már nem érdekelt, hogy felénk néz. Mosolyogtam rá. Mivel sötét volt és csak a diszkó fények világítottak, ezért nem láttam, hogy kaptam-e viszonzást. Barátnőmnek megérkezett az akkori párja és vele volt elfoglalva, így hát volt mikor magamra maradtam. Ilyenkor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és haza megyek. De... nem akartam addig, amíg legalább egy kicsit nem beszélgetek azzal, aki ennyire elvarázsolt...

Csöpp, a hernyó, akit nem mellesleg Orsinak hívnak, elindult lefelé a fán. Körülbelül húsz centi megtétele után fejébe folyt a vére és elszédült, majd megint leesett. Ez nem érte meglepetésként, tudta, hogy így fogja végződni a kis akciója. Mindig ez történik, de a puha fű mindig felfogja az esését és a kicsiny teste, tollpiheként huppan a fű közé. A kis hernyó a hátára esett. Gyorsan a lábaira fordult és már ment is tovább. Fel akart menni a ház oldalára, hiszen nem lehet, hogy úgy kezdje...