Kertvárosi történet I

Édes pillanatok

Történetem egy kertvárosban játszódik. Itt élt Fanni családjával, Zsolttal, az öccsével, Tibivel, a bátyjával és mindennél jobban szeretett édesapjával, Konráddal. Édesanyja pár éve meghalt. Fanni egy félénk, visszahúzódó lány volt, sajnos nem volt sok barátja, sőt egy sem, haverja is alig akadt, bár mindenkivel rokonszenves volt. Baráti társaság híján a tanulásba merült. Szerette a verseket, a történelmet, a franciát, de legfőképpen rajzolni és festeni szeretett. Egész életében osztályelső volt, de emellett az otthoni teendőket is el kellett végeznie.
Egy napon a szembelévő házba, mely régóta üresen állt, beköltözött egy kb. 30 éves korához közeledő fiatal férfi, Dezső. Építészmérnök volt, középmagas, nem kigyúrt, de mégis férfias testtel. Konrád és Dezső hamar összeismerkedtek és egy bíztató, szomszédi kapcsolat alakult ki közöttük. Kiderült Dezsőről, hogy többnyire otthon dolgozik a vállalata új távmunka programjának köszönhetően.

Valamelyik szerdán pár lomot vitt fel Fanni a padlásra. Elpakolása közben rábukkant régi távcsövére. Eszébe jutott, régebben mennyire szerette a madarakat figyelni vele. Éppen ezért levitte. Valamelyik nap nosztalgiázik majd egy kicsit, gondolta. Aznap délután nekiállt matekozni. Utálta a matekot! Rápillantott a távcsőre és úgy döntött, szétnéz egy kicsit, csak úgy ablakon keresztül. Talált is egy csodálatos feketerigót az utca túloldalán, egy fán. A madár hirtelen elröppent. Fanni tovább keresett. Véletlenül belátott a szembelévő ház ablakán. Dezső egy 33-35 körüli, szőke hajú nővel beszélt.

Sajnos nem hallhatta, mit mondtak. Dezső hirtelen közelebb lépett a nőhöz, megfogta a kezét és mondott valamit, amire a nő egy kissé fájdalmas, sajnálkozó arccal válaszolt. Dezső váratlanul megcsókolta, szenvedélyesen, hosszan és vadul. Eközben az íróasztalhoz lökte, felültette, miután lesöpört mindent az asztalról, a laptopot is beleértve. Mindketten elvesztették emberi tudatukat. Állat módjára tépték le egymásról a ruhát. Dezső a nő hatalmas melleit csókolta, harapdálta, falta ajkaival. A nő eközben Dezső hajába túrt és tartotta fejét, nehogy abbahagyja emlői smárolását, bár látszott Dezsőn, ha az élete múlna rajta, akkor sem fejezné be. Hosszú percek múltán, ami óráknak tűnt, mégis elkezdett lejjebb haladni. Feszes hasát, majd combjai belső oldalát csókolta, miközben próbált eggyé válni formás fenekével, e izzó, lüktető, forró testtel.

Lassan odaért, ahol a combja és szeméremajkai találkoznak. De az ajkaihoz nem ért annak ellenére, hogy a két karmolászó, női kéz arra késztette. Hagyta, hogy a nőben a kín, hogy nem teljesülhet be rögtön az, amit oly’ nagyon kíván, kéjjé váljon. Eközben mélyet szippantott az ápolt, formásra vágott, dús szőrzetből, mely az ajkakat nem takarta, csak a csikló felett díszelgett. Dezső felnézett a nő arcára. Látta, feje hátra hanyatlik, egész teste vonaglik, mellei lágyan ringatóznak. A nő számára már nem létezett a világ. Félaléltan kinyitotta szemét. Dezső e két smaragdzöld szemben látta, hogy milyen nagy fájdalmat okoz azzal neki, hogy nem hagyja vágyai beteljesülését. Úgy döntött megkegyelmez. Nyelvét egy lassú, mégis erőteljes mozdulattal a gáttól felfelé a szeméremajkak közé döfte.

A lány testébe forró lándzsaként hatolt ez az izomköteg. A nő ekkora kéjt még nem érzett. Teste megfeszült, szíve hatalmasat dobbant, azt hitte, ez az érzés elpusztítja, magába morzsolja. Feje is hátrafeszült. Egy óriási nyögés hagyta el forró leheletétől izzó torkát. Dezső minderre csak felbátorodott. Nyelve a kemény csikló körül körzött, majd hozzáverdeste és szopogatta felváltva. Az ajkak és a szeméremdombok táncot jártak a nő vonaglásának ritmusára. Dezső nyelve néha lejjebb tért és megpróbált minél beljebb jutni a nő édes, kéjnedvétől csurgó, illatos, tüzes hüvelyébe. De folyton visszatért. De folyton visszatért a csiklóra, folytatva az őrült táncot. Ekkor Dezső ujjai hatoltak a kéjvölgybe, ahol, mivel tudta hol jár, hisz már régóta nem ismeretlen e női test számára, megtalálta a gyönyör kulcsát, a G-pontot. E terület sokkal puhább, érzékibb volt, mint bonbonban a krém. A nő azt hitte, nem lehet ezt az érzést fokozni, mégis a csúcs újabb fokaira tört.

Úgy gondolta itt a vég, ekkora gyönyört már nem lehet átélni. Hamarosan, de a nő mégis úgy érezte egy örökkévalóság múlva, eljutott a csúcsra. Teste összes izma megfeszült, torkát akkora nyögés hagyta el, hogy azt hitte, a lelke is távozik a testéből. Hüvelye hatalmas összehúzódások közepette Dezső arcába lövellte azt az édes, mennyei illatú folyadékot, mely a nő gyönyörének volt a záloga.
Fanni mindeközben kissé remegő kézzel szorította a távcsövet. Torka és ajkai kiszáradtak. Égett a vágytól. Benedvesedett, de masztizni nem mert. Szemei elöl egy pillanatra sem emelte le a távcsövet. Tovább figyelte az eseményeket.

Dezső egész arcát befedte a nedv. Elkezdett felfele haladni a női testen, csókokkal elhalmozva minden centimétert, kis kitérőt téve a mellek irányába. Végül megcsókolta. A nő csókjában a köszönet, a hála vegyült. Nem csókolóztak sokáig. A nő Dezső férfiasságát célozta meg. Lehúzta az utolsó ruhadarabot is Dezsőről, a boxert, ami vitorlaként feszült kőkemény dárdáján. Óvatosan hátrahúzta a bőrt és bekapta, körkörözni kezdett a nyelvével és szívta. Dezső megfogta a nő tarkóját és a nyakát.

A nő tudta, mi fog következni. Dezső tövig akarja! Óvatosan, hátulról segítve, centiről centire nyomta le húsdorongját a nő torkába. És otthagyta hosszú másodpercekig. A nő arcáról nem lehetett leolvasni, hogy fuldoklik vagy ütemesen szív. De Dezső tudta, hol a határ, tudta mikor kell kihúzni a farkát. Mikor kivette, a nő 2-3 hatalmas lélegzetet vett, majd magától újra a cölöpként meredező rúdra hajolt és ő akarta, hogy ismét a torkában érezze Dezső lüktető farkát.

- Rendeltem pizzát vacsira, gyere le, nemsokára megérkezik!- szólt hirtelen az apja. Fanni összerezzent, elöntötte a pír. Kicsit úgy érezte, mintha valami rosszon kapták volna (pedig csak az ajtón keresztül szólt az apja). Még akkor is piros volt és csupa víz a lábaköze, amikor lement vacsizni. Egész este furán, zavartan viselkedett és hamar elment aludni.