Történetek

A vacsora további részében Ifjabb Pellegrin unottan turkált az ételében. Hol a tányérján lévő ételmaradékokat bámulta, hol a vacsoraasztalon felsorakoztatott temérdek finomságot. Kaviár, lazac, pulyka, báránysült, mártások, gyümölcsök, 5 féle torta, pezsgő, whisky… Hiszen ennek még a felét sem fogyasztják el! Micsoda pazarlás! Pedig ő tud olyan emberekről (ha nem is találkozott velük még soha), akik a szemétből kikotort ennivalón is összemarakodnak, még akkor is, ha az étel már romlott...

Ám ahogy azt a férfi mesélte, egyszer mikor bonbont adott a kedvesének, a nő azzal jött, hogy miért bonbont ad neki, hiszen úgy is olyan kövér már. A férj persze mondogatta, hogy nem is kövér, de a nő nem tágított, és amikor a férfi azt találta mondani, hogy „Ő akkor is szereti, ha kövér”, a nő egyenesen a férfi orrához vágta a bonbont. Ezután vezetett a férfi útja egyenesen a kocsmához, ahol is Páltól és a rövidektől várta a magyarázatot a történtekre. Pál nem merte mondani, hogy lehet,...

- Mekkora a kirepülő denevérek száma?
- Nem tudom, nem számoltam őket, de annyit mondhatok, hogy elsötétítik az eget kirajzáskor. A szó legszorosabb értelmében.
- Akkor beszéljünk a dolog üzleti oldaláról.
- Elvállalja az ügyet?
- Fogalmazzunk úgy, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Nos, jobb, ha tudja, hogy nem dolgozom olcsón. Mennyit tud nekem felajánlani? ...

Sokszor igazán nagy erőfeszítések árán leplezte örömét, tetszését, vagy erőszakkal vette rá magát a hallgatásra, ha Erik épp valami általa ismert dologba is beavatta az osztályt. Ezek a megnyilvánulások voltak azok, amikről nem tudta eldönteni, hogy eredetileg neki szóltak-e a kávézó kerek asztalánál ülve, vagy csak egy kezdetleges tesztalany akart lenni a bemutatás előtt. A szünet alatt elhitethette magával, hogy ezek neki szánt személyes bemutatások voltak, mint például: a szeretett...

- És mi a cél?
- Lawren Sanyi feltámasztása.
Zsigmond a homlokát ráncolta.
- Az Élet Barlangjában – fűzte hozzá Niki, mire a fiú szeme elkerekedett.
- Miii?! Ti tisztára meggágyultatok?!
- Miért? – hökkent meg Dia.
- Be nem teszem oda a lábam! Ott simán meghalnánk mind a hárman!
- Zsigmond, nem fogunk meghalni – jelentette ki Niki. – Elvégre Dia mester...

- Szeretlek téged kicsim, de…- mondta a férfi lágyan, Sylen keze remegni kezdett. Ő nem mert kezdeményezni, de Alan megtette helyette is az első lépést.
- De? – tette az ártatlant, mert még mindig nem akart hinni se a fülének, se a szemének.
- Van itt valami, amit meg kell, hogy tudj! Rengeteg lánnyal volt már dolgom ezt te is tudod, de ilyennel, mint te még soha. Szeretlek és szeretek mindent, ami te magad vagy… A hajad, az illatod, a szemed, a mosolyod, a lelked, mindent…...