Heroes of might and magic 3 - A Holtak csókja

Ezt a történetet a kedvenc játékom alapján kreáltam. Nemigazán hiteles, néhány szereplőt megváltoztattam benne. Amelyik szereplő ugyan úgy néz ki, mint a játékban, annak leírását nem nagyon szorgalmaztam.
Kellemes olvasást! :)

1. fejezet - A tanács

Történetünk a Nekropolis várában indul. Hamarosan elkezdődik a tanács: hogyan is fog lezajlani a közelgő nagy esemény, a Bajnokok Csatája. Ez igen közkedvelt játék Erathia népének körében. Minden hatalom legkiválóbb harcosait sorakoztatja fel, hogy megküzdjenek a dicső címért. Az idén ezt a Nekropolisban rendezik meg, mely a többi népnek nemigen van ínyére. Rettegnek a Holtak népétől. Thant, a vámpírlord uralkodása alatt félelmetes hatalomra tettek szert. Szinte az egész szigetet ők birtokolják.
Azonban a nagy király már hónapok óta halott. Azóta a birodalom szétesni látszik. Most időssebb, vérszerinti lánya, Septienna ül a trónon. A harminc esztendős vámpírhölgyemény igazán élvezi a hatalmat. De sajnos nem irányít keménykezűen, ezért a nemesek próbálják gyakorolni a hatalmat, persze csak a háttérből.

A kastély tróntermében már készen állnak a vendégek fogadására.
- Amondó vagyok drága királynőm, hogy nem veszélytelen dolog beengedni az összes farkast a bárányok közé!-szólt mézes-mázosan Sandro, az egyik nemes nekromanta. Fekete talárja alól kivillantak hófehér, hústalan ujjai és a szintén makulátlan csupasz feje. Odaadóan vigyorgott Septienna felé, kissé hiányos fogsorával. Szeme üregében mindig csak a maró feketeséget látni, most mégis azt gondolhatná bárki, mintha felcsillant volna a nemlétező szeme.
- Ugyan már Sandro! Nem ők, hanem mi vagyunk a farkasok, akik csapdába csalják az ártatlan báránykákat!-mondta nevetve Tamika, a hadvezér.

Zsenge kora ellenére hatalmas varázserővel áldotta meg az ég, de még a fegyverek is kitűnően forogtak kezében. Nemrég töltötte be huszadik életévét, így átléphetett a felnőttek világába és ebben az esztendőben már ő is kipróbálhatja magát a Bajnokok Csatáján.
Szintén fekete talárt viselt, bokáig erő, éjfekete haja, most összefogva cspkodta hátát. Egyáltalán nem hasonlított nővérére, Septiennára. A királynő édesanyjuknak, Vidominának, fiatal mása volt. Sokkal aszottabb volt bőre, mint neki, s inkább hasonlított a vámpírokra, mint Tamika. Hosszú, barna haját a fekete, vékony tüskékből álló korona ékesítette.
Sandro csak egy megvető pillantást küldött a nevető Tamikára. A lány tudta miért gyűlöli. Nagyon nem szívleli, hogy egy félvér tölti be azt a posztot, melyet hajdanán ő foglalt el. A főúr nem nagyon teszi ezt mások előtt szóvá, de ha elfogy a türelme, átkok sorozatát zúdítja Tamikára. Főleg azért, mert csak félig vámpír. Leginkább az a hibája, hogy édesapja egy élő, egy szerzetes.

