Történetek

Kötekedésük közben előfordul, nem is egyszer, hogy náluknál kifinomultabb, műveltebb, intelligensebb vitapartner kerül az utukba, aki minden tekintetben magasan fölöttük áll. Próbálják „leoltani”, beledobnak apait-anyait-vágólapot, ám a másik csak gúnyosan röhög rajtuk a többi chatelővel együtt, ahogy az erőlködve küldi el újabb és újabb káromkodásait. Ettől persze valóban megmérgesedik a nethuszár, mikor látja, hogy nem rúghat labdába az agyhatalommal, így elkezd fenyegetőzni a legváltozatosabb...

„Nézd fiam. Ő talán csak egy múló szeszély volt. Hisz eddig még nem volt olyan, hogy emberfia és tündér lánya szerelemben egyesüljön, mint tettétek ti is. És kérdem én, mi a hozománya egy tündérnek. Alexandra hercegnő való inkább hozzád. Ha feleségül veszed, te lehetsz Achai-föld ura s parancsolója, Scolák Domesztikosza!” ...

Rya ekkor kioldotta a férfi bilincseit, aki már alig várta, hogy megkaparinthassa a lány csodaszép melleit, és játszadozhasson velük kicsit. Nem sokkal később átölelte a lányt, s lassan hanyatt fektette, majd elindult lefelé és forró csókokkal borította be a lány testét fülcimpájától egészen annak egyre forróbb és nedvesebb kéjbarlangjáig, majd nyelvével játszadozni kezdett, miközben ujja ütemesen mozgott a lány vaginájában...

Megkívántam. Ahogy a jégidőben a forró csokit, hőgutában a citromos vizet. Szavát egyet sem értettem. Ugyanazon nyelven. Egy világ választ el. Mi az az egy? Lehetne több. Pokolba vele, velem, velük. Told le a gatyád, húzd le a bugyim. Szeretem, ha te húzod le...

- Dia! – kezdte. – Én... én csak jót akarok, az Isten áldjon meg!
- Tudom, de én NEM akarok visszamenni! Se Yuballal vagy más orvossal beszélni, mert ők nem látlak engem a valómban, ők csak az elmebajomat látják! Őket nem érdekli az, hogy én mit akarok és mit nem!
- De valamivel féken kell tartanod ezt a betegséget! Értsd meg, nem élhetünk így! ...

Egy délután a hatszáznegyvenkettőezer-egyszázkilencvenötös dolgozó megállt egy üzlet előtt. Önmagában ez még nem lett volna esemény. Azonban állt előtte egy kislány. Ez így még mindig nem esemény. Egyedül volt. Eltévedt – mondjátok ti. Ez azonban nem lehetséges, mert a Gyermekvárosból csak indokolt esetben mehetnek ki a gyermekek, és akkor is csak szigorú felügyelet mellett...

A köpenyes alak jobb kezét az elementál felé nyújtotta és mormogni kezdett. A varázslat hatására egy villám csapott a férfi kezéből a széllénybe. Az megtorpant, aztán szétesett. Hatalmas lebegő gömbök lettek belőle. A férfi újabb varázslatot használt, mire az összes gömb felé kezdett lebegni. Amikor elérték, egyé váltak, és a varázslóba szálltak...

Nos, ez a regény sokaknak ismerős lehet, hisz egy majd’ hároméves regény, a Vámpírnapló "folytatása". Azoknak, akik szerették, nem okoz majd csalódást, akik nem ismerik az írást, csak ajánlani tudom, egyebet nem.

Victoria*

- Te perverz vagy…Te ezen akarsz élvezkedni?!.
- Na meséld el, addig legalább nem unatkozok munka közben!
- Hát, ahogy mosogattam tegnap este, egyszercsak hátulról nekem dörgölőzött, először csak azt hittem, hogy nem fér el a folyosón, mert elég szűk ott a hely, de aztán már a csípőmet simogatta és és belelihegett a tarkómba... úgy megijedtem… kiesett a pohár a kezemből.. és még volt pofája heccelődni , hogy a törött poharat hozzáírja a számlámhoz és fizethetek természetben...

Elolvasom »