Komptöredékek

„Csipkehajú, hullámszemű
és fodorillatú gyönge állat,
világtenger mélyét járó hamis szonda és hazug gép
navigált az áramló kagylókon, hínáron át,
megmutatva letűnő korunkat, korlátainkat.”


***

Locsifecsi tükör, felszín tüneménye. Hasbeszélő halak fölé kifeszített hullámtaraj, csikkek és palackok síkvidéke terül el a januári alkonyban. Puttonyos hattyú! Amikor kiterjeszti a szárnyait, tejreklámhoz hasonul. Nem tudni, bogyósat fosik-e. Ilyet is, olyat is. Fémforgácsot reszel a nap, beáll a hajó. Magasba nyúlik a felépítmény a bal oldalán

***

- Termeszekkel huhogó, az lesz ma este a tévében. Egy olajos képű színész belehalt, rózsarepedés vagy kokain? A pelenkázás korai elhagyása karrierizmushoz vezet – ezt gondolom. Nehéz az élet, ha gurul a dollár

***

Partikuláris drótkefe hever a rámpától jobbra, suhogó esőköpennyel és kábelekkel sugdolózik, pajzán hevülettel. Olajos kezű kesztyűs matróz gorombán kezelve lekezel. Anyjába nem küldi senki. Ilyen a folyami lét

***

Fényes Tincs áll ki a fedélzetre, lihegi bele a szél nyájasan vigyorgó arcába:
- Egy vasajtót bárki képes legyártani. Vagy megadóztatni a kormot a kéményeken. Hanyatlik az ipar, nekem csak ne mondd.
- Pöszmögés ez barátom, pöszmögés. Mi volna, ha idebújnál?
Odafenn cseveg a szél a kéményekkel

***

Tejszínt kavargat kávéban a lúdanyó. Csöpög a zacc a kanálról.
- Nyolcvankilencben gyakran jártunk erre, még az öregekkel. Akkor egy forgótölcsér is állt itt, teraszán egy fiúcska játszott, matchbox Scaniával. Egészen jó Korona sört lehetett kapni. Az Egri dohánygyár is termelt, Szofi került ki onnan, bár verte a pécsi lécet. A szocializmus lehelete még tarkónkon, de sem szorongás már, sem erekció. A város áruháza. Nagyon fura, bolyhos szőnyege volt, háztartási cikkek álltak glédában ottan

***

Végig az Eszterházy utcán, át a téren a díszkút mellett, egyenesen tovább a Széchenyi úton, el a templom mellett, az áruháztól a vasútállomásig. A vágányoknál balra, lépcsőn le. Át az alagút alatt, a temetői út felé, ahol az Ülepítő sekély tavába fagyott lucifer ágál. Zsidó obeliszkek nyújtóznak, tört ágú fenyő a hold sápadt karéjában. Zebra és azontúl egy játszótér, boltok és ruciüzlet, egyenesen, előre. Deákvár, el a garázsok mellett. Be a kapun, végig a tornácon. Meghatott szorongás, tétova felizgulás. Napraforgó mosolya. Szélfogó zörgése a kripta éjben


***

- Tudtad, hogy Hadrianus homo-szófikusz volt? Vérbeli hadri-Ánusz.


Kürt hasít a folyó
fénytelen masszájába
tások hattyúk
patak szarfolyama
felkavarja az iszapot

Az idő patakzó cseppei
cseppek rónája
holt folyondár a
tat megett

A korlát
mentőmellényekkel leng
nagy puffogás
Dízel beremeg.
Indulás.


***

Olyan semmitmondó ez a tárgyi világ, olyan semmit beszél még a szél is, olyan semmi a part sötét vonala, az erdő és a hegy apoteózisa. Az éjszaka ma idegen színekben fog eljönni, nyughatatlan széllel és reménytelen sóvárgással. Át fogom vészelni. Mert csókod íze még a számon: te nagyon valóságos vagy nekem… és még valóságosabb leszel.
Valóságos, hogy halkul a part,
hullámok amint halkul.

vonatok bőgése most és mindörökké közeli távoli vonatoké