Édesanyja, Vidomina mikor erősen összekülönbözött Thanttal, menedéket keresett Ingham oldalán. Már fiatal korukban gyengéd szálak fűzték egymáshoz őket, de édesapjának kolostorba kellett vonulnia. Vidomina egy időre teljesn kétségbeesett. Aztán mégis találkozgattak. Egy alkalommal rosszul sült el a dolog: Ingham megszegte szerzetesi esküjét és tisztátalan lett, Vidomina pedig a házasság szentségét vette semmibe. A dolog természetesen nem maradt titokban és szerelmükből, bűnös cselekedetükből, világra jött Tamika. Ezzel a lány meglett bélyegezve. Sokan megvető tekintettel néztek rá, de csak kevesen vannak, akik nyíltan is kifejezik nemtetszésüket. A lány nem neheztelt apjára míg el nem érte azt a kort, amikor már belátta milyen körülmények között jött a világra. Hogy édesanyja megóvja Thant bosszújától, lányát Inghamnam adta. Tíz évig viselte gondját lányának. Akkor még becsülte és tisztelte apját, mára az érzelem már teljesen kiveszett belőle.
Most ismét találkozni fog a tanácson Inghammal. Reméli, tudja majd fékezni indulatait, hogy ne csináljon semmi ostobaságot.
- Áh! Épp jókor léptünk a terembe! A Pokol királyi családja máris megérkezett! - Septienna kedvesen rámosolygott az érkezőkre, akiknek válaszul csak egy vicsorra futotta.

Rashka gőgösen hordozta körül tekintetét a tróntermen. Feleségére, Ashra tekintett, aki éppen bozontos haját igazgatta. Az egész családnak tűzpiros bőre és vörösen izzó szemei voltak. A király csak egy nadrágot viselt, Ash egy fekete, mélydekoltázsú ruhacafatot aggatott magára. A királynak és fiának, Xyronnak hajuk helyén lángok lobogtak. A fiú ravaszul rávigyorgott Tamikára. Sajnos már régebben szemet vetett a lányra, akinek cseppet sem tetszett a tűzfejű bugris közeledése. A lány csak fintorgott egyet köszönés gyanánt.
Sandro mélyen meghajolt a vendégek előtt.
- Isten hozta őfelségét és családját kastélyunkban. - rávillantotta hiányos fogsorát az érkezőkre.
Közben a Rampart képviselői is megjelentek.
Egy óra múlva már mindenki megérkezett, a kastélyi követek kivételével.
- Ez szemtelenség! Nem... - Sandro nem bírta befejezni a mondatot, mert ekkor fehér füstök áradata borította el a termet. Kis idő múlva a füsthöz tartozó személyek alakja is feltűnt.
- Elnézést a késésünkért! De mint azt mindenki tudja háborúra készülünk. - mondta félmosoly kíséretében Christian, a Kastély királya.

Az érkezettek bólintottak az asztalnál ülőknek, akik viszonozták a gesztust.
Tamika gyűlölten nézte apját. Az megpróbált egy kedves mosolyt küldeni a lány felé, de rögtön visszarendezte arcvonásait miután látta a gyűlölettől izzó, barna szemeket. Még a szemük is szinte ugyanolyan... mintha a lány csak a tükörbe nézne. Undorító!
Voy, a Fortress királya megtörte a feszült csendet.
- Én úgy vélem nem kellene háborúznotok! Főleg nem a bajnokság előtt! Ha most kiirtjátok a legjobb harcosaitok, kikkel fogtok versenyezni? - kérdezte érdes, kissé idétlenül magas hangján.
- Majd vigyázunk Voy! Pont a legjobb harcosaink vesznének oda? Most fog kiderülni, hogy kik is méltóak a feladatra! - válaszolta Tamika, nagy komolysággal.
- Osztom a hadvezérasszony véleményét - helyeselt Christian.
- ASSZONY? Még csak nem is nő! Alig töltötte be a huszadik évét! - háborgott Lord Haart.
-Haartykám, te sem vagy egy érett egyén! - vágott vissza Rion, a Kastély hadvezére.
Tamika megeresztett neki egy félmosolyt. A férfi merően bámulta, végül megszólalt:
- Már tíz éve, hogy nem láttam Tamika és igen sokat változtál. - közben kezet csókolt a lánynak.
- Hm. Ön viszont nem változott oly sokat. Csak kipróbáltabb lett az arca.-magában viszont hozzátette, hogy azért változott, s ez a változás csak jót tett neki.
A férfi tíz évvel volt idősebb nála. Mikor utoljára látta, akkor töltötte be a húszat. A lány akkor még csak tíz éves kis csitri volt. Amíg a kolostorban élt, Rionnal nagyon sok időt együtt töltöttek. A férfi sokat vigyázott rá, mivel apja elfoglalt ember volt.
Most pedig halálos ellenségek. Egy kicsit megborzongott, de aztán visszaterelte gondolatait a jelenbe.
Rion meglehetősen jóképű férfi. Lázadásból egész rövidre vágott, barna haja a füléig sem ért.

