Történetek

Amikor megérkeztem a vállalat székháza elé, majdnem elestem ijedtemben. Ugyanaz a nagy üvegpalota volt, amit szendergésemben láttam. Beléptem és Uram Atyám, az éjszaka látott kép fogadott. Egy csodálatosan nagy előtér, tele virágokkal és pálmafákkal, üvegasztalokkal és kényelmes fotelekkel, pont, mint egy hotelben. Remegő lábakkal léptem a portáshoz, aki rutinosan útbaigazított, merre menjek...

Sok idő telt el azóta. A fák többször levetkezték lombjukat és helyette puha hó bundát vettek fel, majd a meleg közeledtével újból virágba borultak és kizöldelltek. De ha arra a mozzanatra gondolok, az idő mintha megállt volna. Mintha egy perc sem telt volna el. Mintha most is ott állnék, hátamat az idős, büszke tölgynek támasztva, és néznék magam elé görcsbe rándult gyomorral és elszorult torokkal...

Ott állt a lány. Kezében barna kistáska, haja ki volt engedve, kecsesen omlott rá a vállára. Testtartása egyenes volt, szemei csak a számlálót bámulták, amely 78-at mutatott. Csak arra gondolt, hogy mikor telik már el az idő, hogy minél hamarabb a túloldalon lehessen. Ő is elkezdett visszafelé számolni, 77, 76, 75...

- Adsz egy esélyt? – kérdezte a fiú, remegő hanggal.
- Ne félj tőlem, de ígérd meg, nem fogsz bántani! – kérte a lány.
- Én nem ő vagyok, s nem kell sietni semmit, de te se verj át. Lehet, nem látszik, de én is kaptam már eleget a többi csajtól! Úgy hogy csak finoman! – hajtotta le a fejét megadóan Robi...

Pár hónap elteltével megjelent az életemben egy srác. Nálam pár hónappal fiatalabb. Nem vettem őt komolyan. Egyre többet találkoztunk, végül naponta együtt voltunk. Esténként sétáltunk, sokat beszélgettünk. Nem szerettem, de sokat jelentett nekem. Ő szeretett, de megértett, hogy nem akartam többet...

Behunyta a szemét, és próbálta felidézni, hogy mi is történhetett. Bordélyházban egy vendég jött... hatalmas összeget fizetett érte... az idegen férfi nagyon vonzó volt... elkezdtek csókolózni... ő az ágyra döntötte... és levette az ingjét... majd... majd... minden elsötétült...

- Jaj Gwynn… rengeteg olyat kérdeztél, amire nem tudok még válaszolni. De próbáljuk meg. A bajom csak annyi volt, hogy nem szóltatok hogy elmentek, és hogy merre mentek. Ugyanis a birtok sötétedés után veszélyes. Az erdőben van pár vérfarkas, sőt egyszer egy banyát is láttak már a parasztok errefelé…
- Hogy vérfarkas?! És miféle banya? Hiszen mi vagyunk a „banyák”, nem?
- Nem, nem. A banyák emberevők, és kevesebb a varázserejük...

Több mint kétezer éve nincs olyan tagja a törzsünknek, akire fel mertük volna vésni e jeleket. Mostantól Te vagy népünk lesújtó ökle, leányom. A penge, amely átdöfi ellenségeink szívét. Mostantól erda vagy, a bosszúálló. Népünk jogos haragja. Felruháztalak a gondolatmágia rúnáival, és néhány védővarázslattal is. De pár dologra figyelmeztetnem kell téged. Az egyik, hogy ha nem néped érdekében használod fel a képességeidet, amiket most szereztél, akkor a földünk szellemei bosszút állnak...

Magam sem tudom, miért de az éjszaka közepén hirtelen felriadtam. Az egész furcsa volt. Mintha lett volna valami furcsa az éjszakában, mégis teljesen helyénvalónak tűnt minden. A tücskök játszották éji zenéjüket, a nyári szellő kissé enyhítette a fülledt levegőt, a kandallóban ropogó tűz hangja pedig szinte betöltötte a kastélyt…

Miért nem lepődtem meg, amikor az ajtó mögöttünk valami elektromos kütyüvel zárult? Az egész ház tele volt az informatika áldásaival, Mike állítása szerint még a lámpa felkapcsolóját is egy szerver ellenőrizte, és bírálta el a kérést.
- Mond, miben segíthetek?
Leültünk, és mivel csak benne bízhattam, nagyvonalakban felvázoltam, mi is történt eddig.
- Nem könnyű, amit kérsz Peter, de figyelembe véve, hogy mennyit köszönhetek neked, illetve, a tényt, hogy szeretem a kihívásokat,...