Sztárra bukva 3

Éppen időben ért be Amy, Lizzy és Pete a tanterembe, mert nem sokkal utánuk megjelent Mrs. Welty a matek tanár.
„Mrs. Welty, Clara Welty a matek tanárnőm. Alacsony, de tőlem köbö egy fél fejjel magasabb, rövid hajú, nem kövér, de nem is egy címlaplány és olyan 30-40 között van. Nagyon jó fej. Nála mindig megértem a dolgokat, 4-es is vagyok belőle, ami nem jelenti azt, hogy stréber vagyok, csupán értem, amiket összehadovál. Ráadásul az osztályfőnököm. Hát szerintem jól kifogtuk, mert igazán jó fej. Fiatalosan viselkedik és nem kivételezik, mint sok másik tanár.
- Jó napot, tanárnő! – köszöntötte az osztály.
- Jó reggelt! – üdvözölte a tanárnő is őket.
Mindenki a helyére ment, ha éppen nem ott tartózkodott, felálltak, majd megvárták míg Amy befejezte a jelentést. Ezután leültek a tanulók a helyükre és a tanárnő megkezdte aznapi óráját. Az egyenletekről beszélt.
- Szerinted, hogy fogjuk megoldani a mai próbát? – súgta hátra barátnőjének Amy.
- Nem tudom, de nagyon nehéz lesz. – felelte Lizzy.
- Hát az biztos. Főleg, hogy szólót is játszik a számunkban.
- Hát jah. De kihagyhatnánk azt a részt.
- Jaja, ezen én is gondolkodtam, de akkor eléggé hiányos lesz a próbán.
- Á, végülis csak 2 nap, azt mondta, hogy szerdán már jön. Szóval addig nem lesz annyira szörnyű.
- De mi van ha annyira megszokja a fülünk, hogy az előadáson elfelejtsük, hogy van egy szóló rész és kihagyjuk Jaksont?
- Jaj Amy. Ez hülyeség. Nem fogjuk elrontani. Már olyan hosszú ideje készülünk. Ez a két nap nem fogja annyira befolyásolni. – nyugtatgatta barátnőjét Lizzy.
- Hát remélem.
- Hidd csak el nyugodtan. Semmi gond nem lesz.
- Oké, oké. Köszi Lizzy, te mindig olyan derűlátó vagy. – majd elmosolyodott.
- Hát igen. Valakinek annak is kell lenni. – mosolygott barátnőjén.
- Hé! Értem a célzást!

Mind a ketten elnevették magukat. Nem nagyon figyeltek arra, hogy mennyire hangosan nevetnek, de sajnos Mrs. Welty és az egész osztály igenis észrevette.
- Maguk ott mit művelnek? – kérdezte kicsit erélyesen.
Amy és Lizzy elvörösödtek a nekik szánt kérdésen. Kicsit megrémültek.
- Mi!? – kérdezte Lizzy.
- Igen. Szóval? – kérdezte. - Talán ennyire tudják az anyagot? Akkor nyugodtan kijöhetnek a táblához és megtarthatják az órát. Én úgyis fáradt vagyok.
- Elnézést tanárnő – mondták egyszerre a megszeppent lányok.
- Hát egy elnézéssel nem tudják megtartani az órát.
- Elnézést tanárnő, figyelni fogunk. – esedeztek.
- Akkor sajnos nekem kell folytatni, pedig már kezdtem örülni, hogy majd más elvégzi helyettem a feladatot.

Mindenki elmosolyodott, még Amyék is.
- Na jó, de ha még egyszer meglátom, hogy beszélnek, akkor kijönnek a táblához, és hogy ha nem tudják azt elmondani, amit én szerettem volna, akkor beírok egy egyest. Értették?
- Igen tanárnő.
- Hát remélem is. Szóval hol is hagytam abba?
- Hát az egyenlet megoldó képletét tetszett magyarázni. – felelte Jack Fantin.
- Á, köszönöm Mr. Fantin. Akkor a megoldó egyenlet…
Ahogy Jack megszólalt Lizzy azonnal rámeredt.
„Fúj, hogy nézi. Hogy lehet valakit így nézni? Hát mindenesetre Lizzy vagy szerelmes vagy azt hiszi, hogy Jack agyából kiszívhatja a tudást. Bár szerintem az előbbi.” – gondolta magában Amy.
- Lizzy! Lizzy! – rázta meg a kezét Amy, barátnője bamba ábrázata előtt.
- Ö… igen? – gyorsan visszatért a Földre Lizzy.
- Igazán figyelhetnél. A végén még észreveszi Jack, hogy ennyire bámulod és lehet, hogy elijeszted.
- De annyira jó nézni. – megint kezdett Jack felé pillantgatni.
- Hát akkor ne legyen. Különben, ha kiszúr a tanár, akkor mehetsz a táblához, és akkor végleg leégsz Jack előtt és úgy fog innentől kezdve kezelni, mint egy beszédes kis libát, aki zavarja az órát.

Ezzel sikerült Lizzyt kirángatni szerelmes gondolataiból és most már teljes egészében Amyre figyelt.
- Lehet, hogy igazad van. – állapította meg egy kicsit bánatosan.
- Nem lehet, hanem biztos. Hisz annyira szeret tanulni, hogy aki gátolni próbálja benne, azt elítéli.
- Á, azért nem ismered eléggé. – felelte mosolyogva Lizzy.
- Dehogynem. Egy osztályba járunk és nap, mint nap találkozok vele már 3 éve folyamatosan. Szóval nagyon is ismerem.
- Nem. Ez még nem jelenti azt, hogy ismered. Hidd el!
- Jaj, dehogy nem.
- De nem. Nem ismered, hogy mennyire érzelmes és nem csak a tanulás érdekli.
- Miért? Te talán ennyire ismered? – Amy sejtett valamit.
Lizy nem válaszolt, hanem elpirult. Amy rögtön tudta, hogy barátnője valamit titkol előle.
- Lizzy?! – csattant fel, persze nem olyan hangosan.
- Ö…igen?
- Te valamit titkolsz előlem.
- Én? Neeem.
- De, de. Milyen, hogy nem mondod el a barátnődnek az igazat? Szép, legalább tudom, hogy hogy állunk. – Amy sértődést tettetett, hogy ezzel kicsalja barátnőjéből a titkát. Sikeresen.
- De ez csak egy hete folyik. – mentegetőzött.
- Ti egy hete jártok?– kapta fel a fejét. - És nem is mondtad?
- Nem, nem járunk. – csitítatta.
- Akkor majd fogtok? Kialakulóban van ez az egész? – találgatott. – Mondd már el, kérlek!
- Jó, elmondom, de csak szünetben. Mrs. Welty idenézeget, a végén még ránk szól.
- Jaj, oké, de tudom, hogy direkt húzod az agyamat. Nem szép tőled.
- Nem, dehogyis, csak nem szeretnék karót kapni.
- Oké, oké értem. De akkor szünetben az lesz az első dolgod, hogy elmondod.
- Igen, már mondtam.

Gyorsan bekapcsolódtak az órába és próbáltak a matekra figyelni. 30 perccel később kicsengettek. Mindenki kirohant a teremből, legfőképp Amy és Lizzy, mert Lizzy éppen készült titkát barátnőjével megosztani.