A lány nem tudta elképzelni, hogy miért tett ilyet. Erathiában, ha valakinek rövid haja volt az azt jelentett, hogy megszégyenítették.
Valamint, ha egy csatát, vagy párbajt elveszített mindig vágtak a hajából pár cm-t. Az ő haja bokáig érő volt, ha kiengedte. Nem nagyon volt még része hajvágásban csak kislány korában.
Bár megkellett hagyni nagyon jól állt Rionnak a rövid haj. Aztán ott vannak még a bogárfekete szemei...és a kidolgozott felsőtestéről nem is beszélve...!
Gondolataiból Septienna hangja zökkentette ki.
- Térjünk hölgyeim és uraim a tárgyra! - szólt erőteljesen.
Mindenki helyet foglalt Tamika Rionnal szemben.
- Nos. Mindenki tudja, hogy miért is gyűltünk itt össze. Meg kell beszélnünk a Bajnokok Csatájának eseményeit. - folytatta a beszédet a királynő.
- Először is mindenkinek készítenie kellett egy listát, hogy kiket kíván nevezni! - emelkedett szólásra Xsi, a hivatalnok.

Vérvörös talárt viselt, csuklyája alól csak vörösen izzó szemei bukkantak ki. Sandroval ellentétben az ő bőre nem hófehér és makulátlan, hanem szürke és aszott volt. Csontjairól bőrcafatok lógtak.
Az uralkodók borzadva nyújtottak pergamenjeiket a hivatalnoknak. Miután megkapta a papírokat folytatta mondókáját rekedtes, sípolásszerű hangján.
- Remek! Ugye, az előző tusa győztese Rion volt és... – nem tudta befejezni, mert Christian beléfojtotta a szót.
- Hát igen! Amióta csak játszhat, mindig nyer nekünk. Meghódította a trónt a nekromantáktól! - mondta kaján vigyorral.
- De ez nem az ő érdeme! Hanem Thanté, mert vérét adta neki és részesült a sötét keresztségben! - szólt fintorogva Tamika.

A Kastély vezetőinek arcára fagyott a mosoly. A lány elégedetten nyugtázta a dolgot.
- Akkor folytatom! - emelte fel hangját Xsi, ami miatt többen is a fülükhöz kaptak.
- Tehát! Két hét múlva a tusa előtti napon várjuk a résztvevőket. Egy bált szeretnénk rendezni az esemény tiszteletére.
A tömeg felmorajlott.
- Úgy látom, ez senkinek nem okoz gondot. - mosolyodott el Xsi is.
Ezután még megbeszélték a többi fontos dolgot. A megbeszélés után már csak a Kastély vezetősége maradt.
- Akkor három nap múlva háború! - mondta gyűlölködve Christian.
- Igen. Már mindent megbeszéltünk. Majd találkozunk. - mosolygott Septienna.
Az élők bólintottak és fehér füst kíséretében köddé váltak.
- Óh ha tudnák, hogy már holnapután hajnalban megtámadjuk őket, nem lennének ilyen nyugodtak! - vigyorgott gonoszul Tamika.
Aztán a többiekkel együtt hátborzongató kacajba kezdtek.